Világ

Egy stewardess titkai: luxusutak, elegáns szállodák – tényleg igazi a csillogás?

Stewardessek. Ők azok, akiket a reptereken még a duty free shopok parfümszekciójánál is jobban szeretek – és nem csak azért, mert őket nem lehet leverni és eltörni… A légiutas-kísérőkben van valami megmagyarázhatatlan báj és misztikum. Szerintem a lelkünk mélyén mindannyian eljátszunk egyszer a gondolattal, hogy milyen lenne stewardessként dolgozni – Abasiute Anna viszont nemcsak ábrándozott róla, hanem döntött, és légiutas-kísérő lett.

vous - 2016.04.24.
Egy stewardess titkai: luxusutak, elegáns szállodák – tényleg igazi a csillogás?

Anna épp átutazóban volt Budapesten, amikor elcsíptük. Ez nem túlzás: az interjúra egy hatalmas csomaggal érkezett, és épp a húgával igyekezett egy délutánt együtt tölteni, amikor ránk is szánt az idejéből. A kalandjai 7 hónappal ezelőtt kezdődtek, akkor állt munkába. Irigylésre méltó élményeit az Instagramon is megosztja – itt bukkantam rá én is.

Mivel nyilvános a profilod, nem volt nehéz „végigpörgetni” az életedet. Láttam, hogy eredetileg vegyészmérnöknek tanultál, akkor hogyhogy mégis stewardess lettél?

Orvosnak készültem, de nem vettek fel az egyetemre, bioszból, matekból és kémiából viszont nagyon jó voltam, így adta magát a vegyészmérnökszakma.

Épp az államvizsga előtt álltam, amikor az egyik ismerősöm megkért, hogy segítsek neki gyakorolni: egy stewardessképzés interjújára készült, én pedig segítettem neki az angol nyelvű felkészülésben. Elég jól ment a dolog, és jól is éreztük magunkat, úgyhogy elkezdett nyaggatni, hogy menjek el vele a felvételire – én pedig beadtam a derekamat. Úgyis vészesen közel volt számomra a munkakeresés…

Két hónapos a képzés, ami ugyan rövid, de nagyon kemény. A végén aláírtam egy hároméves szerződést, és stewardess lettem. Szerintem először nem tudatosodott bennem, hogy mire adtam a fejem. Akkor fogtam fel, hogy mire vállalkoztam, amikor az első utam előtt el kellett búcsúznom a családomtól.

Ahogy áthaladtam a reptéri ellenőrző kapun, elkezdtek folyni a könnyeim, de nem fordultam hátra, nehogy észrevegye anyukám.

Végigbőgtem a kiköltözésemet Dubajba. Itthon hagytam a szüleimet, a testvéreimet, a férjemet és a baráti társaságomat. Szerencsére a Facebook és a Skype enyhíti a honvágyamat, de azért jó lenne egy helyen lakni.

Objektum doboz

Mit szólt a férjed az elhatározáshoz?

Amikor elmondtam neki, hogy kedvem lenne ebbe belevágni, támogatott, de két feltételhez kötötte a dolgot. Az egyik az volt, hogy teljes erőbedobással csináljam, amit csinálok. A másik, hogy tűzzünk ki egy időpontot, ameddig ezt csinálom – mert a végtelenségig nem lehet fenntartani egy távkapcsolatot. Három évre szerződtem, de lehet, hogy két év munka lesz csak belőle, mert már most számoljuk vissza a napokat.

7 hónapja dolgozom, és mostanra kezdem látni, hogy a távolság próbára teszi a kapcsolatokat – amit ijesztő házasemberként látni.

Mivel mi már összekötöttük az életünket, és együtt képzeljük el a jövőnket, nekünk talán valamivel könnyebb, mint azoknak, akik előtt fennáll alternatívaként egy kapcsolat felbontása.

Én Dubajban élek, ő pedig itt Budapesten – ez abszurdnak hangozhat, de mivel gyakran utazom ide, fenn tudjuk tartani a kapcsolatunkat. Ki akarom élvezni a munkám előnyeit – és a férjem is igyekszik kiélvezni a munkám adta lehetőségeket. Ő is kedvezményesen utazik, ezért ha akad némi szabadidőnk, együtt járjuk a világot.

Objektum doboz

Objektum doboz

Most már hét hónapja ez a munkád, és a fotóid alapján irigylésre méltónak tűnik az életed. Tényleg ennyire „csillogó” egy stewardess élete?

Igen, ez a munka tényleg csodálatos. A világ legkülönfélébb tájaira juthatunk el, aminek nagyon örülök, mivel én 18 éves koromig nem ültem repülőgépen, tehát addig nem láttam túl sokat a világból, pedig utazni nagyon jó dolog. A cég maximálisan gondoskodik rólunk, mindent biztosítanak a pihenésünkhöz, és a legjobb hotelekben szállásolnak el minket.

A gépen mi vagyunk azok, akik kiszolgálják az utasokat – de amint landolunk valahol, mi leszünk azok, akiket kiszolgálnak, méghozzá a legjobb helyeken.

Ilyen hétköznapok mellett meg tudod őrizni a realitásérzékedet?

Számomra eltűntek a távolságok, kicsi lett a világ. El sem hiszem, hogy ez velem történik meg, és ez az én életem. Egyik nap egy egzotikus ország bodegájában vacsorázunk, másnap pedig már a sydney-i operaház előtt fagyizunk. Nehéz így megőrizni az ember realitásérzékét, de bízom benne, hogy nekem sikerült.

Ilyen ingergazdag munka mellett szerinted ott fogod tudni hagyni valaha ezt az állást?

Erre oda kell figyelnem, elismerem. Mint mondtam, mi a férjemmel határidőhöz tűztük ezt az életformát, és ehhez szeretném is tartani magam. Jól keresünk, bejárhatjuk a világot, a munka egyetlen perce sem unalmas – de ezt nem lehet a végtelenségig csinálni. Bízom benne, hogy én nem fogok beleragadni ebbe a szakmába, mert a királynői élet megköveteli az árát, és hátrányai is vannak a dolognak.

Rengeteg olyan légiutas-kísérő dolgozik körülöttem, aki 20-30 éve van a szakmában, mert sokan, miután belekóstolnak ebbe az életstílusba, többé nem tudnak róla lemondani.

Objektum doboz

Objektum doboz

Én nem akarok ebbe a csapdába esni.

Az ember bioritmusa teljesen felborul ettől a munkától – ennek hosszú távon szerintem nagyon káros hatása van. Nincs fix napirendem, az időeltolódás miatt elég összevisszák a napjaim. Híztam is pár kilót, hiszen hiába gondoskodnak rólunk maximálisan, a fáradtság hatására hajlamos vagyok a nasik után nyúlni.

A másik nehézség a család. Próbálok minél többször hazalátogatni a szüleimhez, a tesóimhoz és a férjemhez – de nyilván nem tudok mindenkivel ugyanannyi időt tölteni, mint ha egy helyen laknánk. Hiányzunk egymásnak, és persze aggódnak is értem. Anyukám retteg a repüléstől, ezért ha tudja, hogy úton vagyok, stresszel, és imádkozik értem.

Ha megkapom a következő havi beosztásom, továbbítom anyunak, és ő a beosztás alapján imádkozik értem és az épségemért.

Te magad nem tartod veszélyesnek a munkád? Annyi repülőgép-katasztrófáról hallani…

Nem félek, és nem gondolom, hogy nagyobb veszélyben lennék, mint mások. Szomorú, de szerintem ma már a négyes-hatoson sincs valaki nagyobb biztonságban, mint én több ezer méter magasan.

Objektum doboz

Objektum doboz

Ha majd egyszer otthagyod ezt az átmenetinek tervezett pályát, hogyan tovább?

Szeretnék hazaköltözni Magyarországra. Folytatnám az eredeti tervet, és vegyészmérnök lennék. Egy multicég irodai munkáját tudnám elképzelni magamnak. Tudom, az irodai munka nagyon kontrasztos lenne a mostani, világjáró mindennapjaimmal szemben, de el tudom magam képzelni a négy fal között.

Családra vágyom – és ha lenne egy kisbabám, bármikor feladnám érte ezt az életstílust.

Ajánlott cikkek