Egyéb kategória

„A férfi- és a női lélek nem sokban különbözik” – Önismereti túra, avagy milyen mély a nyúl ürege?

Amíg minden rendben megy az életünkben, természetesnek vesszük a jót, kevésbé foglalkozunk a mélységekkel. Amint „beborul” valami, és nem úgy történik, ahogy mi azt szeretnénk vagy megszoktuk, felmerülnek a kérdések: Mi miért történt? Miért pont velem? Hogyan oldjam meg az életemet, a nehézségeket?

vous - 2016.03.27.
„A férfi- és a női lélek nem sokban különbözik” – Önismereti túra, avagy milyen mély a nyúl ürege?

Mindenkivel előfordul, hogy gödörbe lép, netán bele is zuhan. Ez fájdalmas, ám ez a fájdalom változásra késztethet. A szenvedés, kilátástalanság, tehetetlenség visz minket rá, hogy elkezdjünk kutakodni, elgondolkodni, mit tettünk rosszul, mit nem vettünk észre, hogy idáig jutottunk. Lehet ez egy szakítás, egy betegség, állás elvesztése, haláleset, amit nem tudunk feldolgozni, egy hiba a testünkön, amit nem tudunk elfogadni, akár egy apró, számunkra lényeges, másoknak láthatatlan dolog, amivel nem vagyunk békében. Az is lehet, hogy évek óta motoszkál bennünk egy érzés, amit nem tudunk hova kapcsolni, de nyugtalanít, és időnként új megvilágításba helyezi az életet, a valóságnál is valóságosabban mutat meg helyzeteket.

A válaszok nem a mindennapokból fognak érkezni, bizony alá kell merülni – az üregbe befele el „kell” indulni. Ismeretlen a terep, nem tudjuk, mi vár ránk ott lent. Az ismeretlen kutatásában segítségemre volt az Egy s Ég Központ, ami minden önismerettel kapcsolatos kérdésemre választ adott.

Egy s Ég Központ Egyesület

Az Egy s Ég Központ Egyesület 2012 januárjában jött létre. Alapítója Sághy Enikő. A egyesület célja és hitvallása az önismeret, amely kapcsolódik az egyetemes értékrendhez és az egyedi egyén spirituális képességéhez. Ha még többet szeretnétek megtudni a központról, látogassátok meg a honlapjukat!

1. Hogyan érdemes nekiállni?

Mindenekelőtt úgy, hogy a félelmeinken úrrá leszünk.

A hétköznapokban átélt élethelyzetek döntő többségével kapcsolatban érzünk valamilyen félelmet, ami akaratlanul is irányítja tetteinket, döntéseinket. Ilyenkor félelmeink által irányított szerepeket játszunk. Gondoljunk csak bele, elég ha reggel, munkába menet a péknél veszünk egy pogácsát. Ettől a pillanattól kezdve a pogácsa 'hozzánk tartozik', a 'miénk', az a mi 'drágaságunk', nem szívesen adnánk oda másnak, vagy ha erővel vennék el tőlünk, az nagyon rosszulesne nekünk. Vagyis, a fizetés pillanatában, vagy akár már korábban, amikor a pultban kinéztük a megvenni kívánt portékát, kapcsolódott hozzá az elvesztéstől való félelem. Ez a félelem aztán robot módjára működtet bennünk bizonyos szerepeket, amiket egy idő után természetesnek veszünk, elfogadunk, sőt már-már hiányolunk.

Forrás:
iStock

Amikor feltesszük az élet nagy kérdéseit, fel kell készülnünk rá, hogy olyan válaszokat kapunk, amiktől alapvetően félünk, amikre, úgy érezzük, nem vagyunk felkészülve, amiket a 'normális világban' nem szeretnénk elfogadni.

Ha ezen, vagyis lényegében önmagunkon túl tudunk lépni, akkor már van értelme folytatni az utat.

2. A nyúl ürege sötét, az emberek pedig tele vannak félelemmel, és a sötétség is ijesztő. Miért menjünk le oda, ha ennyire félünk?

„A félelem az elme eszköze, hogy a túlélésünket biztosítsa, de csak a fizikai valóságban van létjogosultsága. A félelem azért 'fejlődött ki', hogy a veszélyes élethelyzeteket elkerülhessük. Ha pl. nem ismerjük a tüzet, nem kapcsolódott hozzá még félelem. Mivel nem félünk tőle, először a tapasztalás érdekében belenyúlunk, és természetesen megégetjük magunkat. A félelem az, ami visszatart attól, hogy ezt később újból megtegyük. Azt kell megértenünk, hogy az elménk a félelmet kizárólag a túlélés érdekében használja. Viszont az elme számára minden, ami nem megszokott, az veszélyforrás, vagyis a túlélést veszélyezteti.

Mivel az életben nincs két teljesen egyforma nap, nincs két egyforma beszélgetés, lényegében elménk az élet minden pillanatát veszélyesnek tartja. Emiatt félelemben tart minket, és rákényszerít arra, hogy eljátsszunk bizonyos szerepeket, hogy a félelem mértékét valamelyest csökkentsük.

Ebben a feladatában az elmét 'nem érdekli', ha az nekünk (a lelkünknek) fájdalmat okoz. Úgy tartja: a túlélés a cél, ezért minden eszköz megengedett. Ezzel az élet örömét veszi el tőlünk, elveszi a kedvünket az újtól, az ismeretlentől, önmagunk megvalósításától, s mindeközben azt vehetjük észre, hogy már nem is élünk, csak félünk.

A félelmek mögött viszont ott él az igazi énünk, a lelkünk, ami a félelmet 'nem ismeri'. Ez a valós érzelmek birodalma, az a hely, ahol félelmek nélkül lehetünk azok, akik valójában vagyunk. Az élet nem a félelmeinkről kellene hogy szóljon, hanem a lehetőségeinkről, az öröm és a valós érzelmek megéléséről. Olyan örömök átéléséről, amiket akkor érzünk, ha példul önmagunkról lemondva másoknak segítünk, ha megható élethelyzetben van részünk, vagy amikor a valós hivatásunk útjára lépünk. A szerelem is egy ilyen érzés lehet, akkor, ha nem az alacsony rezgésű érzelmek szintjén, a zsaroló, birtokló szeretet minőségén éljük meg azt.

A tiszta szerelem egy valós érzelem, ha ezt az érzést keressük magunkban, jó úton járunk. Ezért már érdemes útra kelnünk, és az elénk kerülő akadályokat leküzdenünk.

3. Hogyan változtat meg ez minket, mit találhatunk magunkban?

„Alapjaiban változhatunk, főleg, ha van motiváció. Az út végén önmagunkkal találkozhatunk. Nem azzal a valakivel, aki a tükörből visszanéz ránk, hanem egy sokkal mélyebb énünk 'állhat elénk', aki tudja, hogy a földi élete valójában tapasztalatszerzésre szolgál. Aki tudja és érzi, hogy a szerelem érzése másoktól független, és nem egy cselekedet jelzője, hanem egy belülről fakadó állapot megélése. Ez az énünk az érzelmek nyelvén mutatja nekünk az utat.

Forrás:
pexels

Sokszor élünk át a mindennapokban megérzéseket, de sokszor csak utólag vesszük észre őket, mondván, 'pedig éreztem' vagy 'úgy tudtam'. És természetesen ilyenkor a bűntudat érzésével 'jutalmazzuk' magunkat. A vonzás törvénye alapján pedig a bűntudat magával hozza a büntetést is, látszólag alátámasztva a bűntudat helyességét. De a bűntudat csak egy gondolat, amit elménk használ, hogy előhívja a félelmet és újra megkaphassa a hatalmat. Az 'utazás' során félelmeinket átlépve, önmagunk értékeit és képességeit felismerve megtanulhatunk hallgatni a (meg)érzéseinkre, ezzel képesek lehetünk félelemmentesen, önmagunkat kiteljesítve élni.”

4. Nőként sok szerepet töltünk be, és állandóan meg akarunk felelni. Ez sokszor rettentő fárasztó, és minden energiánkat felemészti. Van ebből kiút? Nőként valójában mi a dolgunk, hogyan tudjuk ezt helyre tenni magunkban?

„Az igazi kérdés, hogy miért is KELL a nőknek megfelelni a különböző helyzetekben, és miért hajlandóak ezért a megfelelésért még önmagukat is feladni. Hányszor halljuk egy-két gyerek után, hogy 'bezzeg, ha nem így alakult volna…', vagy 'én persze mindent feladtam érted, de hol voltál te?'. Általában 30-40 éves kor között jön a felismerés, ha nem a félelem irányított volna, alakulhatott volna másképp is az élet.

Az ok abban rejlik, hogy a nők (és a férfiak egyaránt) nem ismerik fel valós értéküket, egyediségüket, és a szülők által felállított normák szerint rendezik be saját életüket.

Ahogy a jelen életre vállalt 'feladat', úgy a kiút is mindenkinél más és más. Van, aki az anyaságra született, van, aki karriert építeni, van, aki másokat segíteni, és van, aki a 'világot megváltani'. A lényeg, hogy ha sikerül félelmeinket lerakni, megtalálhatjuk a célunkat, és elindulhatunk az odavezető úton. Amíg nem ismerjük fel a célunkat, nem tudhatjuk, merre menjünk, induljunk. Tehát a kiutat mindenkinél az jelenti, ha megtalálja saját hivatását, azt elfogadja, és aszerint éli az életét. Nőnek lenni felelősség, de megint csak nem a hétköznapi értelemben véve. A NŐ a befogadást, a bölcsőt, az érzelmeket szimbolizálja. A nő akkor lehet NŐ, ha rátalál értékeire, felismeri egyediségét, elkezd hinni magában és másokban. Ezt a hitet tudja továbbadni gyermekeinek, rokonainak, ismerőseinek.”

5. Leginkább a nők érdeklődnek ilyen témák iránt, de mit tanulhat meg ezen az utazáson a férfi?

„Míg a nő igazi női minőségét találhatja meg, a férfi is rátalálhat arra az erőre, ami a férfit férfivá teszi. A szimbólumok nyelvén a férfienergia az az oszlop, amire támaszkodni lehet, egyértelmű, ami utat mutat. A férfilélek nem különbözik nagyban a női lélektől. Ott is megtalálhatóak a valós érzelmek. Csak a társadalmi elvárások és megszokások egy érzelmes férfit hajlamosak félreérteni. Egy nő szemében óriási értéket képvisel az a férfi, aki az érzelmeit meri megélni. Egy pár, ahol mind a nő, mind a férfi megtalálta saját értékét, felismerte egyediségét, olyan kapcsolatban élhet, ahol egymást támogatva valósítják meg ittlétük célját.”

Magatokra ismertetek? Én igen! A félelmek, a bűntudat, a női szerepek mind-mind ismerősek. Pedig szerintem egyet szeretnénk mindannyian: boldog és örömteli életet. Ezt várhatjuk is, de magától nem fog az életünk változni, csak ha teszünk érte. Tudjátok: a változást, amit a világban látni szeretnétek, magatokban hozzátok létre! Nehéz ügy, de megéri!

Szóval, nézzünk szembe félelmeinkkel, hittel a lelkünkben induljunk el a nyúl üregébe, mert a fényt végül ott találjuk meg.

Ajánlott cikkek