Amikor egy korszak véget ér és egy másik elkezdődik – mindent a lánybúcsúról

Amikor egy korszak véget ér és egy másik elkezdődik – mindent a lánybúcsúról

Kicsit zavarban vagyok, hogy a lánybúcsú a cikkem témája, mivel hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, honnan ered ez a szokás. Viszont túlestem már egy lánybúcsúszervezésen, és eközben várok a saját búcsúztatómra is, ezért megosztom veletek, milyen érzés mindkét oldalon állni.

Annak idején, mikor a barátnőm felkért a lánybúcsúja megszervezésére, amellett, hogy nagyon jólesett, hogy engem kért meg rá, egyben átsuhant az agyamon a kérdés: hogy a fenébe kell megszervezni egy lánybúcsút?

Tudniillik soha nem voltam előtte egy lánybúcsún sem, és nem is igazán tudtam, hogy mi történik ezalatt a fedőnév alatt. Ja, de. Azt tudtam, hogy egy vetkőzős srácot be kell vetni, mert ha nem, akkor az egy nyomi lánybúcsú.

Forrás:
iStock

Tényleg csak ennyi infó jutott el hozzám eddigi életem során a lánybúcsúkról. A barátnőm persze rögtön leszögezte, hogy az övén ne legyen, amitől megkönnyebbültem, mert nekem se lett volna kedvem sültes-olajos izomvirsliket nézni, ahogyan vonaglanak egy szál tangában, rögtön rá is vetettem magam a netre, és kiolvastam az összes lánybúcsús blogot.

Tudtátok például, hogy a sztriptízőrület Amerikából és Kanadából jön, ahol sok sztriptízbár van, és persze az instant esküvők fellegvárából, Las Vegasból? Innen ered a pénisz alakú szívószálak és egyéb huncutságok hagyománya is.

A „bridal shower”, azaz a menyasszony-zuhany is amcsi szokás, mivel az ajándékokat egy esernyőbe teszik, és azt kinyitva a menyasszonyra hull minden földi jó.

A németek ilyenkor porcelánt törnek, a jó öreg franciák legénybúcsúján a régi időkben pedig a vőlegény egy koporsót is elföldelt, szimbolikusan eltemetve legénykorát.

Fel volt adva nekem a lecke rendesen, na. Miután a Pinterest rám zúdította az összes tematikus lánybúcsús képmontázst, és egy kis fekete ruhás, csipkés, rózsaszín-fehér lánybúcsú mellett döntöttem, azért volt néhány dolog, amivel pályakezdő lánybúcsú-szervezőként nem számoltam, ellenben meglepett.

A demokrácia nem feltétlenül működik

Pedig én annyira demokratikus akartam lenni, és azt hittem, minden egyetértésben történik majd, de nem. Kénytelen voltam tudomásul venni, hogy 10 fő fölött már nincs totális egyetértés: valakinek úgysem fog tetszeni valami.

Szóval, csajok, ha belevetitek magatokat a szervezésbe, tisztázzátok a barátnőtökkel, hogy kizárólagosságot élveztek-e. Valóban a tiétek az utolsó szó? Hiszen valószínűleg azért kaptátok a feladatot ti, mert úgy gondolják, ti tudjátok megadni a menyasszonynak azt a lánybúcsút, amire vágyik.

Egyenpóló? Tényleg?

Ez elég kényes kérdés tud lenni, mivel nem mindenki üdvözli azt az ötletet, hogy a csapat egységét hirdetve húzzatok egyenpólót, vagy adott esetben öltözzetek mind feketébe. Ez esetben jobb, ha gyorsan eldöntitek, hogy egyformában kell-e lennetek, milyen engedményeket tesztek, de azt erős kézzel tegyétek, határozottan.

Vibrátor kontra fakanál

Na igen. Az illő-nem illő ajándékok kategóriái mindenkinél mást jelentenek. Míg valaki azt mondja egy szexi fehérneműre, hogy illetlen ilyesmit ajándékozni, megint más azt mondaná egy vibrátorra, hogy jó poén meglepni vele a leendő arát. Nem egyszerű az ajándékok kérdését sem közös nevezőre hozni, pláne, ha közösből dobjátok össze.

Ilyenkor szerintem jobb külön kasszára bízni a dolgot, hozzon mindenki azt, amit szeretne, vagy ha mégsem, akkor a menyasszonytól kérjetek iránymutatást, hogy meddig lehet nála elmenni. Tudom, az első értetlenkedés az, hogy elvileg mindenkinek ismernie kéne ilyen szempontból a menyasszonyt, de nem. Ugyanis egy sok fős társaságnál lehet, hogy banális okokból látjuk őt másképp. Ugyanis...

Nem mindenki ismeri ugyanúgy a menyasszonyt

Lehet, hogy páran szolid teázgatásokat ejtettek meg vele, megint mások lehet, hogy vad bulikat csaptak vele a kollégiumi időszakaik alatt. Szóval igen, számolni kell némi meghökkenéssel is, miszerint a leendő arának vannak kevésbé ismert oldalai is.

Hogy én hogy készülök?

Forrás:
iStock

Furcsa ezzel szembesülni, mivel az esküvő sem feltétlenül azt jelenti számomra, hogy egy szakasz véget ért, és egy másfajta élet kezdődik. Inkább csak egyfajta ünneplésről van szó, de hát erről már írtam nektek. Ahogyan abban, úgy ebben sem vagyok klasszikus lány. Nyilván szöget ütött a fejemben rögtön, hogy ezt azért így ne állítsam mégsem, hiszen a klasszikus értelemben vett lánybúcsúról sem tudok semmit. Így megkérdeztem a barátnőmet, hogy ő hogy élte meg ezt, mivel ő az a klasszikus menyasszony-típus, akinek az esküvőjén minden úgy ment, ahogyan a nagykönyvben meg van írva.

„Klasszikus értelemben a lánybúcsú a házas életet, feleséglétet megelőző, és egyben lánykort búcsúztató utolsó buli, viszont mivel mi már az azelőtti 10 évben is párkapcsolatban éltünk, nekem az előtte lévő bulik is úgy teltek, mintha csak házasként mennék el szórakozni.

Ennek ellenére nagyon vártam, mert itt főszerepben lehettem. Nem mintha erre vágynék, sőt, mégis nagyon jó élmény volt ezt is kipróbálni, és mint menyasszony, bulizhattam azokkal a barátnőimmel, akik a legközelebb állnak hozzám, és büszkén tudathattam a világ összes 'hímjével', hogy rólam bizony már végleg lecsúsztak!” – válaszolt nevetve a kérdésemre.

Így utólag visszagondolva tényleg rengeteg pasi rökönyödött meg a tényen, hogy a barátnőm többé nem egy hal a sok a közül a tengerben – viszont én kicsit másképp élem meg a lánybúcsút.

Én nem érzem azt, hogy ez különleges buli lenne, ellenben úgy tekintek rá, mint egy jó alkalomra, hogy végre egy tető alatt legyek mindenkivel, akikkel a kétlakiságom miatt nem tudok, és akik még nem találkoztak eddig, azok végre egymást is megismerik.

Az életem során ugyanis csak néhány olyan embert ismertem meg, akik a vesémig látnak, és akik tényleg értik, mit jelent velem lenni és élni. Szeretném, ha mind együtt lennének, és a lánybúcsú egy tökéletes ok és alkalom erre. Minden más csak plusz körítés és varázslat.

Teljesen kiengedtem a kezemből az efölötti agyalást, ami lássuk be, esküvőszervezés mellett nem is olyan rossz dolog. Nem érzem annyira azt, hogy valamit búcsúztatnék, mert amit eddig megtettem, meg fogom ezután is. Inkább azt érzem, hogy még több kaland, még több élmény jön, és ezt egy bulival indítjuk.

Attól nem félek, hogy nem fognak egyetérteni. Tudják mind, hogy nem vagyok szívbajos, hogy kicsit zakkant vagyok, és szeretem a furcsa dolgokat.

Persze, olajozott izomvirslik – remélhetőleg – az én lánybúcsúmon sem lesznek.