Az egyetemi évek bármennyire csodálatosak és élménydúsak, nagyon megterhelőek és nehezek. Kirepülni a fészekből, új környezethez alkalmazkodni, új embereket megismerni, helytállni és megfelelni. A kikapcsolódás és önfejlesztés gyakran háttérbe szorul. Művészetek után érdeklődni, kiállításokra járni és művészeti órákat felvenni sokszor cikinek számít, pedig minden diáknak szüksége lenne rá. Miért? Most kiderül.
Stresszoldó
Az önkifejezés mindig kikapcsol. Kiadhatjuk a dühünk, a bánatunk és a boldogságunk éppúgy, ahogyan mi szeretnénk. Egy művészeti órán, művészeti közegben nem kell megfelelnünk másoknak. Épp az a lényege, hogy mindenki önmaga legyen, és ez a legjobb, még ha csak egy egyenes vonalat vagyunk is képesek rajzolni.
Új készség
Mindig tanulhatunk valami újat. Akár a tanártól, akár egymástól. Épp ez a jó a művészetben, hogy hangulattól és érzéstől függ, mindig valami újat rejt.
Új barátok
Egy művészeti osztályban mind különleges emberek vannak. A művészek érzékenyek, szenvedélyesek, expresszionisták, épp ezért könnyű beleszeretni a személyiségükbe. Olyan embereket ismerhetünk meg az ilyen órákon, akikkel valószínűleg a folyosón vagy nem találkozunk, vagy nem állnánk szóba. Remek barátokra lelhetünk!
Szabad önkifejezés
A szabad önkifejezés maga a művészet, és ez fordítva is ugyanúgy igaz. Általa képesek leszünk kezelni az érzéseinket, és felemelő érzés egy olyan festménnyel díszíteni a lakásunkat, ami belőlünk jött, rólunk szól. Teremtünk, láthatóvá és maradandóvá varázsoljuk az érzéseinket, közben kikapcsolódunk. Tudtok ennél jobbat? Hát én nem!
Szórakozás!
Tudom, ritka a suliban az olyan óra, amit lehet szeretni, és még szórakoztató is. Na, a művészeti óra pont ilyen! Semmi nyers tananyag, unalmas üldögélés, monoton előadás. Sok-sok kreativitás, változatosság, önkifejezés, ismerkedés és móka. Amit itt tanultok, nem olyan, mint a másodfokú megoldóképlet, ezeknek a készségeknek tényleg hasznát vehetitek az életben.