A gyerekpóráz nem is olyan elvadult ötlet, és nem csak a szülői vizsgán megbukottak használják. Tudom, miről beszélek, kipróbáltam!
Korábban sosem foglalkoztam a gyerekpóráz kérdéssel, de pont akkor kaptunk egy „pórázas” hátizsákot, amikor a 1,5 évesemmel vidékről a fővárosba költöztünk.
Szegény gyerek, aki az egész életét egy kisvárosban élte le, kis túlzással tényleg úgy viselkedett a körút forgatagában, mint Krokodil Dundee, mikor New Yorkba ment.
Persze járt már előtte is a fővárosban, de most naponta szembe kellett néznünk azzal a kihívással, hogy elmegyünk sétálni vagy a játszótérre, és bizony a forgalom komoly veszélyt jelentett. Pechemre ez egybeesett azzal az időszakkal is, amikor az öntudatára ébredő gyermekem már nem a babakocsiban ülve akarta felfedezni a világot, hanem a műanyag motorján száguldozva.
Nos, ekkor nagyon is jól jött a gyerekpóráz.
Hogy micsoda??? – kerekedik ki biztosan sok olvasó szeme, és visszaszalad, vajon tuti jól olvasta-e. De igen, gyerekpóráz, vagy szalonképesebb nevén babahám.
Ez egy olyan heveder, ami vagy egy hátizsákkal vagy egy hámmal a gyerek testéhez van erősítve. A póráz végét anya fogja, így a gyerek biztonságban van. Sok csemete nem mindig sétál szívesen anya kezét fogva, szeretnek messzebbre kalandozni, és bár elsőre úgy tűnik, a póráz a gyerek szabadságát korlátozza, valójában több teret ad neki, hiszen anyától távolabb mehet.
Mi olyan hámot használtunk, ami egy kis hátizsák volt, és a felső részére lehetett felerősíteni a hevedert. A hátizsáknak a két pántját elöl, a gyerek mellkasánál egy vízszintes pánttal is össze kellett erősíteni, így nem tudott kibújni belőle. Ha éppen nem volt szükség a pórázra, akkor lecsatoltam, eltettem, és a gyerek csak a hátizsákot viselte.
Nagyon jól jött, amikor egy-egy hosszabb túra alkalmával tolnom kellett a babakocsit, vinni a cuccokat, és kordában tartani a motoron ülő 1,5 évest is.
Nem gondolom úgy, hogy babahámot azok a szülők használnak, akik megbuktak a nevelési vizsgán. Az én kisfiam például imádott az öcsémmel, a nagybátyjával száguldozni. Tavasztól őszig sokszor jöttek úgy haza délután együtt az óvodából, hogy a fiam motorral, az öcsém pedig gördeszkával. Neki ilyenkor is jól jött a póráz, együtt, mégis külön, biztonságosan száguldhattak a járdán (persze ehhez profi gördeszkásnak kell lenni). Itt a környékünkön egyébként rendszeresen látok egy anyukát totyogó ikrekkel, na nekik tényleg szükségük van rá!
Kipróbálnátok? Íme, néhány szupercuki darab!