Nincs megosztóbb tárgy a mateknál, mindenkit szélsőséges érzelmek fűznek hozzá. De mi a helyzet azokkal, akik nem utálják vagy imádják, hanem képtelenek vele mit kezdeni? Tényleg van ilyen, diszkalkulia a rendellenesség neve. A probléma pedig az, hogy aki diszkalkuliás, az nemcsak az iskolai órákat szenvedi meg, hanem minden olyan élethelyzetet, amiben szükség van a matekra.
Az iskolában sok tanár szeret azzal érvelni a tárgya mellett, hogy a tanultakat majd a való életben is használni fogjuk. Nektek hányszor volt szükségetek a mindennapjaitok során
Ezek nélkül ugyan vígan el lehet lenni, de a matek – ha egyszerű számítások formájában is – tényleg a mindennapjaink része. Amíg az átlagember megpróbáltatásai véget érnek a matekérettségivel, addig egy diszkalkuliást a mindennapi életben is kísért a matek.
Dr. Papp Viktória neurológus szerint diszkalkulia alatt a matematikai számítások megértésének és kivitelezésének hiányát vagy zavarát értjük. Kialakulásának elsődleges oka egy genetikai rendellenesség lehet, ami zavart okoz az érzékelés-észlelés folyamatában. Az egyébként jól teljesítő, iskolás korú gyerekeknél megfigyelhető, hogy később kezdenek el számolni, nehezen értik a számok értékét és nehézségekkel küzdenek, amikor egyszerű matematikai egyenleteket kell megjegyezniük vagy használniuk. A diagnózis felállításának 3 fő pillére van: az orvosi, pedagógiai és pszichológiai vizsgálat. Amennyiben felmerül a diszkalkulia gyanúja, a helyi nevelési tanácsadóhoz lehet fordulni segítségért.
Sára a barátnőm, akinek a személyiségéhez nemcsak az ironikus humora és őszintesége tartozik, hanem a diszkalkuliája is. Ami miatt minden egyes találkozónkról legalább 15-20 percet késik, mert nem tud megfelelően tervezni az idővel. Ami miatt a közös vacsoráink után a számla rendezésekor az asztalra dobja minden pénzét – tényleg minden egyes bankjegyet kipakol, amit a tárcájában talál –, és várja, hogy megmondjam, mennyi az ő része. Ami miatt sokszor engem hív számomra teljesen ismeretlen utcákból, hogy megkérdezze, merre kell mennie. Pedig előtte ránézett a telefonján a Google Mapsre – csak épp nem igazán segít neki a térkép a tájékozódásban.
Sára „idegesítő szokásai” valójában tünetek, ugyanis diszkalkuliás. Ahhoz a nyolcvanas években született generációhoz tartozik, akiknél ez a rendellenesség még nem volt széles körben ismert – így a diagnosztizálással elnyerhető matek alóli felmentés sem volt számára opció a suliban. A matekórák folyamatos kudarcélményt jelentettek neki, miközben a többi tárgyból jól teljesített. Az érettségin már túl van, de átcsusszanni a matekteszteken radikálisan több energiájába került, mint másoknak, „és mértéktelen seggelésbe”.
Az érettségin túl
Sára divatbolondnak tartja magát. Imádja a ruhákat, de vásárolni nem szeret. Ha külföldön jár, az árakat például nem tudja viszonyításként forintra átszámítani. De nem kell messzire mennie ahhoz, hogy nehézségekbe ütközzön.
Egy leárazás maga a rémálom. Ha valamiből 30% lejön a kasszánál, de az új ár nem szerepel a ruhán, akkor nem tudom, mennyibe kerül, amit kinéztem magamnak.
Egy sima bevásárlás sem könnyű. Sosem tudom, hogy mennyit kéne visszakapnom a pénztárnál. Ha nekiállnék a kezembe nyomott visszajárót megszámolni, hosszú percekig kéne rám várnia az egész sornak, és az ujjaimat is használnom kéne hozzá, ezért vagy kártyával fizetek az esetek nagy részében – vagy bízom benne, hogy a kasszás nem vág át, hiszen nincs az arcomra írva, hogy diszkalkuliás vagyok. Az érintős, PIN-kód nélkül is működő kártyák megjelenésének szerintem én örülök a legjobban.”
Egybe lesz vagy külön?
Sára nem csak a pénztáraknál, a baráti vacsorákon is kénytelen másokban megbízni.
Ha a jó barátság alapja a pontos elszámolás, akkor én pocsék barát vagyok.
Ha egy étteremben kihozzák a számlát a baráti társaságunknak, én előveszem a pénztárcámat és a barátaimra hagyom a dolgot. Nekik nincs gondjuk a számolással, mégis hosszú percek telnek el, mire dűlőre jutnak, hogy kinek mennyit kell beleadnia. Nem megúszni akarom az egyezkedést – hanem képtelen vagyok rá. Megbízom bennük, ők mondják meg, mennyi az én részem.”
Sütni csak olyan recept alapján tud, amihez nem kell mértékegységeket átváltania. A számzáras bőröndje kódját fel kell jegyeznie, ha utazik. A telefonját nem védi biztonsági kóddal. Egy menetrend összefolyik a szeme előtt.
Nem tudom, hogy ez a betegség miatt van-e – vagy az amiatt bennem lévő szorongás miatt –, de ha számokról van szó, leblokkolok. Ilyenkor elönti az agyamat a köd – olyan, mintha nem lennék jelen abban a pillanatban.
Sára elfogadta, hogy számára néhány egyszerű helyzet is nehézséget okoz – és mi, a barátai is elfogadtuk ezt. Elfogadtuk őt így, ahogy van. Azok, akik diszkalkuliában szenvednek, rengeteg megjegyzést, bántást, türelmetlenséget kapnak a környezetüktől. Pedig több embert érint, mint gondolnátok: az emberiség 5% szenved tőle. Ez az 5% például nem tudja kiszámolni, hogy ez minden 20. embert jelenti.
Ha a környezetetekben diszkalkuliában szenved valaki, próbáljátok megérteni a helyzetét. Sok szituáció próbára teheti a türelmeteket – de mielőtt megjegyzést tennétek, higgadjatok le. Számoljatok el magatokban 10-ig – ha legalább nektek nem okoz gondot a számolás…
