A művészet kimozdít, a katarzis felszabadít. A festéssel papírra kerülő érzésekkel szembesülni tudunk, ami után könnyebb beszélni róluk, ráadásul ami egyszer kikerült, azt könnyebb kint is tartani. A művészetterápia segítségével megszabadulhatunk elakadásainktól, és elindulhatunk a gyógyulás útján.
Dr. Antalfai Márta klinikai szakpszichológussal, művészet- és meseterapeutával, a Katarzisz Komplex Művészetterápia megalkotójával a LEA (Lelki Egészségvédő Alapítvány) Bosnyák téri rendelőjében beszélgettünk, amelynek elindítása szintén Mária nevéhez kapcsolódik.
LEA Alapítvány
Az 1993-ban alakult közhasznú szervezet pszichológus és pszichoterapeuta szakemberei elsősorban szorongásos zavarokkal (pánikbetegség, kényszerbetegség, fóbiák), szexuális, családi és párkapcsolati konfliktusokkal, gyermek- és serdülőkori problémák megoldásával, depresszióval, evészavarokkal, rémálmokkal, pszichoszomatikus tünetekkel küzdőknek igyekeznek segíteni.
Vers, zene, festék és víz. Na meg könnyek
Dr. Antalfai Márta rendelőjébe belépve két dolog tűnt fel azonnal, az egyik az asztalon lévő papír zsebkendők, a másik pedig a sok-sok akvarellmunka, a színes festmények. Mindkettő a lelki megtisztulás és a pszichés gyógyulás útjának kísérői.
A folyamat legfontosabb eleme azonban a terapeuta, aki egy tudatosan felépített, tematikus módszer segítségével indirekt módon segít a betegeknek az indulataik, szorongásaik megfestésében és feldolgozásában.
Hogyan zajlik a művészetterápia?
A foglalkozások a természet, az évszakok körforgásainak tematikája köré épülnek, ahol az elmúlás és a megújulás a kapcsolataink, érzéseink, az élet változásával, krízishelyzeteivel csengnek össze – magyarázta a terapeuta. Először egy célzottan kiválasztott verset olvasunk fel és zenét hallgatunk, és csak ezt követi az, hogy festeni kezdünk.
Semmiféle rajztudás nem szükséges a művészetterápiához, itt nem a szakmai ismeretek, hanem az érzelmek vezetik a kezet.
A színeket is maga választja ki mindenki, nincsenek szabályok, nincsenek megkötések.
Többször előfordul, hogy az alkotás folyamata közben elerednek a könnyek, hiszen már ennek a munkának is van egy érzelmeket felszabadító, katartikus hatása. Bár vannak egyéni foglalkozások, leggyakrabban csoportban dolgozunk, a kész alkotásokról pedig közösen beszélgetünk.
Ez persze a betegeknél nem olyan egyszerű, nekik sokkal nehezebb verbálisan is megfogalmazni azt, ami legbelül nyomasztja őket.
Amikor valaki kirajzolja magából a benne rekedt, feldolgozatlan érzelmeket, traumákat, már pusztán ezzel is megkönnyebbül, hiszen azok már nem az ő belsejét feszítik, hanem a papíron vannak, kikerültek belőle.
A kész alkotásra rápillantva már külső szemlélőként szembesül a problémáival, amit az is segít, hogy beszélgetni kezdünk róla. Nemcsak az, aki készítette, de a többiek is elmondják a véleményüket a másik rajzáról.
Dr. Antalfai Márta a Katarzisz Komplex Művészetterápia megalkotását első munkahelyén kezdte, ahol azzal szembesült, hogy a neurotikus és pszichotikus betegek a gyógyszeres kezelésen kívül semmilyen más segítséget nem kapnak a kórházban. Ekkor fordult a művészeti eszközökkel, festészettel való lelki gyógyítás felé. Az eredmények őt igazolták, több olyan betegnél is javulást sikerült elérnie, akiknél a tabletták nem használtak. A módszerét ma már több egyetemen is tanítják, Márta maga is oktat többek között az ELTE-n.
Kiknek segíthet ez a fajta módszer?
Tartok személyiségfejlesztő tréningeket egészségeseknek, és tanítom is a módszert, de sok-sok betegnél sikerült ezzel a terápiával jelentős eredményeket elérnünk – mesélte dr. Antalfai Márta.
– Volt egy fiatalember például, aki kényszeres problémái miatt fordult hozzám.
Nem volt képes tanulni, és munkát vállalni sem, mert semmire sem tudott koncentrálni, folyamatosan ugyanazon az őrjítő gondolaton járt az esze. Nem tudott semmire összpontosítani, ami teljesen felőrölte, volt, hogy a lakásában is tört-zúzott.
Amikor festeni kezdtünk, rengeteg szín jelent meg a munkáiban, az alkotás segítségével kifestette, kiadta magából az indulatait, amik így áttevődtek a papírra, már nem őt nyomasztották, eltávolodtak tőle.
Kezdetben sokszor kígyókat rajzolt, ördögöt, sátánt. Amikor agyagot formázott, akkor is csupa hasonló figura jelent meg a munkáiban. Két év alatt jutottunk el oda, hogy már tud koncentrálni. Korábban 10%-ban volt képes másra figyelni, mint a kényszeres gondolatai, ma pedig akár 100%-osan.
Beiratkozott egy főiskolára, és dolgozni is elkezdett. A gyógyszeres kezelés helyett neki is a művészetterápia járt eredménnyel. De vannak depressziósok, borderline-betegek, evészavarosok is, akik sokkal jobban vannak, ami a rajzaikon is nyomon követhető.
A képek helyettünk beszélnek
A beszélgetésünk végén Márta elővette a korábbi foglalkozásain készült képeket, amik valóban erős érzelmeket váltottak ki még belőlünk is. Több képen az anya-gyermek kapcsolat jelent meg, ahol nekünk, laikusoknak is szembetűnő volt a harmónia megbomlása.
Vajon miért lehet, hogy a karjában csecsemőjét tartó anyától a kicsi elfordul, ő pedig szintén elhajlik felőle? Az egyik kép, ami egy téli tájat és a magányt ábrázolta, számomra egy nyári aranyló búzatáblát és a békességet sugallta. Az a kép viszont, ami egy sötét erdőben a kopasz fák közül világító erős fényeket ábrázolta, Annának, a fotósunknak és a terapeuta számára is megnyugtató volt, számomra viszont nyugtalanító és riasztó. Na, erre mondott egy pszichológusokról szóló viccet:
„Akar róla beszélni?”
De lehet, hogy jobb lenne megfestenem? A tréfát félretéve, ha úgy érzitek, a művészetterápiát nektek találták ki, vagy lelki segítségre lenne szükségetek, keressetek képzett szakembert, aki megtalálja számotokra a legmegfelelőbb kezelési módszert.
