Zaklat a zika – Járványok, amiktől folyamatosan rettegünk, pedig lehet, nem kéne?

Zaklat a zika – Járványok, amiktől folyamatosan rettegünk, pedig lehet, nem kéne?

AIDS, SARS, ebola, zika, influenza. Röpködnek a híradásokból a járványokra figyelmeztető és össznépi riadalmat keltő információk. Újabb és újabb vírusok szedik áldozataikat, újabb és újabb hullámokban terjed a pánik. Főleg akkor, amikor elhangzik a mondat, hogy megjelent Európában is az első gyanús beteg. De vajon miért állnak még mindig győzelemre az aprócska kórokozók, amik az emberiség történelmét végigkísérve hatékonyabban gyilkolnak, mint a háborúk?

Aki most egy szörnyülködős és félelemkeltős (ám tárgyilagos) cikket szeretne olvasni az életünket fenyegető járványokról, azt el kell, hogy keserítsem, mert nem fog. Egyrészt mert nem vagyok pánikhercegnő – emiatt egy parafüggő rokonom már negligensnek (?) is titulált –, másrészt meg választottam egy olyan férjet, egy olyan munkával, aki mellett az immunrendszerem komfortzónája erősen mozgásban van. Na meg a családunk is.

De hiszem, hogy úgy szép az élet, ha zajlik, bár igyekszem nem keresni a bajt és redukálni annak lehetőségét.

Most akkor veszélyben vagyunk?

Amikor Iránba készültünk, mindenféle oltást megkaptunk, mindenféle bajra figyelmeztettek. Engem meg csak fojtogatott a sírás egy néhány napos csecsemővel a karomon a magyar „szakértő” rendelőjében.

Kint persze meglepetten röhögött az orvos, hogy soha nem találkozott olyan trópusi kórral az országában, ami ellen beoltottak minket.

Azóta is úgy látom, hogy itthonról mindig sokkal több az aggodalom a reálisnál. Mind a barátok, mind a dokik részéről.

A helyi flórához persze hozzá kellett szoknunk mindkét kiküldetésünkön, így volt több alul-felül jövős kalandunk, de jött már vissza nekem a budai étteremben elfogyasztott rántott ponty is, pedig korábban életemben háromszor rókáztam. Még terhesen is megmaradtam az émelygésnél.

Apropó terhesség. Azért amikor a második gyermekünket vártam Teheránban, szisztematikusan minden zöldséget és gyümölcsöt fertőtleníteni kezdtem – bár ezen nemcsak a helyiek, de még a magyar kollégák is csak mosolyogtak. De nyilván nem kockáztattam, főleg, hogy épp egy kolerajárvány tombolt nem messze a fővárostól. Aggódni ugyan nem aggódtam, ettem epret, salátát és szőlőt is – amitől óva intik az utazót –, de okosan, alaposan kiáztatva, lefertőtlenítve.

A szúnyog az más

Forrás:
iStock

Marokkóban is túlestünk a kötelező megbetegedéseken már az első napokban, és persze a megfelelő védőoltásokkal is felszerelkeztünk (hastífusz, hepatitisz). Nagyon zűrös helyeken ugyan nem ettünk, de azt hiszem, a magyar standard alapján azért volt némi rizikó a mindennapjainkban. A vidéki kirándulásainkon mindezt kimaxoltuk rendesen.

Ésszel éltünk, de semmiféle kalandtól nem zárkóztunk el pusztán félelemből.

Igen ám, de a szúnyogokkal – legalábbis a fertőzőekkel – nem kellett számolnunk. Eddig. Amikor a férjem nemrégiben felvetette egy újabb költözés lehetőségét, mégpedig egy igazi afrikai országba – Marokkó félig Európa volt –, akkor azonnal megszólalt a vészharang:

Nem akarom, hogy maláriásak legyünk! Nem akarom, hogy meghaljunk!

No para!

Aztán sokat olvastam, többeket megkérdeztem a témával kapcsolatban és nem mondom, hogy teljesen belazultam, de nem gondolom, hogy teljesen védtelenek lennénk. Az állatkert sajtósától azt is megtudtam, hogy a malária egészen a 20. század közepéig hazánkban is jelen volt. Senától pedig azt, hogy ő és a férje is volt már beteg, de néhány nap lázzal megúszható az influenzához hasonló megbetegedés, ha az ember orvoshoz fordul és beszedi az megfelelő tablettákat.

Bár a vírusok és a szúnyogok nem válogatnak, ám a higiéniával, a tudatossággal, az immunrendszer felvértezésével és nem utolsósorban a megfelelő kezeléseknek és gyógyszereknek köszönhetően a legtöbb megbetegedéssel egy egészséges ember felveszi a versenyt.

Baj akkor van, ha mindez nem áll rendelkezésre. Ez pedig nyilván leginkább pénz kérdése. A szegény, elmaradott területeken ez okozza a legnagyobb problémát. Ott nem telik szúnyogirtásra – ahová mi készülünk, ott permetezik őket –, nem telik pirulákra és orvosra sem.

Marad tehát a test saját védekezőképessége és az isteni kegyelem.

Ebola, zika, malária

Az Afrikában tomboló ebolajárvány katasztrofális méretűvé való terjedésének a legfőbb oka az volt, hogy a helyi szokások miatt a halottak továbbfertőzték gyászoló hozzátartozóikat. A felvilágosítással ugyanis életeket lehet menteni.

Ám ahogy jött, úgy ment is a rettenet, ma már senki nem beszél róla. Legalábbis nem Európában. Nem úgy a másik afrikai eredetű vírusról, a zikáról, ami nem új keletű megbetegedés. Mivel azonban a tudósoknak sikerült megtalálni az összefüggést a kóros kisfejűség (és egyelőre nem bizonyítottan egyéb rendellenességek) és a zika között, elindult az újabb pánikhullám. Ami egyáltalán nem alaptalan.

Forrás:
iStock

Főként, hogy a fertőzés intenzív terjedése a két évvel ezelőtti brazil foci-vb idején kezdődött a nagy számú turistának köszönhetően, hamarosan pedig itt az olimpia is, amit Brazíliában rendeznek meg idén nyáron.

Ráadásul már nemcsak Dél-Amerikában terjed a megbetegedés, hanem az USA-ban is. Nemcsak a WHO, de még maga Obama elnök is az egyik legfőbb feladatként jelölte meg a küzdelmet a zika ellen. Ennek pedig legfőbb eszköze a megfelelő védőoltás kifejlesztése lehet és természetesen a szúnyogirtás.

Annak a néhány (3-4) szúnyogfajtának a kiiktatása (kiirtása, szaporodásra képtelenné tétele) a 3500-féle egyéb moszkitóból, ami az emberekre veszélyes lehet és amik a sárgaláz, az agyvelőgyulladás, a Dengue-láz és Chikungunya-láz kórokozóit is hordozzák.

Fejlett országok járványai

És ha már a járványoknál tartunk, azt sem kell elfelejtenünk, hogy mindezek nem csupán a fejlődő országok sajátjai. Gondoljunk csak az influenzára. De ott vannak azok a megbetegedések is, amelyekkel úgy tűnt, már nem kell számolnunk. Hála azonban az oltásellenes lobbinak, mára újra felütötték a fejüket olyan kórok (pl. a kis Bicebóca gyilkosa, a szamárköhögés), amikkel úgy tűnt, végleg leszámoltunk. Mert igenis van kollektív felelőssége a szülőknek, de ezt majd egy másik cikkben kifejtem.

Arról viszont már írtam nektek, hogy naponta még mindig 16.000 gyermek hal meg a világon oltással megelőzhető betegségekben úgy, hogy azok könnyen elkerülhetőek vagy gyógyíthatóak lennének.

Időről időre újabb kórokozók, vírusok jelennek meg, a régiek pedig mutálódnak és továbbfertőznek vagy épp átutaznak földrészeken.

Az orvostudomány pedig lohol a nyomukban. Egy kamerával a háta mögött, hogy mi se maradjunk izgalmak nélkül.