A legnagyobb tévhitek az abortusszal kapcsolatban – ideje tisztázni őket!

A legnagyobb tévhitek az abortusszal kapcsolatban – ideje tisztázni őket!

Lengyelország minden idők egyik legszigorúbb abortusztörvényét tervezi bevezetni a püspöki kar nyomására, amit Beata Szydło kormányfő is támogat. Ennek értelmében az abortusz akkor sem megengedett, ha a terhesség vérfertőzés és/vagy nemi erőszak következménye, illetve az anya élete veszélyben forog, esetleg a magzat visszafordíthatatlan károsodást szenvedett.

Mi volt eddig, és mi jöhet ezután?

Lengyelország mindig is mélyen vallásos ország volt, abortusztörvényük eddig is szigorúnak számított (az 1993-as rendelet szerint nemi erőszak esetén a 12. hétig, anyai életveszély vagy súlyos magzati rendellenesség esetén a 24. hétig engedélyezték az abortuszt, egyéb esetekben illegális volt a terhességmegszakítás), de a teljes tilalom a lakosság jelentős részét megrázta. Varsóban, valamint több lengyelországi városban is több tízezren tüntettek vasárnap – írja az MTI.

Az új törvényjavaslat már csak azért keresztény fundamentalizmust sejtet, mert a már felsoroltakon túl tiltja az esemény utáni tablettát és a lombikbébi-programot is, illetve börtönnel fenyegeti azt a nőgyógyászt, aki méhen kívüli terhesség életveszélyes esetében segít egy nőnek. „Abortálják inkább a kormányt!” – olvashattuk az egyik tüntető transzparensén.

A világon jelenleg öt ország van, ahol az abortusz minden körülmény között szigorúan tilos: Málta, a Dominikai Köztársaság, El Salvador, Nicaragua és Chile. Tavaly nyáron Paola Dragnic chilei újságíró kiállt a világ elé, hogy megossza történetét: 36 évesen minden vágya az volt, hogy végre anya lehessen, de a terhesség második trimeszterében kiderült, hogy egy súlyos kromoszóma-rendellenesség, a triploidia egy igen veszélyes formája áll fenn nála, ami jelen helyzetben – az orvosi diagnózis szerint – közvetlen életveszélyt jelentett.

Hiába volt egyértelmű, hogy a nő minden egyes nappal közelebb kerül a halálhoz, és súlyosan beteg, életképtelen a magzat is, a chile-i kormány nem engedélyezte az abortuszt. Paolának végül az Egyesült Államokba, Floridába kellett utaznia, hogy elvégezhessék az életmentő beavatkozást, aminek köszönhetően ma már boldog anya (második és harmadik terhessége teljesen komplikációmentes volt).

„Azt azonban máig nem tudom feldolgozni, hogy a saját kormányom halálra ítélt” – mondja, és ma mindent megtesz azért, hogy a kevésbé jó körülmények között élő chile-i nők hangját is meghallja a kormány, és bárki dönthessen – szükség esetén – az abortusz mellett.

Meggyőződése, hogy nemcsak orvosi, hanem személyes, lelki oka is lehet annak, ha valaki nem tudja vállalni egy gyerek megszülését, felnevelését.

Melyek azok a tévhitek, amelyek az abortuszt tiltják?

Forrás:
iStock

Tévhit 1: Fogy a népesség, így talán több gyerek születik majd...

Ez így nem igaz, hiszen a világot jelenleg túlnépesedés sújtja, Európa azonban szeretné, ha saját nemzetének gyermekei szakítanának maguknak nagyobb életteret. Ez az ő szemszögükből nézve bizonyára nemes törekvés, de erőszakkal nem oldható meg: a kérdés inkább az, hogy adott-e az a fajta létbiztonság, amelyben szívesen vállalnak akár több gyereket is a fiatalok, illetve milyen segítséget kapnak a megszületett gyerekek, ki tartja el őket, ha erre a szülők képtelenek?

Különösen igaz ez a legnehezebb körülmények közé érkezőkre: a vérfertőzésből, nemi erőszakból születőkre, a beteg anya gyerekeire, a rendellenességgel világra jött, fogyatékos gyerekekre. Ők egyelőre a periférián vannak, igazi állami segítség nélkül, ezért meglehetősen álszent dolog arról beszélni, hogy még több hasonló körülmények közé érkező állampolgárra van szükség. S még ha nem is ilyen áldatlanok a körülmények minden esetben: vajon ki fizeti annak a gyereknek az életre szóló terápiáját, aki úgy nőtt fel, hogy nem akarták, nem tudták szeretni őt a szülei? És az anyáét, aki nem hozhatott döntést ebben az egész életét befolyásoló kérdésben?

Tévhit 2: Az abortusz bűn, a vallás tiltja...

Kétség nem fér hozzá, hogy mindenkinek jogot és lehetőséget kell biztosítani a szabad vallásgyakorlásra – egészen addig, amíg ezzel mások jogait és lehetőségeit nem korlátozzuk. Ha tehát valaki Isten ellen való bűnként tekint a terhességmegszakításra, bátran gondolhatja így, de ezzel sem egyéni, sem állami szinten – törvényjavaslatok formájában – nem korlátozhatja mások szabadságát.

Erőszakkal nem lehet senkit sem megtéríteni, így teret kell adni annak, hogy valaki nem a vallásos dogmarendszert követi ebben a kérdéskörben sem. Vérfertőzés, nemi erőszak, az anya súlyos betegsége, a magzat rendellenessége esetén az abortuszt vallási alapon tiltani ráadásul őrületbe hajló fundamentalizmus: semmivel sem tisztább dolog, mint az asszony halára kövezése házasságtörés esetén, amit a tálibok és az ISIS dzsihadistái végeznek előszeretettel, szintén szent írásaikra és Isten szavára hivatkozva.

A spirituális szemszög

A neopogány- és New Age-spiritualitás az anya-gyerek kapcsolatra – ahogyan minden egyéb kapcsolatra is – lélekszerződésként tekint, amelyet a felek még a leszületés előtt, közösen, egyenrangú fénylényekként hoztak meg, a karma törvényeinek megfelelően. Ezt a lélekszerződést bármelyik félnek – a szabad akaratánál fogva – jogában áll felbontani: abortusz esetén ezt az anya teszi meg, vetéléskor pedig a születendő fél. Mindkét döntés mögött számos ok lehet, ezeknek egyike sem lehet tehát önmagában véve „jó” vagy „rossz”.

Tévhit 3: Bezzeg régen nem volt terhességmegszakítás...

Tény, hogy régen – ősanyáink idejében – valóban nem végeztek az orvosok legális, ellenőrzött, megbízható körülmények között abortuszt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem léteztek különféle házi praktikák a terhességmegszakításra (amik gyakran az anya életét is veszélybe sodorták), illetve nem dolgozott minden faluban angyalcsináló bábaasszony, akihez baj esetén fordulni lehetett.

Nem volt ritka az sem, hogy a sokadik gyerekét eltartani képtelen anya a krumpliföldön hagyta, esetleg a budiba ejtette, netán „csak” elhanyagolta, „elfelejtette” szoptatni újszülöttjét, a nagy csecsemőhalandóság közepette senkinek sem jutott eszébe gyanakodni. Indiában legális ugyan az abortusz, de az emberek többsége mélyszegénységben él, így nem tud erre költeni, ezért aztán kendővel fojtják meg tömegével a néhány perces kislányokat, ritkábban kisfiúkat. De vajon nem humánusabb-e, ha biztonságos, méltó körülmények között, szakember segít azokon, akiknek nincs lehetőségük, szándékuk az adott élethelyzetben gyereket vállalni?

Tévhit 4: Fogamzásgátlás is létezik, aki szexuális életet él, számoljon a veszélyekkel...

Ez igaz, magam is szélsőséges álláspontként értékelem azt, amikor az abortuszt a fogamzásgátlást alternatívájaként emlegetik. Nyilván több kockázattal jár, és nagyobb traumát okozhat lelkileg, ugyanakkor fontos tudni, hogy nem mindenkinek elérhető a fogamzásgátlás számára megfelelő formája (rengetegen mélyszegénységben és otthoni terrorban élnek), és nem mindenki a világon van tisztában ezekkel a lehetőségekkel (a megerőszakolt gyereklányok többsége például biztosan nincs). Még ha mindez adott is, orvosi tény: 100 százalékosan biztos fogamzásgátlást csak az önmegtartóztatás jelent.

Ahogyan az orvos ellátja a láncdohányos tüdőrákos beteget és a részegen balesetet okozó kamionost is, abortusz esetén sem a moralizálás a dolga, hanem a segítség.

Tévhit 5: Az embrió is ember, őt is illeti az élet védelme...

Először is, az embrió nem él túl az anyai szervezeten kívül, ellentétben azokkal, akik már a világra jöttek (nem is beszélve a petesejtről, hiszen jelen esetben az esemény utáni tabletta is tilalom alá kerülne). Még ha ezt az érvelést félre is tesszük, „az élethez való jog” nem jelenti azt, hogy más ember szervezete fölött is rendelkezhet bárki ennek érdekében. Jó példa erre, hogy senkit sem kötelezhetünk arra, hogy szervdonorként segítsen ki minket a bajból – akkor sem, ha ezzel az életünket menti meg.

Ugyanígy ez a jog azt sem feltételezi, hogy más ember életét veszélyeztethetjük saját élethez való jogunkkal, márpedig a terhesség és a szülés kimeríti ezt a fogalmat, különösen betegség esetén (lásd a chile-i újságírólány esetét).

Az élethez való jog természetesen feltételezi azt is, hogy saját magunk döntjük el, mi történik az életünkkel, a testünkkel, s újra csak álszent erről a jogról a méhen belüli élet kapcsán beszélni akkor, amikor nők milliói számára a nagyvilágon ez a jog egész felnőtt életükben sem adott.