A narratív pszichológia szerint ti magatok valójában történeteitek összessége vagytok, az, ahogyan életeteket elmesélitek – ez pedig folyamatosan változik, fejlődik. A memória azonban nem úgy működik, ahogy a Harry Potterben Dumbledore merengője, ahol az emlékek, mint egy videó tárolódnak, és bármikor újra, ugyanolyan formában visszanézhetők. Az emlékek töredezett érzés- és ténykupacok, amiket igyekeztek értelmesen, elmesélhető formába összefűzni – a valósághoz való viszony elsősorban a jelenlegi hiedelmeitektől és érzelmeitektől függ.
Ahogy más időpontokban újra és újra elmesélitek ezeket a történeteket, úgy fognak idomulni jelenlegi helyzetetekhez, és az azóta megélt emlékeitekhez.
Az idő valóban megszépít
Gyakran esnek az emlékezeti torzítások áldozatául érzelmileg telített események: régi szerelmek emléke nagyban függ attól, hogyan álltok most az illetőhöz. Ha réges-régen nem láttátok, akkor megszépülhetett idővel, minden közös emléketeket bevonta a nosztalgia édes melankóliája. Gyermekkori nyaralások, cirkusz, ovis kirándulás – ezekben elsősorban nem a tények és helyszínek, hanem inkább az atmoszféra, az érzelmek megragadása, a felszabadult vidámság újraélése a lényeg.
Még látványosabb az emlékezet torzítása negatív események esetén! Van testvéretek? Idézzétek fel egy régi veszekedéseteket! Kinek volt igaza? Ki kezdte? Ki ütött először? Nem csodálkoznék, ha két, teljesen különböző történetet adnátok elő! Egyikőtök sem hazudna szándékosan, csupán emlékezetetek úgy alakította a narratívátokat, hogy igazolja saját tettét, nektek legyen igazatok.
A kölcsönvett emlékek
Sőt, új-zélandi kutatók azt találták, hogy van, hogy nem csak átalakíthattok, hanem egyenesen ellophattok történeteket: ikervizsgálatok során derült ki, hogy egyes ikrek úgy számolnak be a testvérükkel esett történetről, erről persze mit sem sejtve, mintha nem a másikkal, hanem velük történt volna meg. Főleg olyan történeteket vettek kölcsön a testvérüktől, amik jó színben tüntették fel a sztori főszereplőjét, míg a kellemetlen emlékek közül még a sajátjukról is azt vallották olykor, hogy a másikkal esett meg.
Helyek, ahol olyan emlékeket gyűjthettek, amelyekért igazán érdemes élni
„Nem értettem, miért, de a legváratlanabb helyeken rám tört a tökéletes, felhőtlen boldogság. Azelőtt csak ritkán tapasztaltam ilyesmit, leginkább akkor, amikor egyedül maradtam a gondolataimmal” – szól egy korábbi cikkünk. Ha kíváncsiak vagytok ezekre a helyekre és arra, mit jelent a thin places fogalom, ide kattintva elolvashatjátok!
Nyitott könyv helyett kaleidoszkóp az életünk
Kik lennétek az emlékeitek nélkül? Hogyan határoznátok meg, mit szerettek csinálni, kiket szerettek, kiket nem, milyen tulajdonságaitok vannak? Sőt, történetetek segít abban is, merre tartotok, így a múltatok meghatározza a jövőtöket is. De ha az emlékezet ennyire csalóka, ennyire könnyen áldozatául esik a különböző torzításoknak, akkor hogy bízhattok meg benne, hogy hihetitek el, hogy a saját történetetek valóban a tiétek? Az emlékezeti torzítások ellen nem sokat tehettek, mivel ezek olyan tudattalan folyamatok, amik felett nincs befolyásotok. Napló írásával persze lehet egy lenyomatot képezni a múltról, de már ez is át lesz itatva a koherenciára való törekvéssel és a jelen pillanat érzelmeivel, hiedelmeivel – ezek pedig szükségszerűen alakítanak a történteken.
Fontos azonban, hogy tudatában legyetek ennek a jelenségnek, ismerjétek annyira az emlékezeteteket, hogy nem bíztok meg benne száz százalékosan, és ezzel az alázattal felruházva azt is megláthatjátok, hogy nem létezik Az Egyetlen Igazság. Csak igazságok vannak: mindenkinek egy kicsit máshogy csapódik le a valóság, a saját szűrőin keresztül. Ezek a szűrők viszont ti vagytok, szervesen összetartoztok, ez adja egyediségeteket, megismételhetetlenségeteket. Osszátok meg ezt másokkal, és legyetek nyitottak a többiekére is!
Ti és az életetek nem vagytok nyitott könyv, inkább egy kaleidoszkóp: színes, örökösen változó töredezett részecskék, amik végső soron egy izgalmas, csodálatos egésszé állnak össze.
