Egyéb kategória

A tudatos teremtés titka: így csinálhattok az álomból valóságot

Írhatnék egy hosszú bevezetőt arról, hogy milyen módszerek léteznek az álmok életre hívására, de talán szerencsésebb, ha rögtön a lényeggel kezdek, hiszen szeretném, ha minél több emberhez eljutna „a titok”. Ami igazából nem titok, de bennem is csak nemrég állt össze a kép...
vous - 2016.03.18.
A tudatos teremtés titka: így csinálhattok az álomból valóságot

Az alap egyszerű: el tudom képzelni és el is tudom engedni…

Pár évvel ezelőtt történt, hogy vágytam valamire. Tettem is lépéseket az ügyben, ehhez kétség nem fér, elvégre „nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell, és nem elég a jót akarni, de tenni, tenni kell”. (Nincs az a szellemi módszer, ami pótolná a cselekvést, ezt nem árt az elején leszögezni.)

Egy bizonyos összefüggés kapcsán aztán átfutott az agyamon, hogy klassz volna, ha teljesülne az álom: elképzeltem, mosolyogtam egy jót. Nem vetettem el a gondolatot, csak félretettem, mint lehetséges alternatívát. Kétszer is álmodtam egy héten belül a dologgal, pozitív érzéseket kapcsoltam hozzá. Lássatok csodát, két héten belül az álom valóra vált, pedig szürreálisan kevés esély volt rá.

Elgondolkoztam, hogy vajon – a véletlent kizárva, mivel az ősrobbanás sem rak össze magától egy iPhone-t – mi lehetett a segítségemre a megvalósulásban (ami előtte évekig a tettek ellenére hiányzott), és hirtelen megértettem:

  • az, hogy megengedtem magamnak, el tudtam képzelni (értsd: reális opciónak láttam) a vágyott forgatókönyvet,
  • nem szennyezte be a gondolatot a félelem, nem ragaszkodtam hozzá görcsösen, hanem lazán elengedtem a képet, ahogy megjelent, és tettem tovább a dolgomat.

Mindkét pont egyformán fontos

Elkezdtem hát gyakorolni a frissen szerzett tudást, és döbbenten láttam, hogy nagyobb kihívást jelent, mint hittem volna. Számos olyan dolog akadt, amit elképzelni se tudtam, hiszen nem volt még tapasztalatom a téren, esetleg magamat nem éreztem késznek a feladatra. Ha mindig nettó 110-ből éltél, talán nehéz elképzelni a félmilliós fizetést, ha csak bántalmazó kapcsolataid voltak, az ettől való félelem újra és újra bekapcsolhat. Mindennel így van ez: ami még nem a miénk, nem kötődik hozzá élénk élményanyag, azt nehezebb vizualizálni, és elhinni, hogy megtörténhet velünk, ránk vár.

Még nagyobb gondot jelentett az elengedésbe hajló könnyedség: amikor vágyunk valamire, nem ritkán a kudarctól való rettegést is kapcsoljuk a vágyhoz, amivel rögtön szabotáljuk azt. Gyakran megesik, hogy görcsösen akarjuk, amivel szinte eltoljuk magunktól a képet.

Nem véletlenül mondják a gyerekre hiába vágyó pároknak, hogy engedjék el a saját gyerekről szóló álmokat, s nem véletlen az sem, hogy aki erre valóban képes (sokszor már csak az örökbefogadás elindítása után), annál előbb-utóbb kopogtat a gólya. Hasonló a helyzet a vágyott párkapcsolattal is: aki görcsösen akarta, az még sosem jött ki jól a dologból…

A veszély: hiába adom a gázt, ha fékezek is közben

Forrás:
iStock

Tételezzük fel, hogy a vágyott álomkép – bármi is legyen az – olyasmi, amit reálisnak tartok, és úgy érzem, félelem, aggodalom, görcsös ragaszkodás sem hátráltat a teljesülésben. Teszek is a dologért, nem csak várom a sült galambot. Mégsem jön az áttörés. Mi lehet ennek az oka?

Nos, erre is rájöttem, méghozzá élesben: a tudattalan. Hiába hiszem ugyanis, hogy bekövetkezhet a pozitív változás, és én lazán állok a dologhoz, a családból hozott rossz sémák, korlátozó hiedelmek megakadályoznak abban, hogy teljesüljön a vágyam. Olyan ez, mint egy vírus, ami a háttérben, észrevétlenül fut, és folyamatosan törli a nagy műgonddal megírt tökéletes programokat. Mint az autó, amiben egyszerre nyomom a gázpedált, és közben fékezek.

Hogyan is teljesülhet a sok pénzről szóló álom, ha közben szentül hisszük az őseink mítoszát, miszerint „bő pénzt csak tisztességtelen munkával lehet szerezni”, „minden gazdag ember önző” és „minden fillérért keményen meg kell küzdenem” – így tehát a vágyott kép állandó ellentmondásban van azzal, amit ténylegesen megengedünk magunknak.

A megoldás ezen a ponton az, hogy nemcsak a tudatos vágyon dolgozunk, hanem a tudattalant is igyekszünk feltérképezni, és lehetőség szerint átrendezni.

Erre számos módszer létezik a hagyományos pszichoterápiától a reikin át a kineziológiáig, aminek eredménye számos egyéb területen is sokat dob az életminőségen. Persze mi más kéne még, ha tudjuk, hogyan kell tudatosan teremteni, vagyis valóra váltani az álmainkat, és erre idővel képessé is válunk? KÉP-essé, hiszen képünk van róla, hogyan működik a kép-let.

És a végére egy gyakorlat a tudat és a tudattalan harmonizálására

Íme, egy gyakorlat a tudatos teremtéshez a masszív elméleti rész után. A baráti társaság tagjai – de akár csak két ember – leül egy asztalhoz, megbont egy üveg pezsgőt/kölyökpezsgőt. Mindenkinek a kezében ott a pohár, épp csak egy-két korty itallal benne. Az első ember jelen időben és kijelentő módban beszélni kezd a vágyáról, mintha csak már valóra vált volna.

Ha például az a cél, hogy húsz kilót fogyjon, ilyesmit mond: „Képzeljétek, most, hogy leadtam azt a 20 kiló fölösleget, sokkal frissebb vagyok. Rendszeresen járok túrázni, és a strandon is imádok bikiniben sütkérezni”. A többiek bekapcsolódnak a játékba: „Tényleg, szuperül nézel ki, és jé, a bőröd is milyen feszes maradt!”.

Miután 5-10 percben átbeszélték a témát, koccintanak az illető egészségére, álmára: „Így legyen! Így van!”, és mindenki fenékig üríti a poharat. Aztán a többiek is sorban elmesélik a vágyukat, mintha már valóság volna, és mindenkire egyenként koccint a csapat. A játék akkor tökéletes, ha egy ponton már nem tudjátok, mi a realitás, és mi a vágykép (a szesz ebben általában segít), ilyenkor óriási erőt adunk a tudattalannak és a tudatnak is egyszerre, ráadásul remekül szórakozunk is közben.

Így legyen, így van!

Ajánlott cikkek