Szomorú példa arra, hogyan teszi tönkre a rossz testkép a párkapcsolatotokat

Szomorú példa arra, hogyan teszi tönkre a rossz testkép a párkapcsolatotokat

Ha azt hinné valaki, hogy a lobbizás a testünk elfogadásáért értelmetlen és hülyeség, akkor itt egy szomorú, ám megható példa arra, hogy még mindig kell beszélni erről, és fontos megértetni az emberekkel, hogy fogadják el magukat.

Veronica Grant blogger ugyanis megható történetet mesélt el önmagáról, a testéről és annak elfogadásáról. Ő az ékes bizonyítéka annak, hogy amíg önmagunkat nem szeretjük, addig más sem szerethet bennünket.

Forrás:
pixabay

Veronica úgy indult neki az egyetemnek, hogy meg kell találnia álmai pasiját, a leendő férjét. Kétségbeesetten akart rálelni lelki társára, és a barátai is figyelmeztették, hogy talán egyszerűen csak magára kéne figyelnie, ám nem tudott leállni. Bizonyítani akart állandóan, hogy ő is tud találni valakit, méltó arra, hogy legyen valakije. Valamiért azonban rendre rosszul választott, a férfiak, akik mellé sodródtak, mind elérhetetlenek voltak, nem tisztelték őt, vagy csak egy éjszakára játszottak.

Nem értettem, miért történik ez velem

– írja Veronica, akire aztán végzősként rátalált a szerelem egy jó barátja személyében. A srác meg tudta nevettetni, szerette, jóképű volt, és okos. Egy év után azonban Veronica szakított vele.

Azért szakítottam vele, mert soványabb volt, mint én. Azt éreztem, én túl kövér vagyok, ő pedig túl sovány.

Ekkor tudatosult benne az, hogy 12 éves kora óta a rajta lévő feleslegébe kapaszkodik. Sosem volt kövér, de folyton azt gondolta, hogy ha az a három kiló nem lenne rajta, könnyen találna magának bárkit, és olyan kapcsolatot, amilyenre vágyik. Amíg rajta van a felesleg, addig nem. Ekkor beindult nála a játszmázás.

Mivel nem szerettem magamat sem látni a tükörben, ezért az sem esett jól, ha más nézett rám. Úgy éreztem, a hájamat látja, nem engem

– vallja be soraiban. Végül öt év kellett hozzá, hogy megtanulja elfogadni önmagát és elengedje a múltat, a játszmákat. Felhagyott a kalóriák számolgatásával és az önsanyargató sportolással, és elkezdte megadni önmagának azt, amire szüksége van: pihenés, étel, ital, énidő. Ezzel egy időben rátalált a szerelem is, ami azóta is tart.

Már három éve vagyunk együtt, és sosem ettem még ilyen jókat, és sosem élveztem még ennyire az életet, mint most

– vallja a blogger, én pedig igazán nagyon tudok örülni az ilyen embereknek, akikek sikerül önerőből a jobb út felé fordulniuk, megtalálni a saját hangjukat és életútjukat.