Persze mára már normalizálódott ez a hozzáállás, de azokat a kérdéseket nem lehet olyan könnyen elfelejteni, mert egyszerűen fájdalmasak, kiakasztóak, és igen, nem álltam meg egy idő után, hogy csípőből ne reagáljak.
Akkor te szlovák vagy?
Papíron az állampolgárságom szlovák. A nemzetiségem magyar. Amúgy meg szlovákiai/felvidéki magyar vagyok. Mi olyan nehéz ezen, hogy megértsd?
Téged is vertek a szlovákok?
Rendszeresen. Este 7 után kijárási tilalom van. EMBER! Most komolyan?
Egyrészt nagyon is jól értettem a kérdések mögötti mechanizmust, de bosszantott is, végtelenül. Pacifistaként, és úgy, hogy voltak szlovák korombeliek is a környezetemben, akikkel még hallássérülten is megpróbáltunk valahogyan beszélgetni, nem érzékeltem semmiféle atrocitást.
Hamar megtanultam az embereket magatartásuk alapján különválogatni, nem a hovatartozásuk alapján, főleg, hogy én is korán megtapasztaltam, milyen az, ha fogyatékosság miatt közösítenek ki valahonnan. Nem állítom, hogy nem fordult elő hasonló eset az országban máshol, de lássuk be, nincs olyan hely a világon, ahol ez kivédhető lehetne. Mindig voltak, vannak és lesznek hasonló indítékból elkövetett fizikai tettlegességek, de az még nem jelenti azt, hogy napi szinten történik ilyesmi Szlovákiában.
És hol tanultál meg ilyen szépen magyarul akkor?
Tanfolyamon.
Jaj, dehogyis. Hol tanultam volna? Melyik részét nem lehet megérteni annak, hogy szlovák állampolgárságú, de magyar nemzetiségű vagyok?
Nektek külön kólátok van?
Kofolának hívják, és nem kóla. Csapolva isszuk, mint a sört, és a magyarok közül is sokan nagyon szeretik, hozni is szoktam belőle otthonról, ugyanúgy, mint a Zlaty Bazantból vagy a Margot csokiból.
Mindenki Skodával jár?
Ami azt illeti, én egy 120-as mustársárga Skodában nőttem fel, és imádtam. Igen, vannak Skodák, de ugye ma már szinte bármit beszerezhetsz, ha van rá pénzed.
Üzletben: ,,Nézd, itt van kenyérszeletelő!”
Nem mondod! Szlovákiában is van.