Egyéb kategória

Szent és szajha – lehet-e egyszerre mindkettő egy nő?

Milyen a nő? Ó, nem jó a kérdés, mert nem milyen, hanem: ki vagy mi a nő? Hányféle szerepet oszt rá az élet, hányféle elvárásnak kell megfeleljen egyszerre? Ahogy nincsen rózsa tövis nélkül, úgy a nő is egyszerre foglalja magában a szépet, a rútat, a jót, a rosszat egyaránt. A nemest, az alávalót. Szent és szajha...
vous - 2016.03.19.
Szent és szajha – lehet-e egyszerre mindkettő egy nő?

Ám kezdjük az elején, pontosan azért, mert ahhoz, hogy ez az ellentétpár kialakuljon, a köztudatba kerüljön, hogy harmónia helyett egymásnak feszüljön két nagyon is lényeges, a nőt alapvetően meghatározó minőség, ahhoz kellett a férfi, és kellett a kereszténység is. Amely erős bibliai példával hasította szét a nőt szentre – a szűzre, az anyára, akinek még teherbe esése is ártatlan, szűzies, köze nincs a szexhez –, valamint szajhára.

A szajhára, vagy Magdalénára, a bűnösre, a prostituáltra, örömlányra, aki bűnre-szexre csábítja a férfiakat, és akinek nincs köze az anyasághoz. Az a nő, akinek köze van a szexhez, vállalja szexualitását, vagy engedi látni szexuális lényét is, az romlott.

Lehet szép, lehet csábos, vonzó, és epekedhet utána a férfinép, de feleségnek nem, anyának meg végképp nem való.

Vágyak vállalása nőknek tilos

A szex utáni vágyakozás is súlyos romlottságra utalt, és ugyan a hétköznapi nők nagyon is profán körülmények között, módon és módszerrel estek teherbe – szexuális aktus által –, a társadalom elvárta tőlük ennek „elkendőzését”. A teherbe esést megbocsátotta a környezet (ahh), de egy anya még véletlenül se gondolhatott a szexre, vágyait titkolni illett, ahogy titkolni, takarni kellett mindent, ami szexre utalhatott. A testet leginkább.

A „jó” nő leplezte idomait, és csak akkor és annak tárta föl szépségét, akinek annak birtoklásához joga volt – a férje előtt. Ott is csak bizonyos keretek között és bizonyos mértékű átadással történhetett meg az aktus, hiszen egy nő (aki anyaságra készül), nem paráználkodhatott gondtalanul, szabadon vállalva érzékeit. A férfiak által értelmezett és definiált kettősség – hogy egy nő csakis bűn által válhat anyává (jóvá, szentté) – aztán rá is nyomta a bélyegét a nők megítélésére és társadalomban elfoglalt helyzetükre. Sehogy nem lehettek jók.

A szent és szajha éles elkülönülése és bélyege nem segítette elő a női létezés beteljesedését. Párkapcsolaton belül sem.

De mi a helyzet ma?

Sokan vélik úgy, ez a bélyeg, a „szajhaság” feletti ítélkezés már a múlté, és a nők a föld jelentős részén éppúgy vállalhatják azt, hogy emberként szexuális lények (is), mint a férfiak. Nem kell kendőzni, titkolni, elrejteni, elnyomni szexuális vágyaikat, sőt szabadon beszélhetnek is róluk. Megfelelő körökben persze, mert a saját környezet ugyan lehet megengedőbb, mint az elmúlt kétezer évben, azért a társadalom játékszabályait illik betartani, és a szexualitás csak bizonyos keretek között vállalható. Szabadabban, mint valaha, de azért (jó esetben, és nem a prűdség beszél belőlem) nem pornográf módon.

Őszintén… azért már az komoly eredmény, ha a nő saját párkapcsolatában fellélegezhet, és megmutathatja, amit szeretne megmutatni, kérhet, amit kérni szeretne, vágyakozhat szabadon, beszélhet a vágyairól, és úgy szeretheti párját, hogy azért cserébe párja (partnere), a gyönyör múltán, álszent módon nem ítéli el. Jó esetben. Remélhetőleg a tudathasadásos férfigondolkodás valóban a múlté, és az erősebbik nem jó érzésekkel fogadja el a NŐT úgy, ahogy van.

Szexualitását vállaló, szerető emberként, társként, partnerként, szövetségesként, anyaként egyaránt.

Vagy mégsem?

Lehet, hogy mégis akadnak még hangok, amik arról suttognak, hogy X. Y. (nő) baromi jó az ágyban? Egy tüzes macska, akinek láva forrong a combjai között… és ahh, micsoda élvezet a vele töltött idő! Szexre jó. Szeretőnek jó, de feleségül azért nem kellene?

Tejtől duzzadó mellekkel is szexi, de nem biztos, hogy azt akarja!

Forrás:
iStock, Wikipedia

Csíptem el nemegyszer ilyen dialógust, amikor az önmagát adó (odaadó), vágyait őszintén feltáró, kitárulkozó, szenvedélyes nőtársam kárára ment a párbeszéd. Nem értettem. Miért ne lehetne jó társ, partner, feleség és anya az a nő, aki „jó az ágyban”?

Cserébe, a fantasztikus anyáknak kikiáltott nők sem feltétlenül csak a csecsemőre fókuszálnak, és, szerencsés esetben, egyensúlyra törekednek. Vagyis ugyan hangsúlyos szerepet kap a baba az életükben, azért nem írják le magukat nőként, és örömmel veszik, ha párjuk is képes nőként tekinteni rájuk akkor is, ha éppen csorog a tej (egyébként fantasztikusan) duzzadó mellükből. És akkor is, ha a baba miatt kialvatlanok, karikás a szemük, és per pillanat kevesebb a lelkesedésük egy belevaló, gyors menet iránt, de attól még nők, és a párjuk szerelemmel teli türelmére van szükségük.

Mert a nő kívül-belül, éjjel-nappal, gyerekkel és gyerek nélkül, élete minden percében nő.

Akkor is, ha izzik a szenvedélytől, és akkor is, ha energiái másfelé csorognak, figyelme lankad. Akkor is nő, ha szent, akkor is, ha szajha. Sőt a kettő együttállása mellett nő igazán. De leginkább ember, akit megítélni, természetes vágyai miatt megbélyegezni káros és veszélyes, ahogy káros és romboló szenvedélyt keresni rajta akkor, amikor élete egy szakaszában természetszerűleg másfelé figyel. Anyaságára például. Úgy magától, nem azért, mert a környezete ezt a magatartást várja el tőle (a szentséget szajhaság helyett). Biológiai program alapján vállalja életfeladatait, ahogy a férfiak is, és minden bélyeg sebet üt rajta.

Mert akkor tövist kap a nő, pedig rózsa illetné.

Ajánlott cikkek