Oravecz Nóra tananyag lett – így múlik el a világ dicsősége?

Oravecz Nóra tananyag lett – így múlik el a világ dicsősége?

„A szépség nem az arcodon van. A mosolyodban. A szívedben. – Oravecz Nóra” – olvashatjuk a harmadikos környezetismeret-tankönyvben. Állítólag. A tárgyi bizonyítékot először Bihari „Tékasztorik” Viku osztotta meg, aztán néhány óra alatt több ezren.

„Megérett a világ a pusztulásra.”

„I don’t wanna live on this planet anymore.”

„Na ne!”

„Most komolyan? Nem volt kitől idézni? Oravecjány mindenhol?”

„Ebből vizsga is lesz, vagy csak be kell majd jelölni a szerzőt a Facsén?”

„Azta kutyamindenit... Szép bizonyítványt állított ki magáról az a tankönyvíró, aki Oravecz Nóra-idézetekkel tűzdeli meg a harmadikosok környezetismeret-tankönyvét... Negyedikben jön Győzike, ötödikben meg valamelyik VV-győztes?”

Amíg ilyen és ehhez hasonló kommentekkel osztják meg a népek a hírt, voltaképpen mindegy is, kamu-e vagy igaz, hogy a szerkesztők valóban úgy érezték, a bloggerből lett bestselleríró a legalkalmasabb személy a tankönyvi kanonizálódásra.

Forrás:
Facebook

Oravecz Nóra egy folyton mosolygó huszonéves lány, aki néhány éve egy Hova kurvultok, csajok? című blogposzttal vált egy csapásra ismertté. Megteremtette az idézet műfaját mint olyat, néhány soros, naplementékkel és borzas hajú, szélben futó lányokkal illusztrált képeken futótűzként terjednek gondolatai. Több sikerkönyvet is publikált, a Facebookon több mint 166 ezer ember követi. Rajongói imádják, de a többség szerint Oravecz nem igazán író, hanem inkább marketinges, annak viszont zseniális. Ezt bizonyítja a tény, hogy még a brutálisan szőrös szívű Bede Mártont is megvette kilóra, amikor a 444-es interjú kapcsán 2013 őszén így indított: „Tök jó a pulóvered, király, hogy ilyen rózsaszín a belseje.”

Tény, hogy Nórát sokan hasonlították a szintén lélekpiaci gyékényen áruló Paulo Coelhóhoz, bizonyos körökben pedig időről időre kiemelik, hogy a szerző teljesen amatőr és eszköztelen, tényleges tartalom és érték nincs a művei mögött, leginkább kliséket fogalmaz meg bárki számára érthető módon. Maga Bihari Viktória humorista az egyik legfőbb kritikusa, szerinte nemcsak felületes, de kimondottan kártékony is, amit Oravecz csinál: vattacukorba csomagolt álmokat árul fillérekért, miközben a tényleges önismeret és önmegvalósítás véres-verejtékes szembenézés önmagunkkal, és egy életen árt tartó kemény munka.

Akárhogy is: míg a vita Oravecz Nóra ügyben egyre több felületen zajlik, a szerző csak mosolyog, és elad még egy saját gondolataival dizájnolt párnát és iPhone-tokot. Merthogy már ilyesmit is dobtak piacra a nevével.

„Ez az idézet nem ciki! Komolyan! A folytatása sem annyira, de ott már kicsit rezeghet a léc: 'A szépség nem az arcodon van. A mosolyodban. A szívedben. Valójában az tartja melletted a másikat, ugyanis a külsőségek csak ideiglenesen elégíthetnek ki, míg a tiszta szeretet akár egy életen át elég lehet.' Értelmes és szép üzenete van, erről lehet normálisan és konklúziókkal beszélgetni a gyerekekkel – mondja Pál Dániel Levente költő, számos könyv szerkesztője, akit a PRAE.HU művészeti folyóirat főszerkesztő-helyetteseként is ismerhettek.

– Az, hogy éppen ennek az idézetnek nem pl. Seneca vagy Goethe a szerzője, hanem Oravecz Nóra, az miért gáz?

Százezres példányszámban fogynak a könyvei, ez tény – és ha apróságokban akar reagálni az oktatás, a tankönyvek felépítése és összeállítása arra, hogy mi van most a levegőben, akkor ennyi bőven belefér. Nem Oravecz Nóra a mottó, nem Oravecz Nóra a sorvezető, ez egy 10-15 perces feladatocska. Kicsit túl lett tolva Vikunál a világvége” – teszi hozzá.

Miért zavarnak minket a modern alkotások a tankönyvekben?

Forrás:
www.facebook.com/oravecznora

Úgy látszik, egy picit még mindig így kezeljük azt, ha bármelyik iskolai munkaanyagban említésre kerül modern világunk néhány lenyomata. Az új tankönyvek szerkesztői egyébként láthatóan tényleg erre gyúrnak: online tiniportálokat jelölnek meg forrásként, popsztárok külsejére utalnak, és igyekeznek minél több fiatal, népszerű kortárs szerzőt bemutatni.

Évről évre mémként forog a neten pl. Varró Dániel ismert verse is, a ötödikes irodalomkönyvben szereplő Hat jó játék kisbabáknak című alkotás. Itt ugyan nem a szerző személye a probléma, az irodalmi szövegekhez nem szokott szemek viszont nem értik az iróniát, ezért újra és újra fel tudnak háborodni a kedves rigmusokon: „Jó játék a verseskötet, van rajta egy teljes köpet. Átnyálaztam, még egy jöhet, jó játék a verseskötet.” Olyannyira, hogy a költő neje külön Facebook-posztban kényszerült elmagyarázni, hogy szó sincs családon belüli erőszakról otthonukban, azonkívül a versforma is tudatos mérlegelés eredménye.

A lázadókból lesznek a legnagyobb költők?

Heteken át tartó botrányt kavart Lackfi János József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, tanár verse, ami a 9. osztályos magyar nyelv és kommunikáció tankönyvben találhatunk meg. A biztosítékot több körben is kivágó mű így kezdődik: „Csomizom a ruciba a habtestem tinibugyi gumija bemélyedten”, és Varróhoz hasonlóan az iróniát veti be, hogy a tinik nyelvhasználatát bemutathassa. Lackfi verse legalább annyira kihúzta a gyufát, mint amikor a fiatal Petőfi Sándor 1848 májusában azt írta: „Ha pediglen nem fizetünk, Aszondja, hogy jaj minekünk, Háborút küld a magyarra, Országunkat elfoglalja. Foglalod a kurvanyádat, De nem ám a mi hazánkat!... Hadat nekünk ők izennek, Kik egy nyúlra heten mennek!

Mi tagadás, tény, hogy ma is sokan vannak, akik Petőfi verse kapcsán felszisszennek: „jé, hát ez a nagy költő, akiről minden magyar településen neveztek el utcát, csúnyán is beszélt?” Igen, kérem szépen, a költőt ugyanúgy forrófejű, lázongó ifjúnak tartották, ahogy később József Attila is megkapta a magáét a „nincsen apám”-versének szókimondásáért. És persze, mert akkoriban amúgy is csak egy dühöngő nyikhaj volt, egy senki. Emlékeztek, ugye?

Mikor kerültek bele a kortárs szerzők a magyar oktatásba?

„A régen mi volt, ez egy nagy téma. Pedagógiatörténet meg olvasásszociológia. A 'közoktatásban', de még igazán a 'felsőoktatásban' sem voltak kortárs szerzők. Nem, nem, hanem klasszikus oktatás volt: latin és görög. És auctorok olvasása, orrvérzésig, no meg a Biblia meg az egyházi szövegek. A versgyakorlatok persze más tészta (lásd Janus Pannoniustól egészen pl. a Négyesy-szeminárium korai nyugatos lírájáig), de az gyakorlati óra volt, mai fogalmaink szerint. A kortárs irodalom így ilyen kontextusban sokáig érdektelen volt: elsősorban felnőtteknek szólt. Leegyszerűsítve: a színház szórakoztatott, a filozófiai dolgokról a férfiak beszélgettek, a regények a nőket szólították meg. Sokszor nagyon féltették az ifjúságot, a bontakozó gyermeki elmét a kortársak olvasásától” – mondja a Pál Dániel Levente.

Aztán elmeséli, hogy a kortársak valószínűleg a 20. századi diktatúrák során kerültek elő, nálunk főleg a szocializmusban. „A klasszikus oktatás és műveltségeszmény gyorsan le lett gyalulva, de meg kellett a gyerekekben erősíteni a szocialista identitást. Ehhez persze hogy kortársak műveire volt szükség, berendelt regények és versek olvasására. Ezek nem lehettek régiek, hiszen a szocializmus-kommunizmus sem tartott régóta.

Ugorjunk egyet az időben, kihagyok pár divatot vagy tendenciát… Az elmúlt években megjelent egy új trend is, ami röviden arról szól, hogy az 'irodalom = műveltség' helyét némileg átveszi az 'irodalom = problémafeldolgozás' megfeleltetés.

Ez egyébként az elmúlt évek 12–18 év közötti korosztályát megcélzó nemzetközi trendeknek is megfelel. A regények sokszor szándékosan problémafókuszúak lettek, pl. beszéljünk a melegségről, a másságról, a halálról, a mentális problémákról, az elvált szülőkről, az iskolai zaklatásról, a cyberbullyingról, a viszonzatlan szerelemről vagy problémás barátságról… Janne Teller Semmije is így került be pl. extraként sok gimibe: nem feltétlenül a könyv érdemei, hanem a felvetett problémák és ezek kibeszélhetősége miatt. Némileg megfordítva ilyesmi a helyzet szerintem Oravecz Nórával is: egy tőle való idézet segítségével tanárként könnyű érdekes és fontos témákról beszélgetést kezdeményezni, előhozni vagy rámutatni fontos dolgokra” – összegzi a lényeget az ügyvezető költő a 21. században.