„Amikor engem dicsérnek, valójában neked szól a dicséret, anyu” – anyák napi nyílt levél

„Amikor engem dicsérnek, valójában neked szól a dicséret, anyu” – anyák napi nyílt levél

Drága anyu! Anyák napja van megint, és gondolkoztam, mit adhatnék neked. Virágot? Adjak fel egy üdvözlőlapot? Süssek valamit? Aztán úgy gondoltam, hogy az őszinte szavak mindennél többet érnek, elvégre soha nem lehet eleget mondani neked, hogy milyen fontos vagy, és mennyire szeretlek.

Anyu, nem is tudod elképzelni, mennyit jelentesz nekem. Lehet, hogy úgy tűnik, nem emlékszem mindenre, amit valaha tettél értem, de nem így van. Rengeteg dologra emlékszem, amit csináltál, és minden részletre emlékszem. Sőt, vannak részletek, amik örökre bevésődtek az agyam és a szívem emléktároló dobozába, és már-már szentimentálisan ragaszkodom hozzájuk. És erről a ragaszkodásról mindig az jut eszembe, hogy ha nekem lesz gyerekem, akkor remélem, majd ugyanilyen megrögzötten fog ragaszkodni a rólam szóló emlékeihez.

Emlékszem például a születésnapi tortáimra, amiket te készítettél a két kezeddel, gondosan. Nagyon finomak voltak, és mindig büszke voltam rá, hogy ilyen gyönyörű tortákat tudsz csinálni nekem. A tetejükön mindig csokis máz volt, olyan, amilyet egyetlen cukrászdában sem ízleltem még azóta, és rajta vajkrémmel napocska, és szép, cikornyás betűkkel, hogy „Boldog születésnapot!”. Mindig rácsodálkoztam, hogyan képes valaki ilyen tökéletes tortákat csinálni, és reméltem, hogy egy nap, majd ha felnövök, én is ilyen ügyes leszek.

Emlékszem arra, amikor rád nyitottam karácsony éjjelén, és meglepetten megállt a kezed, benne a dísszel, amit éppen rátettél volna a fára. Nem zökkentél ki az anyaszerepből egy percre sem, csak odajöttél, a hátamra tetted a kezed, és visszavezettél az ágyba, betakargattál.

Visszaaludtam. Pontosan emlékszem arra az érintésre a hátamon, és hirtelen úgy éreztem, csak az a tenyérnyi hely az egész bőröm, és ennyiből is tudtam, hogy nyugodtan visszaaludhatok, álmodhatok még egy évnyi csodát. Reggel gondolkodás nélkül elhittem neked, hogy az éjjelt csak álmodtam. Jó volt ennyire nagyon mélyen hinni benned, tudva, hogy bármi történik, a te szavad mindenre válasz. Remélem, az én gyerekem is majd így csüng egyszer az én szavaimon.

Forrás:
iStock

Emlékszem, hogy egyszer egy kórházban az öledbe fészkelte magát egy kislány. Utáltam. Nagyon megbántódtam, hogy engeded, hogy a helyemre másszon, vérig sértődve bevágtattam a szobába, és kitoltam az ajtót, hogy ne tudj utánam jönni. Valójában csak félelmetes volt látni, hogy a helyemen más van, és félelmetes volt az érzés, hogy lehetséges legyen, ne én legyek az első helyen. Arra gondoltam, hogy te az enyém vagy, én pedig a tiéd. Nem lehetünk idegeneké.

Anyu, képzeld, gyakran észreveszem, hogy egyre jobban hasonlítok rád. És ennek örülök. Minden részét szeretem azoknak a mozdulataimnak, amelyeknél észbe kapok, hogy a tiéd.

És csak remélni merem, hogy leszek olyan jó anya, mint te, és hogy egy nap én is kapok majd egy hasonló levelet, amit kicsit könnyezve írnak majd meg.

És anyu, azt ugye tudod, hogy tudom, hogy minden betű, amit leírok, az igazából belőled jön?

Hogy tőled örököltem a fogalmazásórák szeretetét, az írást, a kézügyességet? Emlékszem, mikor még általánosban megkérdeztem tőled, hogy ez vagy az a mondat helyes-e...

És anyu, ugye, azt is tudod, hogy amikor engem dicsérnek, akkor valójában a dicséret neked szól?

Sok mindent tőled tanultam: a kitartást, a beszédet, az alázatosságot, a makacsságot, a megértést, az önállóságot. Ne emészd magad olyan gyötrőn semmi dolgokon, hogy esetleg nem jól döntöttél valamikor. Mindig jól döntöttél.

De ha mégis lenne bennem valami komoly hiba, ne aggódj, majd én kijavítom. Megtanítottál arra is, hogy azt hogyan kell csinálni.

Szóval, anyu, üdv innen, a nagyvárosból. Lehet, hogy kicsit messze vagyok, de valójában mindig melletted vagyok. Tudod, gyakran felnyitom a kis emlékes dobozom, és figyellek az emlékeim között téged. Új és új dolgokat fedezek fel, ami miatt egyre jobban és jobban szeretlek. Ha lehetséges egyáltalán még ennél jobban szeretni valakit.

Boldog anyák napját, anyu!