„Miért vagy még mindig azzal az állattal?” – Mindent a bántalmazó kapcsolatról

„Miért vagy még mindig azzal az állattal?” – Mindent a bántalmazó kapcsolatról

Időről időre előkerülnek olyan történetek, amikor a bántalmazó évekig büntetlen marad, esetleg a bírósági tárgyalást követően is szabadlábon folytathatja ámokfutását, s legfeljebb pénzbüntetés megfizetésére kötelezik a betört járomcsontokért, orrokért. A joghézagokat, amelyek ezt lehetővé teszik, most nem elemezzük, de a témában felmerülő másik leggyakoribb kérdésről érdemes beszélni egy kicsit: miért marad valaki egy bántalmazó kapcsolatban? Miért nem tervezi újra az életét?

Egymásnak ellentmondó érzelmek nehezítik a döntést

Sokan hiszik, hogy az abúzus normális. Aki eleve olyan családból származik, ahol mindennaposak voltak a veszekedések, és nemritkán tettlegességre is sor került, nem látja át, hogy a bántalmazás veszélyes és elítélendő.

A szerelem, a szeretet az elkövető mellett tartja az áldozatot. A bántalmazó sokszor elbűvölő, szerethető figura (a valóságban ritkák a romantikus regényekre és filmekre jellemző fekete-fehér karakterek).

Minderre rímelnek a bántalmazás ciklusai, amelyeket Lenore E. Walker pszichológus a következőképp ír le:

1. a feszültség felgyülemlése

2. az erőszakkitörés

3. a mézeshetek

4. a nyugalom időszaka

A két utóbbi periódus során az áldozat úgy érzi, minden rendben van, a kapcsolat tökéletes.

Mindennek fényében nyilván aggályos, hogy a sértett megbocsátása ezekben az esetekben a bíróságon enyhítő körülménynek számít...

Hibásnak érzi magát az, akit bántottak. Egész életünkben azt tanuljuk, hogy minden párkapcsolat két ember közös felelőssége és munkája, ezért ösztönösen elhisszük, hogy a pofonokról mi is tehetünk, hiszen „kihúztuk a gyufát”.

Sok bántalmazó a bíróságon többször is azzal érvel, hogy párja „nem tudta megérteni a lelkiállapotát”, „megcsalt, ezért megütöttem”, „nem lehetett máshogy észhez téríteni” a másikat. A valóságban nincs olyan körülmény, ami indokolná azt, hogy partnerünk járomcsontja és orra többször is szilánkosra törjön...

Alacsony önbizalom, kishitűség. Az áldozat a legtöbbször elhiszi, hogy hálás lehet azért, mert párja mellette marad, és egyébként sem találna mást, aki elfogadja és szereti őt.

A bántalmazott ember sokszor érzi fenyegetve magát. A bántalmazó gyakran él a manipuláció eszközeivel, ha pedig ez nem jár sikerrel, fenyegetőzik, zsarol, ahogy csak tud.

Ismertem olyan nőt, aki azért maradt a párjával egy rémes kapcsolatban, mert a pasi rendszeresen öngyilkossággal fenyegetőzött, és kilátásba helyezte azt is, hogy felgyújtja a nő szüleinek házát.

Az, hogy a bíróság szigorúbban büntesse a párkapcsolati erőszak eseteit, azért is fontos, hogy a hasonló fenyegetettség alatt élő nők (és ritkábban: férfiak) is ki tudjanak lépni a bántalmazó kapcsolatból.

Az életkörülmények tovább árnyalják ezt a kérdést

Erős szerepet játszik az anyagi függőség, amikor marad a bántalmazott fél. Többen vannak, akik azért nem lépnek ki egy abuzív kapcsolatból, mert egyrészt nem volna hová menniük, másrészt nem keresnek olyan jól, hogy társ nélkül is meg tudjanak élni.

Sok áldozat épp kisgyerekkel van otthon, esetleg részmunkaidőben dolgozik, netán alacsony a nyugdíja. Nem nehéz kitalálni, hogy ilyen élethelyzetben senki sem „ugrál könnyen”, pláne, ha nem épp hamvas huszonéves már.

A család, a gyerekek miatt szintén gyakran együtt marad a pár. Nem kevés szülő érzi úgy, hogy nem akarja „kettészakítani” a közös csemetét, holott a szakemberek szerint a családon belüli erőszak nagyobb trauma a gyerek számára, mint a válás.

A többség nem bízik a rendőrségben, a bíróságban, a szociális hálóban. A legtöbb bántalmazott nő és gyerek jelenleg nem kapja meg a megfelelő védelmet, ha szakítani készül a bántalmazóval.

Emlékeztek Seres Barbara esetére? Ő az a fiatal nő, akinek volt párja kidobta féléves kisfiukat az ablakon 2015 januárjában, majd maga is öngyilkos lett. Barbara az esetet megelőzően többször is segítséget kért, aminek eredményeként volt párját zaklatásért előzetes letartóztatásba helyezték, majd váratlanul mégis kiengedték: így kerülhetett sor a borzalmas tragédiára, ami a kisfiú életébe került.

A társadalmi elvárások és a közösség nyomása sem kedvez a szabadulni vágyónak

Forrás:
iStock

A külvilág sokszor el sem tudja képzelni, hogy „az a drága ember ilyesmire képes”... Gyakori probléma, hogy a bántalmazó egy köztiszteletben álló, népszerű, egyébként rokonszenves figura. Ilyenkor a közösség nehezen hiszi el a bántalmazás tényét, és idővel könnyebben megbocsát. Fel van adva a lecke, ha a bántalmazó közszereplő, médiasztár, köztiszteletben álló polgár, környezete tehát törvénytisztelő, áhítatos emberként ismerte a kezdetektől.

Ez a bántalmazott fél helyzetét tovább nehezíti, hiszen előbb hisznek a bántalmazónak, mint neki, és hosszú távon elnézőbbek is vele: az ilyen ember nemritkán az ügy elsimulását követően gond nélkül folytathatja karrierjét.

A társadalom által diktált nemi szerepek alárendelődést sugalmaznak. Amikor a férfire mindenekfölött álló családfőként tekintünk, és extra hatalmat tulajdonítunk neki a családon belül, a nő súlyosan alárendelt helyzetbe kerül, ami megnehezíti a leválást a bántalmazóról.

Az egyenlőségre, kölcsönös tiszteletre épülő kapcsolatok szükségességéről többek között azért is fontos beszélni, hogy a hasonló esetek száma csökkenjen, a társadalom hozzáállása gyökeresen megváltozzon.

Mit tehettek, ha ismertek valakit, aki bántalmazó kapcsolatban szenved?

Ha van olyan barátotok, családtagotok, akit akár fizikailag, akár lelkileg bántalmaznak, a legfontosabb, hogy ne ítéljétek el. Ne kérjétek számon, hogy „miért van még mindig azzal az állattal”, hanem próbáljátok megérteni a szempontjait:

kilépni sokszor nehezebb, mint hinnétek.

Hívjátok fel a figyelmét arra, hogy van segítség, először érdemes tájékozódni. A 06-40-630-006 segélyvonal ingyenesen hívható, első lépésként érdemes innen elindulni (hétfőnként 10–14, szerdánként 14–18, péntekenként 10–14 óráig), vagy a 06-80-505-101 számon (este 6 és 10 között szerda és hétvége kivételével).

Kezeljétek diszkréten az ügyét, de próbáljátok meggyőzni, hogy több fronton is kérjen segítséget, méghozzá azonnal.