Egyéb kategória

„Csak olyan munkáid lesznek, amilyeneket korábban is csináltál!” – így lesz valaki könyvborító tervező

Szabó Levente könyvborítókat tervez. Illetve könyvborítókat is. A fiatal tervezőgrafikus ugyanis ki sem lát a munkából, annyi megbízása van. Készített reklámügynökségnek storyboardot, csinált videoklipet a Bin-Jipnek, dolgozott filmes látványterveken, rajzolt képregényt is, legutóbb pedig a legrangosabb brit filmes díj, a BAFTA plakátjain dolgozott.
vous - 2016.03.03.
„Csak olyan munkáid lesznek, amilyeneket korábban is csináltál!” – így lesz valaki könyvborító tervező

Amikor 2010-ben láttam az első BAFTA-plakátsorozatot, azt gondoltam, hogy ez egy zseniális ötlet, egy fantasztikus megbízás, és baromi szerencsés az illusztrátor, aki ezen dolgozhatott. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd én leszek az, akit ezzel megbíznak.

Levente lakása egyben az irodája is, hiszen szabadúszóként dolgozik. A művészekhez gyakran társított káosznak semmi nyoma: patikatisztaság és rend fogad minket. Otthona kifinomult ízlésre vall: minden részleten látszik, hogy a grafikus számára kiemelten fontos a vizualitás. Saját tervei visszaköszönnek a könyvespolcról és a falakról is. Munkái izgalmasak, komplexek. Olyanok, amikkel elégedett lehet – illetve lehetne…

Forrás:
Hámori Zsófia

A munkáim 90%-át el tudnám égetni! Az öt BAFTA-poszterből is csak kettővel vagyok elégedett – a másik háromnál már csak a hibákat látom.

Én ilyen vagyok, nálam nagyobb kritikusa soha ne legyen a munkáimnak. Csinálok valamit, és azt gondolom róla, hogy jó – aztán alszom rá párat és rájövök, hogy lenne még mit csiszolni rajta. Ezt a végtelenségig tudnám csinálni – itt jön be a képbe a határidők szerepe.”

Mint mondja, az önkritika elengedhetetlen az alkotás során.

Ha nem keresné mindig a hibát és azt, amin még javíthatna – akkor nem jutott volna idáig.

Forrás:
Hámori Zsófia

Eredetileg reklámügynökségeknek dolgozott grafikusként, de plakátokat és könyvborítókat szeretett volna készíteni.

Senki nem gondolja egy grafikusról, hogy ő esetleg tudna könyvborítót is csinálni. Sajnos működik a skatulyázás: csak olyan munkáid lesznek, amilyeneket korábban már csináltál. Ezért ha munkát akarsz, először meg kell mutatnod, hogy képes vagy rá.

A bizonyításra egy kényszerszabadság során nyílt alkalma.

„Egy évig külföldön éltem. A kiköltözésemkor azt gondoltam, egy relatíve keresett és foglalkoztatott illusztrátor vagyok itthon a reklámszakmában, mi baj történhet velem kint?

Kár volt ilyen magabiztosnak lennem, mert bár elküldtem rengeteg e-mailt, és a munkáimmal nagyon sok helyre bekopogtattam – nem lett állásom. A magyar ügynökségek pedig nem kerestek olyan intenzíven, mint korábban, hiszen azt feltételezték, hogy el vagyok látva megbízásokkal.”

Így történt, hogy a szabadidejében beleásta magát a könyvborítók világába, majd terveket készített. A klasszikusokhoz nyúlt, olyan könyvek borítóit gondolta újra, mint a Lolita, a Zabhegyező (most már Rozsban a fogó) vagy a Moby Dick. A kész munkákat aztán feltöltötte a netre, ahol hamar felfigyeltek rá. Nem váratott magára sokáig az első ajánlat, amit aztán rengeteg másik követett.

Szerencsésnek tartja magát, hiszen ma már kiváltságos helyzetben van, válogathat a munkák között. Az élet iróniája, hogy a rengeteg munka miatt épp az olvasásra nem jut semmi ideje. Pedig, mint mondja: olvasni jó dolog – borítóival pedig azért küzd, hogy minél többen hazavigyenek egy-egy könyvet a könyvesboltból.

A borítókat kis plakátokként kezelem: olyan, mintha egy mondatban kéne valami frappánsat mondanod a műről. A jó borító felkelti a figyelmet – ez a dolga.

Forrás:
Hámori Zsófia

„Szeretem, ha van a munkámban valami plusz, amit esetleg csak a könyv befejezése után vesz észre az olvasó. Szeretek játszani azzal is, hogy a védőborító és a kemény tábla is önálló felület – amik szépen kiegészíthetik egymást.”

Véleménye szerint a könyvrajongókon kívül a legtöbb olvasót mégsem a szép borító húzza be, hanem a szerző neve, amit a kiadók jól látnak az eladások alapján.

Úgy gondolja, a műnek saját magát kell eladnia a szöveg minőségével – ezért természetesen vett már olyan könyvet, amit szíve szerint újságpapírba csomagolna…

Forrás:
Hámori Zsófia

„Nem szeretném elárulni a szerző nevét és a mű címét, mert nem akarom kritizálni az illusztrátort. Régóta meg akartam szerezni ezt a bizonyos kötetet, ezért hosszú órákat töltöttem a neten a keresésével. Bíztam benne, hogy egy szebb külsejű példányt fogok találni annál, ami először szembe jött velem” – meséli Levente, aki számára végül nyilvánvalóvá vált, hogy csak egyfajta borítóval kapható az a bizonyos kötet.

Megvettem, mert nagyon jó könyvről van szó és a tartalom a lényeg. Viszont nem tudok kibújni a bőrömből: valahányszor ránézek, mindig egy kicsit rosszul leszek.

Elcsépelt mondás, hogy egy könyvet nem szabad a borítójáról megítélni. Levente viszont nem vállal el akármit: csak színvonalas felkérésekre mond igent. Kizárólag olyan könyvek borítóját hajlandó megtervezni, amelyek üzenetével egyetért.

Ha ő illusztrál valamit, akkor azt igenis érdemes a borítójáról megítélni – mert maga a mű is jó lesz.

Ajánlott cikkek