Megválaszthatjuk-e a gyermekünk nemét? – lehetőség már van rá

Megválaszthatjuk-e a gyermekünk nemét? – lehetőség már van rá

Mióta világ a világ, az emberek jelentős része különféle módszerekkel törekedett arra, hogy a kívánt nemű gyermek szülessen meg. A patriarchális társadalmakban természetesen mindenki fiúutódra vágyik, Indiában és Kínában emiatt évente több kislány hal meg, mint ahány az Egyesült Államokban születik.

Persze a fejlett világban is léteznek preferenciák: gyakori, hogy egy családban, ahol már három fiútestvér is van, a negyedik gyereket csak akkor vállalnák, ha garantáltan kislány érkezne. De vajon meddig mehetünk el, ha a génlottó manipulációjáról van szó?

Hogyan befolyásolhatjuk a születendő baba nemét?

Az őseink még csak rituálékra és babonákra támaszkodhattak, de ma már a tudomány is segíti a születendő bébi nemének precíz megválasztását. Létezik módszer, amely a fogamzás időpontjára épít, ebben az esetben az X és az Y kromoszómát hordozó hímivarsejtek alakjában tapasztalható különbségek okoznák a nemek arányában bekövetkező eltérést.

Az ún. Ericsson-módszer arra épít, hogy az X kromoszómát tartalmazó spermiumok lassabban úsznak, mint az Y kromoszómát tartalmazók, ezért „csak” ki kell választani a kívánt nemnek megfelelő spermiumot. Aztán a modern spermaszelekcióra is kényelmes opció: lézerrel vizsgálják át a spermát, hogy megtalálják az X és az Y kromoszómákat, majd ezeket különválasztják.

A lombikbébi-módszer régóta komoly népszerűségnek örvend, itt igen egyszerű a két nem elkülönítése, ám a legtöbb országban ezt a technológiát csak akkor használják, amikor nemek szerint öröklődő betegségeket akarnak elkerülni. Magyarországon is létezik mozgalom, amely azt követeli, hogy mindenki szabadon megválaszthassa, milyen nemű babának szeretne életet adni.

Mit mutatnak a nemzetközi trendek?

Amikor a gyerek nemének megválasztásáról beszélünk, fontos tudni, hogy nem csak a fogantatás előtti megoldások léteznek. Kínában például illegális a terhesség alatti ultrahang általi nemmeghatározás, mivel a családok gyakran csak a a fiúmagzatokat vállalják, egyéb esetben az abortusz mellett döntenek.

Ugyanígy gyakori a szülés utáni szelekció is: a férfiközpontú társadalmakban, ahol a nők csupán tulajdonként jelennek meg, mindennapos az, hogy a lánygyereket néhány perces korában magára hagyják, ahogyan sajnos a csecsemőgyilkosságok sem ritkák.

Amikor csak a fiúgyereknek örül a család

Evan Grae Davis 2012-es dokumentumfilmje, az It’s a Girl – The Three Deadliest Words in the World a 20. század valamennyi népirtásánál borzalmasabb jelenségéről, a 200 millió hiányzó lányról szól. Igen, az ENSZ becslései szerint legalább 200 millió lány hiányzik a világból, akiknek csak azért kellett meghalniuk, mert nem fiúk.

Az ENSZ Népesedési Alapja szerint három fő trend létezik az utód nemének szelekciójával kapcsolatban:

  • a legtöbb kultúrában a fiúkat részesítik előnyben, mivel a férfi keres pénzt, tehát képes eltartani idős szüleit, míg a nő háztartásbeliként, a férfi tulajdonaként létezik csupán, tehát tényleges haszna nincs: a kislány tehát pénzkidobást jelent,
  • minél kevesebb gyerek születik, annál fontosabbá válik a szelekció, hiszen a szülők biztosra akarnak menni,
  • ez a két igény egy sor technológiai fejlesztést hívott életre az elmúlt évtizedekben, így ma már komolyabb felszereltség nélküli kórházakban is könnyen kideríthető, milyen nemű magzatot vár a pár.

Mik az etikai – és gyakorlati – aggályok?

Forrás:
iStock

Míg a már említett okok miatt Kínában és Indiában tilos a születendő gyermek nemét befolyásolni, illetve egyéni preferenciák miatt később abortuszt kérni, a fejlett világban aktív termékenység-turizmus zajlik. Az Egyesült Királyságban, az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában és Európa legtöbb országában a fentiekben felsorolt módszerek elérhetőek. A lombikprogram során használt különbségtétel Izrael kivételével szinte mindenhol illegális, kivéve a már említett genetikai okok miatt indokolt eseteket.

Nemi diszkrimináció

A fő probléma a módszerrel az, hogy különbséget tesz a nemek társadalmi értékessége között, aminek eredményeként több fiú születhet, mint lány. Ez a demográfiai egyensúly felbomlásától függetlenül is veszélyes üzem, hiszen a modern világ célja nem a nemek közötti szakadékok mélyítése, hanem épp az egyenlőség minél szélesebb körben történő megteremtése.

„Úgy szeretnék három fiú után egy kislányt”

Mi történik akkor, ha a születendő gyerkőc nemének megválasztása mögött nem lányellenes diszkrimináció lapul, hanem a család három azonos nemű gyerek után egy más nemű babára vágyik? A legtöbb szülő erre csak legyint, hogy „mindegy, csak egészséges legyen”, de akik eltökéltek, azok némi pénzmag befektetésével már gondoskodhatnak arról, hogy jó eséllyel a kívánt nemű baba jöjjön a világra.

A természet mindig győz

Aztán persze ne feledkezzünk meg napjaink gender-őrületében arról sem, hogy ezt az „eredményt” maga a gyerek még mindig felülírhatja, hiszen sem a kromoszómák aránya, sem pedig a nemi szerv nem garantálja, hogy az adott nemmel képes a leginkább azonosulni az utódunk. Ahogyan a modern viccben Móricka gratulál a szomszédnak a kis jövevényhez, és lelkesen kérdezi, kisfiú vagy kislány érkezett-e, mire a büszke szülő elmosolyodik: „Nem tudom, még nem tud beszélni. De majd biztos mondja”...