„30 évesen, tizenévesek közé visszaülni az iskolapadba – azért az mókás!” – az Elysian tervezőjével beszélgettünk

„30 évesen, tizenévesek közé visszaülni az iskolapadba – azért az mókás!” – az Elysian tervezőjével beszélgettünk

Bódis Boglárka sikeres divattervező. Még diák volt, amikor 2011-ben megnyerte az egyik legrangosabb nemzetközi fehérnemű-tervező versenyt, a Triumph Inspiration Awardot. Csakhogy ő diákként már elmúlt 30 éves, ugyanis felnőtt fejjel ült vissza az iskolapadba, hogy valóra váltsa az álmát, és divattervező legyen.

A KREA Kortárs Művészeti Iskola végzős diákjaként 2012-ben alapította meg saját márkáját, az Elysiant. A márka esszenciája a szépség, a tökéletesség és a békesség. Olyan nőknek tervez, akik egyszerre erősek és törékenyek.

A találkozásunkkor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ő maga is ilyen. A személyében egyszerre van jelen valamiféle megnyugtató közvetlenség és az erőteljes határozottság. Ruhái mind a szakma, mind a vásárlók körében népszerűek.

Nehéz elhinni róla, hogy alig pár éve hozta csak létre saját márkáját, és csak 30 felett kezdett hivatásszerűen foglalkozni a ruhatervezéssel.

Bogi eredetileg nemzetközi kapcsolatok szakon diplomázott. Kicsi korától kezdve érdekelte a divat, de valahogy nem ez kapta a legnagyobb hangsúlyt az életében. Akkoriban, aki nagyon jó tanuló volt, az közgazdásznak vagy jogásznak ment – és mivel ő nagyon jó tanuló volt, ugyanígy tett.

„A gimnázium első napján az osztályfőnökünk íratott velünk egy levelet, amit saját magunknak kellett címeznünk, és arra kellett válaszolnunk benne, hogy hogyan képzeljük el magunkat tíz év múlva. Az érettségi után – amikor már mindannyian rég elfelejtettük ezeket a leveleket – kiosztotta őket. Az enyémben már akkor is az állt, hogy a divattal szeretnék foglalkozni.”

Bár a diplomácia ugyanannyira érdekelte, Bogi az egyetem alatt mégis úgy érezte, hogy a kreativitás hiányzik az életéből. Mivel ekkor már a kisfia is megszületett, azt is tudta, hogy az általa választott pálya nőként és anyaként nem a legkönnyebb terület. 16 éves kora óta varrt ruhákat, többen mondták is neki, hogy érdemes lenne hivatásszerűen foglalkoznia a divattal, a végső elhatározás mégis egy párizsi út során ért meg benne.

„A Szajna partján sétálgattam, amikor egy gyönyörű üzlettel találtam szembe magam. A kirakatban egy álomszép fehér ruha volt. Hosszú percekig csak bámultam, és elképzeltem, hogy milyen jó lenne, ha egyszer nekem is lenne egy ilyen üzletem.”

Forrás:
Kerepeczki Anna

Bogi aznap este már iskolákat keresett a neten – olyanokat, ahol esti oktatásban munka és család mellett is tanulhat. Volt benne kétely, ezért mielőtt döntött volna, megkereste a KREA Kortárs Művészeti Iskola szakvezetőjét, Schön Edinát, és feltette neki a kérdést, ami nem hagyta nyugodni:

Vajon ebből még lehet valami?

Edina röviden azt válaszolta, ha nem próbálja meg, sosem tudja meg. Boginak több se kellett – nekivágott az iskolának felnőtt fejjel, egy kisfiú teljes állásban dolgozó édesanyjaként.

„Félelmetes dolog meghozni egy ilyen döntést, ugyanakkor felszabadító is. Amikor már megszületett bennem az elhatározás, akkor viszont nagyon ösztönzőleg és inspiratívan hatott rám. 30 éves múltam, amikor ebbe belevágtam, és 30 éves fejjel, tizenéves fiatalok közé visszaülni az iskolapadba – azért az mókás…”

Amikor bementem az első órámra, a teremben épp végző oktató automatikusan hozzám fordult, és megkérdezte, hogy fogom-e használni a projektort az órámon – mert ha igen, akkor bekapcsolva hagyja nekem. Eléggé meglepődött, amikor elmondtam neki, hogy diák vagyok.

Ennek ellenére Boglárka az előnyét is érezte a késői pályakezdésnek. 30 éves korára már határozott elképzelése volt arról, hogy mit szeretne: nemcsak a saját, kiforrott stílusa volt meg, de a diplomáciai tapasztalata is jól jött a vásárlókkal való kapcsolatépítésben és az értékesítésben.

„Ha felnőtt fejjel rúgsz fel magad mögött mindent, akkor már nem elég, hogy csak úgy átmenj egy-egy vizsgán – a legjobbat akarod kihozni magadból. Számomra nagyobb volt a tét, mint a körülöttem ülő tizenévesek számára. A maximumra törekedtem, és amikor megnyertem a Triumph Inspiration Awardot, akkor úgy éreztem, mintha vállon veregetett volna a sors: kaptam egy visszajelzést arról, hogy jól döntöttem és érdemes volt ebbe belevágnom.”

Bogi utólag azért is előnynek érzi a „késői pályakezdést”, mert mint mondja, így maximálisan ki tudta használni a verseny megnyerésében rejlő lehetőségeket. Fiatalabb korában talán nem tudott volna ilyen jól élni a hirtelen jött médiafigyelemmel és érdeklődéssel. Pozitív elismerésben viszont nem csak a pályája elején volt része: a siker azóta is elkíséri. 2015-ben a Glamour Women Of The Year díjátadóról az év tervezője díjjal térhetett haza – és ez még mindig csak a kezdet.

Legújabb kollekcióját a vízisportruházat inspirálta. Kisfia wakeboardozik, így Bogi sok időt tölt Omszkon, ahol szemet szúrt neki, milyen csinos is tud lenni a zárt, mégis funkcionálisan működő sportruha. Továbbgondolta, és elegáns, hordható ruhákat álmodott meg a wakeboardos mellényekből és sortokból. A kollekciónak a „Brave and Smart” nevet adta.

A kollekció nevével arra akartam utalni, hogy legyünk merészek, és merjünk kipróbálni olyan dolgokat is, amiktől esetleg félünk. Ha kiállsz egy-egy olyan próbát, amitől tartasz, az hatalmas löketet ad.

Ha valaki, ő tudja. A tavaszi-nyári kollekció már csak a lookbook-fotózásra vár – a ruhák viszont a vállfákon lógva jelképezik, hogy mire képes a nő, aki a félelmeit legyőzve akár 30 évesen is visszaül az iskolapadba, hogy valóra váltsa az álmait.