Az indulataitokért igenis ti vagytok a felelősek! – Tippek, hogyan uralkodjatok az érzelmeiteken

Az indulataitokért igenis ti vagytok a felelősek! – Tippek, hogyan uralkodjatok az érzelmeiteken

Mostanában megszaporodtak a konfliktusaitok, amiknek többnyire az a vége, hogy jól leordítjátok a másik fejét? Sok a stressz? Vagy csak úgy érzitek, nem értenek meg titeket? Ráadásul mindenki hülye körülöttetek? Ha így van, valószínűleg eljutottatok már oda, hogy belátjátok, ez nem jó nektek. És higgyétek el, a környezeteteknek sem. Változtatni viszont csak ti tudtok. Még akkor is, ha szerintetek más a hibás.

Erős érzelmei és indulatai mindenkinek vannak. Ráadásul nemcsak negatívak, hanem pozitívak is, ezek együtt adják a mindennapok hajtóerejét. Abban azonban különbözőek vagyunk, hogy mindezek mennyire uralkodnak el rajtunk és az egyes szituációkban mennyire vagyunk képesek függetleníteni magunkat tőlük.

Mert ugye vannak a temperamentumosnak titulált emberek, akik ha a helyzet úgy hozza, felemelik a hangjukat, akár még káromkodnak is. Sőt, a tányércsapkodós, asztalborogatós nagyjelenet sem idegen tőlük, súlyos esetekben pedig még a „kezük is eljár”. Hogy mindez meddig normális, meddig tekinthetjük a heves vérmérsékletű személyiség velejárójának, arról Bergyár Judit pszichológussal beszélgettünk.

Forrás:
Kerepeczki Anna

„Úgy látom, az emberek egy részének gondjai vannak azzal, hogy különbséget tegyen az érzelmei között és hogy mindezt szavakba foglalja, megnevezze őket” – kezdte a szakember.

„Sokaknak gondot okoz az érzelmeik felismerése, megnevezése. A legtöbben csak annyit éreznek, hogy valami jó vagy rossz volt számukra, de tovább differenciálni nem tudnak. Amikor a pácienseim egy-egy konfliktushelyzetről mesélnek nekem, meg szoktam tőlük kérdezni, hogy mindez milyen hatással volt rájuk, mit éreztek. Ilyenkor sokan valamilyen cselekvést jelölnek meg az érzelmek helyett.

Például ha valaki arról számol be, hogy kirúgták a munkahelyéről, akkor az előbbi kérdésemre az a válasza, hogy keresnie kell másik állást. Ha azonban nem tudja megfogalmazni, mi bántja pontosan, akkor egy idő után a sok különböző negatív dolog ugyanabban a „rossz érzés” bugyorban gyűlik, ami egyszer csak megtelik és kirobban.

Az érzelmek valamilyen módon mindig a felszínre kerülnek, akkor is vannak, ha nem veszünk róluk tudomást, hiszen ezek tulajdonképpen energiák, amelyek működtetnek minket.

Hogy ez indulatkitörés vagy depresszió, esetleg valamilyen pszichoszomatikus tünet lesz, az teljesen egyéni. Ellenben ha azt mondja az illető, hogy csalódott a főnökében vagy hogy fél a jövőtől, mert el kell tartania a családját, akkor már sokkal könnyebb a megoldás felé elindulni.

Személyiség kérdése lenne?

Egy érett személyiség, aki a saját kis életének a hordalékát már el tudta valahová helyezni, sokkal ritkábban lesz indulatos, mert egyre kevesebb olyan helyzet lesz az életben, amivel ha találkozik, akkor az felbosszantja, mivel már nem veszi magára. Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb sérelmei például a szüleivel kapcsolatban, de ezeken átrágva magát, le tudja őket tenni.

Az indulatkezelési nehézségek esetén okkal vagy ok nélkül, de az illető nem képes kontrollálni a dühét. Hogy kinek hol van a határ vagy mi az a helyzet, ahol robban, arra mindenkinek megvan a saját maga forgatókönyve. Ilyen lehet például, ha nincs igaza, ha ő húzza a rövidebbet, ha nem az övé az utolsó szó vagy megsértik a jogait.

Forrás:
Kerepeczki Anna

Ki dühöng többet?

A férfiak között kicsit többször fordul elő, hogy nem tudják az indulataikat, a dühüket visszafogni, és konstruktív formában megélni, talán azért is, mert ez náluk elfogadottabb. De sok nőknek is van ilyen problémája, csak ők hajlamosabbak a feszültségeiket sírásba fojtani, ami nőként még mindig elfogadhatóbb, mint ha valaki felpofozza a főnökét.

A nőket sokszor abban kell támogatni a terápiában, hogy dühüket, haragjukat elfojtás helyett inkább fejezzék ki, elfogadható formában persze. A férfiakat pedig, akiknél a düh megélése és kifejezése elfogadottabb, abban, hogy a kifejezett dühük hogyan finomítható, formálható olyanná, ami a másik számára is elfogadható.

Az indulatkezelési problémával ugyanis az a baj, hogy az mást is bánt.

Az indulatkezelési problémával küzdők gyakran lesznek alkohol- vagy drogfogyasztók. Ugyan ez nem adekvát, de mégis hatékony feszültséglevezető módszer. A feladat ilyenkor az, hogy olyan megoldási módszert adjunk a kezükbe, ami nem káros, ám működőképes.

Lehet tenni ellene

Az indulatkezelési nehézséggel küzdők úgy élik meg, hogy minden, őket frusztráló szituáció független tőlük. Arra kell őket rávezetni, hogy ez nem így van, hiszen nekik is van befolyásuk rá. Azt kell megtanulniuk, hogy amikor ez az érzés hatalmába keríti és feszíti őket, mit tudnak tenni ellene.

Nyilván mindig van valamilyen gyökere a dühkitöréseknek, néha valóban sok sérelem érte ezeket az embereket és oka van, hogy ez kialakult náluk, ami miatt akár még fel is lehet őket menteni. Az azonban az ő felelősségük, hogy tesznek-e ellene.

Relaxált, ellazult tudatállapotban könnyen felidézhetőek emlékeink, megjelennek az érzelmeink is, így „lehet velük dolgozni”. Megfigyelni őket, elképzelni a színüket, alakjukat, formájukat. Aztán elképzelhetjük, hogy az összes indulat, ami bennünk van, átalakul egy agyagröggé, amit a tenyerünkbe veszünk és lassan elkezdjük szétmorzsolni. Ahogy az agyagrög lassan porlik ki az ujjaink közül, úgy múlik el a feszültség, és adja át a helyét a nyugalomnak. Ez eleinte könnyebben megy képzett terapeuta segítségével, de hamarosan egy eszközzé válik, amit a kliensek a gyakorlatban is tudnak alkalmazni. Hatalmas könnyebbség ez, nagy elmozdulás onnan, hogy a dühkitörés „történik velem”, afelé, hogy tudom szabályozni az indulataimat.

Tippek, hogy lecsillapodjatok

Ami adott helyzetben segíthet:

  • Vegyetek nagy levegőt és számoljatok el tízig (tényleg működik)
  • Vonuljatok ki a helyzetből, egyszerűen menjetek el máshová
  • Próbáljatok időt nyerni és nem azonnal reagálni (például csak a meeting vagy a nap végén némileg lecsillapodva és átgondolva)

Hosszabb távon működő technikák:

  • Autogén tréning, meditáció, relaxáció
  • Olyan sportok (pl. jóga vagy tajcsi), ahol fontos a test feletti kontroll
  • Az önbizalom megerősítése, hogy ne kelljen folyton bebizonyítani, kinek van igaza
  • Olyan embereket keresni és eltölteni velük minél több időt, akik jó példával járnak előttünk az indulataik kezelésében
  • Asszertivitás fejlesztése: saját érdekeink képviselete olyan módon, hogy a másik érdekeit is figyelembe vesszük, de a miénket sem adjuk fel. Az agresszió érett kifejeződése ez.

Agresszió-mumus

Nem az agresszióval van a baj. Az agresszió is egy érzelem, ami utat mutat, definiál. Használjuk hát! Dühöt érzek, mert sérelem ért, igazságtalanság, vagy mert a férjemnek pont akkor kell túlóráznia, amikorra színházjegyünk van… Nem, nem az érzéssel van a baj, hanem annak kifejezésével. Hiszen ha agresszív, akkor nem konstruktív, eltávolít bennünket egymástól is, és sokszor a megoldástól is.

Ha a dühkitöréseink új keletűek

Ha csak az utóbbi időben érezzük, hogy nem vagyunk önmagunk, hogy nem tudjuk kordában tartani az indulatainkat, akkor érdemes mindezeken túl tisztázni, vajon van-e olyan változás az életünkben, ami miatt mostanában kevésbé tudjuk visszafogni magunkat. Ez lehet magánéleti vagy munkahelyi stressz, több munka, kevés magunkra fordított minőségi idő, étkezési probléma vagy akár fáradtság.

Érdemes megvizsgálni azt is, hogy eleget alszunk-e, hiszen már a szükségesnél két órával kevesebb pihenés is lerontja a mentális képességeket. Ezért például nagyon gyakori, hogy amikor a családba újszülött érkezik, akkor a fáradt, kialvatlan szülők hangulata sérülékenyebb.

Figyeljünk testi és mentális teljesítőképességünk határaira!