Egyéb kategória

A legsúlyosabb kérdések a Kiss László-üggyel kapcsolatban

Kiss László ünnepelt edző és szövetségi kapitány, nevéhez több tucat aranyérem fűződik (többek között Egerszegi Krisztinát, Kovács Ágnest és Hosszú Katinkát is ő segítette sikereihez). Kedden robbant a bomba, hogy a legendás sportember 1961-ben, 21 évesen csoportos nemi erőszakban vett részt, amiért három év börtönbüntetésre ítélték. Az ország sportérzékeny harmadában egy világ omlott össze, de a Magyar Úszó Szövetség kiáll Kiss mellett. Az eset jó néhány súlyos kérdést is felvet...
vous - 2016.04.07.
A legsúlyosabb kérdések  a Kiss László-üggyel kapcsolatban

1. A kiemelkedő szakmai teljesítmény és/vagy a hírnév feledteti, netán legitimizálja is az erőszakos bűncselekményt?

Többek között Bill Cosby, Roman Polanski, Mike Tyson és Jimmy Page is állt már bíróság előtt nemi erőszak miatt (el is ítélték őket jogerősen), ezzel együtt egyik celebritás karrierje sem tört derékba a brutális bűncselekmény következtében. A fiatalabb generáció tagjai közül Chris Brown lilára verte Rihannát, Tommy Lee többször is helyben hagyta Pamela Andersont, de Sean Connery, Charlie Sheen, Michael Fassbender, Eminem, Sean Penn és Woody Allen is vert már meg nőt (utóbbi saját nevelt lányát is elcsábította) – ennek ellenére mindannyian köztiszteletben álló személyek.

A kérdés felmerül: könnyebben megbocsátunk a híres, sikeres embereknek, mint a sarki kocsmában randalírozó névtelen senkiknek, esetleg Majoros Vivien gyilkosának? Ha pedig könnyebben megbocsátunk, nem veszélyes kettős mérce-e, és nem vezet-e egyenesen ahhoz, hogy előbb-utóbb elfogadottá válik, hogy a híres, sikeres, gazdag emberek – szakmai teljesítményük jogán – több mindent megengedhetnek maguknak? Ne legyünk naivak, ez már így is előfordul, de vajon nem kötelességünk-e, hogy küzdjünk ez ellen a szemlélet ellen?

A hazai példa: Damu Roland esete

Magyar példa is van persze: az ismert sorozatsztárként köztudatba vonult Damu Rolandot jogerősen elítélték, mert megerőszakolta akkori párját, Palácsik Tímeát. Damu máig ártatlannak vallja magát, három évet ült. Épp egy éve szabadult, még nem tudni, derékba tört-e karrierje, mindenesetre jelenleg nem filmjei és színdarabjai kapcsán szerepel a magazinok címlapján, hanem mert állítólag bántalmazta várandós feleségét, az alkoholbeteg Edinát, akivel elég csúnya körülmények között válnak. Az idő eldönti, rá hogyan tekint a közvélemény, egyelőre korai erről nyilatkozni.

2. Egyáltalán: megbocsáthatunk az áldozat helyett, elévülhet egy ilyen ügy?

Előfordul, hogy az áldozat megbocsát: a saját érdekében, hogy tovább tudjon lépni. De vajon megbocsáthat-e a közvélemény, elévülhet-e egy ilyen ügy? A nemi erőszak (pláne a csoportos erőszak, ami miatt Kiss is börtönbe került) és a bántalmazás a kriminálpszichológia egyik alaptétele szerint soha nem valamiféle kontrollálhatatlan libidóról, őrült szexuális vágyról szól, hanem mindig, minden esetben a hatalomról.

Arról, hogy az elkövetőnek jogában áll és lehetősége van uralni az áldozat testét, és ezt meg is teszi. (Gondoljunk csak a nemi erőszakra a börtönökben: itt is mindig a dominancia a kulcs.) Ez a habitus, illetve ennek egyetlen villanása is vajon alkalmassá tesz bárkit is arra, hogy sportikonná, példaképpé váljon, bármilyen kvalitásai is legyenek?

3. Nem bagatellizálja mindez az erőszakot, nem mutat esetleg az áldozathibáztatás irányába?

Forrás:
iStock

Kiss László a börtönbüntetés után nem csupán gond nélkül folytatta pályafutását, de hivatalosan is példakép lett: Százhalombatta díszpolgárává avatták, megkapta a Nemzeti Sportszövetség Életműdíját, a Prima Primissima-díjat és a Magyar Érdemrend nagykeresztjét is, számos egyéb kitüntetés mellett. Ha a súlyos bűncselekményt elkövető emberek nem csupán töretlen karrierrel állhatnak a rivaldafényben, de ráadásul még a nemzet példaképeivé is emelhetik őket, az vajon mit mond el a nemi erőszakról? Esetleg azt, hogy nem is olyan rossz dolog az…?

Sokaknak nyilván ezt súgja, hiszen többen azzal érveltek a Kissről szóló friss hírek alatt, hogy egész jóképű fiatal férfi volt (mintha ez számítana), áldozata pedig szerette a szexet (ez is teljesen mellékes). Hasonló érvek, mint amelyek Kesha esete kapcsán is többször elhangzottak, mintha a külső adottságok és a vélt vagy valós promiszkuitás legitimizálná a nemi erőszakot.

4. A legfontosabb: oké, mindenki megérdemel még egy esélyt, de ki és mi dönti el, kinek és mikortól jár ez?

„Ugyan már, mindenki Laci bácsija fiatal volt és hebrencs, elkövetett egy nagy hibát, de ettől még egész életében keményen dolgozott, és rengeteget tett le az asztalra…” – olvashattuk a tipikus véleményt több helyen, több formában is. A csoportos nemi erőszak természetesen nem egy „nagy hiba”, hanem súlyos bűncselekmény, de ettől még a mondat második fele kétségkívül igaz. Ha nem hinnénk abban, hogy minden ember változik, és a legsötétebb lelkű gonosztevő is képes jobb emberré válni, nem csupán vallások nem léteznének, de humanista eszmék sem.

Tételezzük fel tehát, hogy Kiss László megbánta, amit tett (és nem csak azt, hogy lebukott vele), ebben az esetben viszont még mindig itt a kérdés: miért nem vállalta fel soha a múltját, miért nem tanúsított megbánást, miért nem állt ki – ha már hivatalosan is példakép lett belőle – a hasonló traumát átélt áldozatok mellett? Miért, miért, miért? Egy bátor ember, aki belátta múltja sötét foltját és igazán megváltozott, ezt gond nélkül megteszi, nem pedig lapít évtizedeken át. Kiss László esetét ez az álszent, sunyi lapítás – amihez egész holdudvara évtizedeken át asszisztált – teszi igazán gyomorforgatóvá, és ez az, ami miatt igazán nehéz megbocsátani, továbblépni…

Kiss László csütörtök késő délután lemondott tisztségéről, amelyről közleményben tájékoztatta az MTI-t:

„A magyar sport érdekeit, valamint a személyemet ért támadás folytán megrendült egészségi állapotomat is szem előtt tartva, úgy döntöttem, hogy a mai nappal lemondok szövetségi kapitányi tisztségemről” – írta Kiss László.

A közleményt bővebben itt olvashatjátok el.

Ajánlott cikkek