Már megint azt a nyervogást nézed?! – Minden, amit tudni akartatok a koreai sorozatokról

Már megint azt a nyervogást nézed?! – Minden, amit tudni akartatok a koreai sorozatokról

A barátnőm a hibás. Először csak annyit értettem az egész halandzsájából, hogy Korea meg sorozat, meg hogy park. Ez utóbbi Park Shin Hye akart lenni, az egyik színésznő neve. Nem akartam én erre rászokni. Komolyan. Ehhez képest ott tartok, hogy a koreai doramákról írok nektek, és megpróbállak rászoktatni benneteket. Is.

Az egész úgy kezdődött, hogy a barátnőm mutogatni kezdett koreai színészeket, én meg mondtam, hogy oké, de hát ezek annyira EGYFORMÁK.

Meg honnan tudni, hogy ezek nem japcsik vagy kínaiak vagy thaiok? Elvégre csíkszeme van mindnek, nem? Aztán elkezdte mesélni, hogy mi van az egyik sorozatban, és én akkor azt mondtam, OKÉ, ez akkora hülyeségnek hangzik, hogy ezt még én is megnézem.

Ennek az lett a vége, hogy a körmömet rágva elküldtem a pasimat videojátékozni, én meg bepréseltem magam két vizsga között a kanapéba, és fülessel nézni kezdtem a Heartstringst. A pasim ilyenkor először mindig megörült, majd mikor felcsendült a dorama főcímdala, kiakadva rám nézett minden egyes alkalommal, hogy:

Már megint azt a nyervogást nézed?!

Mi az a dorama?

Koreai nyelven készült, jobbára minisorozat formátumú, Dél-Koreában gyártott televíziós sorozat, speciális jellemzőkkel, amik megkülönböztetik a hagyományos televíziós sorozatoktól vagy a szappanoperáktól – írja a Wikipédia.

Mert a koreaiak tényleg nyervognak, magas fejhangon ordítják a magánhangzókat, és nekem, magánhangzófüggő hallássérültnek ez maga a Kánaán. Képesek úgy játszani a szótagokkal, hogy érzitek, mikor vernek szóval, mikor akadnak ki, mikor viccelnek, és mikor üvöltenek istenigazából.

Ami azt illeti, elég sokat üvöltenek, de többnyire nem dühösek, csak ilyen a kultúrájuk. De basszus, nekik még a vicsor is jól áll!

Forrás:
giphy.com

Ennyire gazdag mimikával és gesztusrendszerrel is rég találkoztam már. Nem akarok túlozni, de lehet, hogy még az olaszoknál is durvábban tolják. A hűvös tekintetű mandulaszemekből bárki elhiszi, hogy az érzelmeket örökre elvágták.

Ennyire bugyiszaggató flegma karaktert se láttam még sehol, mint amilyenek a nagyvállalatok sebzett fiacskái. A sírásban is egész jók, de valahogyan sokkal természetesebbek, mint a brazil szappanoperák őrült bőgőmasinái, és náluk jobban senki sem tud méltatlankodni.

A brazil szappanoperák bőgőmasináiról

De tényleg. Annyi folyamatos sírást én még nem láttam, mint ezekben a sorozatokban. A részek háromnegyede arról szólt, hogy sírnak, zokognak, ez váltakozott a szárnyaló boldogsággal. Nem tudom elképzelni sem, hogyan voltak képesek a színészek ennyi könnyet kipréselni magukból: hagyma, szomorú dolgokra gondolás, műkönny? Felfoghatatlan. – A teljes cikket ide kattintva olvassátok el!

A koreaiak ráadásul nagyon tudnak cukiskodni, igazi kuncogik és pózerek, a vigyor szégyenlős takarása kötelező elem, a szelfizés a hétköznapok része, ami közben kivétel nélkül V-t mutatnak az arcélükhöz szorítva, de gyakori a könyöklő mozdulat imitálása is.

A giccstenger, ami a kínai bazárok sajátossága, halmozottan visszaköszön a koreai doramákban, és őszintén bevallom, szeretnék annyi x-szemű plüsst látni az ágyamon, amennyi nekik van.

Miért olyan könnyű rájuk szokni?

Forrás:
giphy.com

A koreai televíziós sorozatokért bolondul nemcsak egész Dél-Korea, hanem Kína és Európa is. Egyes sorozatokat a tévécsatornák megosztanak a YouTube felületén angol felirattal, de kifejezetten online terjesztése specializálódott oldalak is léteznek, mint a DramaFever vagy a Viki, amelyek legálisan, szerződés alapján közlik le a koreai sorozatokat, többnyelvű felirattal.

A doramák népszerűségének oka abban rejlik, hogy a sorozatok pont azt az értékrendet közvetítik, amellyel az ázsiai lakosság többsége azonosulni tud, az európaiak pedig újszerűnek érzik.

Az egyévados, egyórás részekben szinte kivétel nélkül megjelenik az idősek tisztelete, a családközpontúság, a fiúgyermek iránti elkötelezettség, a szegény-gazdag fiatalok szerelembe esése, de a nagyvállalatok boldogtalan, ám fényűző életmódja is. Ezek főként a kortárs sorozatokban jelennek meg.

A doramák egy másik válfaja nem fél fantasy- és sci-fi elemekhez sem nyúlni, szóval egy illatok alapján tájékozódni képes szereplő vagy egy villámokat szóró főhős teljesen normális elem, ha belekukkantotok egy koreai sorozatba. Ezenkívül még a történelmi doramák, azaz az úgynevezett szeguk is hatalmas rajongótáborral rendelkeznek.

Forrás:
giphy.com

Nem mellékes az operatőri munka minősége sem, a különleges és látványos helyszínek: a hulló cseresznyevirágok a széles Han folyó mellett igazán odaragasztanak a monitor elé. De a sikerük nagyrészt abban is rejlik, hogy ragaszkodnak a saját elképzelésükhöz, és nem majmolják a nyugati sorozatokat. Ennek köszönhetően pedig üde színfoltként léteznek a sorozatok világában, furcsák a maguk módján, és magukkal ragadóak.

Kicsit más a forgatás menete

Forrás:
giphy.com

Elég sok kritika éri a koreai sorozatok munkamorálját, ugyanis csak maximum az első 4 részt forgatják le, a többi rész forgatókönyvét a nézettség és a nézők reakciója alapján írják meg.

Gyakran folyamatosan változtatják a történetet, ami azt jelenti, hogy a színészek szinte állandó jelleggel a forgatás helyszínén vannak, és nincs idejük hazamenni pihenni sem. A díszletek között alszanak, fura, kényelmetlen pózokban, amire külön szavuk is van: ccsok-csamjjok-jam, és az infúziós állvány is gyakori látvány a forgatásokon.

Koreai zene, azaz OST

Aki ismeri a Heartstringset vagy a Boys Over Flowerst, az tudja, hogy a sorozatokban gyakran szerepelnek popsztárok, akik sorozaton kívül együttesekben is énekelnek, ilyen például a CNBLUE is. A zene fontos részévé vált a koreai doramáknak, a dalokat a sorozat hangulatához írják, és ezeket OST-nek, original soundtracknek hívják.

A rajongók igénylik, hogy ezeket hivatalosan kiadják, és az albumokat pillanatok alatt szétkapkodják. Érdekességük még ezeknek a daloknak, hogy koreaiul éneklik őket, ám véletlenszerűen angol szavakat is kevernek beléjük, és a külföldiek kedvéért a koreai szöveget romaji szöveggel is feliratozzák, azaz a mi betűinkkel, hogy könnyebben tátogjunk velük, ha akarunk.

A helyzet odáig fajult nálunk, hogy Ázsia a lakásunkban van.

Pad thait főzünk, és olykor ázsiai dolgokra guglizunk, és olyanokról beszélünk, hogy utazni kéne: Koreába, Thaiföldre és Vietnamba.

Hadd tudjuk meg mi is, mi az a kulturális sokk, és hogy a koreaiak tényleg úgy csókolóznak-e, mint a doramákban: éppen csak a szájukat összeérintve, mozdulatlanul.

És most már kajánul vigyorgok akkor is, mikor a pasim már nem szól oda, hogy megint azt a nyervogós…