Újratervező anyukák: „Nem mindenki érzi jól magát a 24 órás anyaszerepben” – Interjú a HellóAnyu alapítójával

Újratervező anyukák: „Nem mindenki érzi jól magát a 24 órás anyaszerepben” – Interjú a HellóAnyu alapítójával

A HellóAnyut kezdetben megszervezni egyáltalán nem volt gyerekbarát – árulta el a vele készített interjúnkban többek között a háromgyerekes Lipták Orsi, az alapító ötletgazda. Hogy miért? Olvassátok el!

Név: Lipták Orsi

Életkor: 41 év

Gyerekek neve és kora: Luca 13, Csongor 8, Boróka 6

Korábbi foglalkozás: nyelvtanár, fordító és tolmács

Jelenleg ezt csinálja: a HellóAnyu! alapítója és vezetője

Mivel foglalkoztál a HellóAnyu és a gyerekek előtt?

Spanyol kéttannyelvű gimnáziumba jártam, így egyrészt a spanyol nyelvvel, kultúrával hamar megismerkedtem. Az ELTE-n elvégeztem a spanyol szakot, utána szakfordító és tolmács, majd konferenciatolmács diplomát szereztem. Emellett már gimnazistaként is rengeteget jártam Erdélybe és Kárpátaljára a Bartók Táncegyüttes lelkes tagjaként, így a néprajz tanszékre is sikeresen felvételiztem. Az egyetemi éveim alatt kulturális antropológiát is hallgattam, meg egy ösztöndíj keretében európai etnológiát Berlinben. Alapvetően ezen a két területen dolgoztam, társadalomtudományokkal és fordítással, tolmácsolással foglalkoztam, szabadúszóként, és a tánc és az utazás is szerves része volt az életemnek.

Hogyan jött a HellóAnyu ötlete?

Azt hiszem, nem is ötlet volt ez, hanem égető hiányérzet. Az első gyerekemmel teljesen összezavarodott minden, amit addig felépítettem.

A magazinokból rám mosolygó kiegyensúlyozott, gyermekét boldogan szoptató anyuka helyett azzal szembesültem, hogy még a legalapvetőbb helyzeteket is alig tudom megoldani.

Hatalmas logisztika akár egy bevásárlás elintézése is, egy csomó egymásnak ellentmondó információt kellene egyszerre betartani, és nincs kihez fordulni, nincs támogató közösség körülöttem, nem kapok megerősítést vagy valódi tanácsot… És még csak találkozni se nagyon tudok senkivel, mert a gyerek, akivel szebb és jobb kellene legyen az élet, valójában lehetetlenné teszi, hogy kimozduljak.

Nem volt net, amit most már nehéz elképzelni, és szinte minden nyilvános helyen lehetett dohányozni, tehát a tél egyenlő volt a négy fallal. Egyébként elég hamar összeszedtem magam, rátaláltam egy-két támogató szervezetre, babás programra, elkezdtem közösséget és programokat szervezni, és láttam, mekkora erre a nyitottság és az igény a hozzám hasonló cipőben járó kisgyerekesek körében. Ebből indult el a gondolkodás egy bababarát közösségi tér felé.

Forrás:
Molnár Ancsa

Mennyire volt nehéz szerezni az önkormányzattól egy helyet? Lelkesek voltak ők is, vagy jó sok akadályt át kellett ugrani?

Hát, elég sok önkormányzattal beszéltem, eleinte általában tetszett az ötlet, de olyan is akadt, aki nem is nagyon értette, mit akarok, mert ilyen hely még nem volt előtte Magyarországon. Aztán a helyiségbérlésnél már nem volt minden olyan egyszerű, sajnos ez egyelőre nem túl gördülékeny folyamat, sok-sok ügyintéző kezén megy át, és sok az adminisztratív útvesztő is. A HellóAnyu! is sokszor elakadt, és többször csak egy hajszálon múlt, hogy továbblendült az ügy.

Nekem a legnagyobb bajom a HellóAnyuval, hogy egy van belőle! Akárhányszor nálatok jártam, mindig telt ház volt. Ez számomra azt jelenti, hogy hiánypótló a hely. Mi ennek az oka?

Szerintem csak annyi, amit már elmondtam: hogy tényleg hiánypótló hely. És hogy nem egy légből kapott ötlet, hanem valós igényekre épül, amit én magam is tapasztaltam, és a saját igényeimet építettem bele minden egyes részébe. Talán az is fontos, hogy sikerült úgy kialakítani, hogy sokan tényleg otthon érzik nálunk magukat.

Forrás:
Molnár Ancsa

Ma már a mamik sokkal szabadabbak, nem ülnek úgy otthon, mint régen. Mit gondolsz, miért nem volt korábban egy HellóAnyuhoz hasonló hely sem?

Én nagyon nagy változást látok ebben a 13 évben is, amióta része vagyok a gyerekes társadalomnak. Sokkal nyitottabbak az anyukák, gyerekkel együtt is szeretnének felnőttéletet élni, tanulni, dolgozni, kimozdulni, közösségi életet élni. Egyre kevésbé tabu a nyilvános szoptatás, rengeteg a hordozóeszköz, sok szakember segít a megfelelő szülői szerepeinket megtalálni, vagy a női szerepeinket egyensúlyba hozni.

Már nem anyáink mintáinak, nevelési elveinek követése az egyetlen üdvözítő megoldás, egyre elfogadottabb, hogy nem mindenki érzi jól magát a kizárólagos 24 órás anyaszerepben.

Egyébként voltak más hasonló kezdeményezések, elindult ez a vonal a városban, és nagyon sokan mondták nekem, hogy gondolkodtak egy ilyen hely nyitásán. A HellóAnyut egyébként rengeteg háttérmunka előzte meg, nemcsak a saját álmaim vannak benne, hanem sok-sok beszélgetés, kérdőívezés, kutatás, helyszínbejárás, tervezés és együttgondolkodás más kisgyerekes nőkkel, külföldiekkel, a NESsT szervezettel, mentorokkal. De hát nem volt olyan egyszerű végigvinni ezt a folyamatot, helyiséget, pénzt, támogatókat és csapatot találni, talán emiatt se nyílt előttünk más ilyen.

Forrás:
Molnár Ancsa

Mikor az interjúidőpontot próbáltuk egyeztetni, akkor azért beláttam, hogy elég sűrű a programod. Mennyire gyerekbarát a HellóAnyut vezetni?

Azt hiszem, túl vagyok a nehezén. Na jó, most te extra hetet fogtál ki, van konferencia, sajtótájékoztató, műhelymunka és hivatali ügyintézés – ritkaság, hogy ennyire összecsúszik minden. Általában rugalmasan tudom tervezni a napjaimat, és annyira klassz a csapat, hogy simán kinyit és bezár nélkülem a HellóAnyu, és még az ebéd és a sütik is elkészülnek, a programok is lezajlanak.

Nem volt ez mindig így, kezdetben egyedül voltam a nyitással, zárással, vásárlással, programszervezéssel és a napi adminisztráció oroszlánrészével is. Na, az egyáltalán nem volt gyerekbarát, de a kőkemény időszak hamar véget ért, elkezdett gyarapodni a csapat, fél év után négyen voltunk, most már több mint dupla ennyien tesszük bele nap mint nap a munkánkat, lelkesedésünket, energiáinkat. Imádom ezt a csapatot, és egyenként vagyok hálás mindenkinek, aki itt van velem, és inspirál a jelenlétével. Nagyon sokat tanulok mindenkitől.

Amikor csak lehet, bent vagyok napközben, próbálok mindent a suli- és oviidőre időzíteni, délután minden nap én megyek az oviba, és utána a gyerekekkel vagyok estig. Aztán este megint dolgozom, ilyenkor tudok kreatívabb, nagyobb lélegzetvételű feladatokat egyben megcsinálni az éjszakai csendben. Persze előfordul, hogy délután visszamegyünk a HellóAnyuba a gyerekekkel, és hétvégén is ott vagyok sokszor, meg nehezen is tudom kikapcsolni a HellóAnyut a gondolataim közül, de ezzel az egyensúllyal most rendben vagyok.