„Helló, srácok, szombaton találkozunk, addig is jó Facebook-nyomozást nektek! Gondolom, most a címzettlista alapján mindannyian lecsekkoljátok egymást…” – ezt az e-mailt anno egy tanfolyam kezdetekor kaptam a tanárainktól. Viccesnek találtam, mert telibe talált a szöveg. Tényleg azonnal megnéztem a címzetteket a Facebookon – és valószínűleg ők is engem.
Egyre több kutatás foglalkozik azzal, hogy mit mond el az emberről az online élete. Én most nem foglalkoznék ezekkel a kutatásokkal, inkább elmondom, én mit gondolok – vagy mit nem gondolok valakiről, ha a Facebook-profiljára tévedek.
Privát vagy nyilvános?
A privát profil a szememben tudatosságra vall: mivel a jó öreg Facebook egyre többször variál a beállításokkal, észnél kell lenni, ha az ember meg akarja tartani a profilját magának és az ismerőseinek.
A nyilvános profil viszont már nem ilyen egyértelmű. Több oka is lehet annak, hogy miért tesz valaki mindenki által elérhetővé bizonyos tartalmakat. Lehet az oka
Hogy melyik áll a háttérben, arról a többi infóból lehet valamelyest következtetni.
Ismerősök száma
Szerintem rengeteget mond el valakiről, hogy hány Facebook-barátja van. Pontosabban az mond el valakiről rengeteget, ha valamelyik szélsőség irányába mozdul el az ismerősei száma. A több ezer ismerőssel rendelkező emberekről mindig azt gondoltam, hogy valami baj lehet az önértékelésükkel – a száz alattiakról pedig azt, hogy szociopaták. Igen, jól érzitek, nekem aztán nem lehet megfelelni. Secretly judging you.
Na, de komolyra fordítva a szót: mindannyian találkoztunk már ezernél több emberrel az iskola, a bulika és a munka révén – de nektek eszetekbe jutna mindenkit bejelölni és minden jelölést elfogadni? Nekem nem.
Nem gondolom, hogy az ismerősgyűjtésnek lenne bármi értelme – mégis sokan kifejezetten sportot űznek belőle. Aki sport jelleggel űzi, annak a szememben valami baj van az önértékelésével.
Értem én, hogy amikor új volt az iWiW, menő volt minél több ismerőst birtokolni – de a kezdeti hullám után az emberek nagy része észhez tért, és rájött, hogy semmi menő nincs abban a számban, ami az ismerősökre vonatkozik. Mégis sokan ragaszkodnak ahhoz az eszméhez, hogy minél több ismerősöd van, annál menőbb vagy. Ha ilyet látok, csak egy indítékot tudok mögé képzelni:
Minél több az ismerős, annál több a lájk, annál nagyobb a hájp. Tehát annál kevésbé van helyén az illető önbecsülése.
De ott van a másik véglet is: akinek kb. 15 ismerőse van – és nem azért, mert az illető aznap regisztrált a Facebookra. Az ilyen emberekben van valami ijesztő. 15 emberrel én már az óvoda Maci csoportjában megismerkedtem, szóval nem tudom, milyen élet következménye az, ha valakinek ennyire kevés ismerőse van.
Természetesen mindkét esetben fennáll annak a lehetősége, hogy tévedek. Hogy mi a megoldás? Két kattintásba kerül elrejteni a barátainkat. Ha nem látszik, hányan vannak, nem tudnak téves következtetéseket levonni rólunk.
A rossz hír az, hogy a hozzátok legközelebb eső skatulyába önkéntelenül be fogtok kerülni.
Vannak persze, akik a munkájuk révén nem tehetik meg, hogy ne igazoljanak vissza mindenkit: ilyenek például az iskolaigazgatók, tanárok, orvosok, médiamunkások. De valljuk be, a legtöbb ember nem a szakmája miatt rendelkezik több ezer ismerőssel, hanem azért, mert önjelölt szupersztárként jár köztünk.
Fotók
A Facebook egyre aljasabb módon küzd azért, hogy a tartalmainkat ne tudjuk megtartani magunknak. Ott van például a borítókép, ami mindenképp nyilvános. Kirakod, és máris mondtál magadról valamit. Vagy ez új? Eddig bele sem gondoltatok, hogy az is árulkodik rólatok?
Az emberek 90%-ról kiderül a borítóképe alapján, hogy milyen – vagy milyennek akar tűnni.
Vannak a sportrajongók, az állatbarátok, a GoPro-s élet kalandorok, a vicceskedő és a tényleg humoros emberek, a világutazók, a büszke édesanyák, és a nárciszok: akik nem elégednek meg a profilkép pár centis kockájával, ezért a biztonság kedvéért kiteszik magukat lepedő méretben is.
De ott van a profilkép is, amit egy ideje szintén bárki megnézhet nagyban. A profilképről önmagában még nem derül ki sok minden (néha persze igen), de több profilkép együttes ereje felbecsülhetetlen mértékű infót rejt. Ha valaki nyilvánosan hagyja ezt a mappát, általában kiderül róla, hogy mivel foglalkozik, milyen körökben mozog, mennyire szerelmes önmagába, és mennyire aktív a Facebookon.
Kedvelések
A kedvenceknél beszédesebb dolog egyszerűen nem létezik. Ezen nincs is nagyon mit megtárgyalni. Ha valaki kedveli Katy Perry oldalát, akkor valószínűleg kedveli Katy Perryt. Ha kedveli a Geci ronda ablakok, Tibi atya vagy a Szomszédok forever oldalát, akkor van humorérzéke. (Azt csak zárójelben teszem hozzá, hogy a humorérzék szerintem intelligenciáról árulkodik.) Ha társadalmi kérdéseket feszegető oldalakat követ, érdekelik a világot érintő fontos kérdések.
A kedvelések kombojából szerintem kellően árnyalt kép állhat össze egy felhasználóról.
Hogy jó-e mások után nyomozni és ismeretlenül következtetést levonni róluk, az egy másik kérdés. Egy biztos: miközben mindannyian kutakodunk néha a neten és ítélkezünk, hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy mi is ugyanígy üzenünk az online jelenlétünkkel – ha nyilvános a profilunk.
Mindenkinek szíve, joga eldönteni, hogy mennyit kíván a magánéletéből kiteregetni a neten, de egy valamit nem árt elfelejteni: ahogy a fentiekben én is tévedhettem, úgy mások is téves következtetéseket vonhatnak le rólunk, ezért talán jobb megtartani magunknak és a valódi ismerőseinknek az életünket.
Veletek mi a helyzet? Odafigyeltek a profilotokra?
