„Soha nem akarok gyereket” – egy őszinte nő vallomása

„Soha nem akarok gyereket” – egy nő őszinte vallomása

A gyermekvállalás genetikánkba kódolt ösztönünk, ami az emberiség fennmaradásának az eszköze. Mindemellett pedig egy olyan csodálatos, életeket áthidaló kapcsolat, ami megmagyarázhatatlan szoros kötelékeket teremt és tart össze. Ám mégis van olyan – igen, nő is! –, aki erre nem vágyik, és ezzel sincs semmi baj, hiszen mindannyian mások vagyunk.

Nőként már 1-2 éves korban megjelenik a gondoskodás, a szeretet, az aggódás, egyszóval minden, ami az anyasághoz kell. Plüssállatokat, műanyag babákat etetünk, büfiztetünk, tisztába teszünk és jól felöltöztetjük, ha a hóban captatva indulunk az óvodába. Erre születtünk. De mi van akkor, ha egy nő mindezt elutasítja?

Kate McDonough egy minneapolisi írónő és illusztrátor, aki HelloGiggles cikkében vall nézeteiről. Hároméves korában fogalmazódott meg benne először, hogy felnőttként nem akarja az élet elvárásait követni, egyszóval nem akar majd gyereket. Ez akkor még egyáltalán nem hangzott meglepően, a kisgyermekek csaponganak és gyakran olyat mondanak, amit nem tudnak még hitelesen végiggondolni és alátámasztani.

Forrás:
pexels.com

Az idő múlásával sok mindenben változott, komolyodott. Egy valami viszont ugyanúgy megmaradt benne: továbbra sem akart gyereket. A 25. születésnapján túl, mikor valaki meghallja, hogy továbbra is tartózkodik a gyermekáldás kérdésétől döbbenten tekint rá. Miért nem?!

Bosszantó, hogy az emberek azt gondolják, jobban tudják, mint én, hogy mit akarok kezdeni az életemmel és a testemmel.

Soha nem érzett vágyat arra, hogy anyuka legyen, hiába minden erőfeszítés. Soha nem álmodozott arról, hogy egyszer anya lesz, sokkal inkább arról, hogy körbeutazza a földet a vőlegényével, szabadon költöznek oda, ahol épp jó lehetőséget kapnak és mind olyan egyszerű dolgok, mint a vacsora, amit akkor és ott töltenek, ahol épp gondolják. Ez nem önzőség, sőt, ha az lenne sem érezné gondnak.

Forrás:
pexels.com

Szeretem a gyerekeket, de úgy érzem, anélkül is boldog tudok lenni, hogy világra hoznék egy másik életet.

Rengeteg viccet hallottam már, hogy ketyeg a biológiai órám és mire késő lesz, akkor jövök rá, hogy szükségem van egy gyerekre, arról nem is beszélve, hogy anyukámat is megfosztom a nagyszülői örömöktől. Ebben az a vicces, hogy anyukám teljes mértékben támogat engem, úgy, ahogyan én is őt. Szülőnek lenni biztosan csodálatos, én is hálás vagyok, hogy az anyukám az, aki. Ő tanított meg arra, hogy őszinte legyek a gondolataimmal kapcsolatban.”

Kate személyes üzenetével szeretne mindenkit ráébreszteni arra, hogy gyermekáldás nélkül is tud teljes életet élni, és ne ítéljünk senkit önzőnek csak azért, mert úgy dönt, hogy nem ad életet egy másik embernek. A gyermekvállalás lehet, hogy egy csoda, de ugyanolyan veszélyes is, elvégre egy másik ember életéért és jövőjéért leszünk vele felelősek. És sokkal károsabb, ha valaki olyan érzi azt, hogy rákényszerítik a gyerekvállalásra, aki egyáltalán nem vágyik erre.