„Ha nem ízlik a hamburger, nem kell kifizetni” – Marika néni sikerének receptje

„Ha nem ízlik a hamburger, nem kell kifizetni” – Marika néni sikerének receptje

Nem kér Smart kártyát, nincsen skót menü, van viszont házi tea és békeburger. Nincs marketingese, mégis legendás alakja a városnak. Hamarosan pedig könyv is készül róla. Ő Marika néni, aki akkor kezdett el hamburgert sütni, amikor még nem volt Big Mac, egy igazi self-made közösségimarketing-guru, aki minden hozzá betérő vendéget úgy fogad, mintha az unokája lenne.

A kultikus Angyal utcai hamburgerezőbe belépve valóban olyan érzése van az embernek, mintha vasárnapi ebédre érkezne a nagymamádójához; forró tea titkos recepttel, egyél, fiam, egyél!, meleg ebéd, mázas kancsós kredenc és házi áldás a falon. Ha pedig épp le vagy hangolva, akkor ebéd mellé jótanácsok is járnak. Marika néni egy személyben szakács, üzletvezető, és bevallása szerint remek párkapcsolati tanácsadó is. Elmentünk hát hozzá annak reményében, hogy megtudjuk, mi a jó vállalkozás receptje.

Márkaidentitás

„Amikor bejön a vendég, akkor az olyan, hogy na, megjött a századik unokám" – mondja Marika néni, miközben épp a nyitás előtti rituáléját végzi: evőeszközöket tisztogat és készíti elő a hamburgereket.

"Úgy jönnek az emberek, mintha hazajönnének. Én is úgy állok hozzájuk, meg olyan is vagyok, olyan természetem van. Könnyen ismerkedem, szeretem az embereket. Mindenkiben megtalálom a jót. Nem találkoztam olyannal a 33 év alatt, akit nem várok vissza. Úgyhogy ilyen gondom soha nem volt. A rendes emberek a rendes embereket vonzzák. Ide pedig csupa kedves ember jár.”

A márkázás lényege a tudatos megkülönböztetés

Forrás:
Molnár Anikó

Én az elsők között voltam, hát nagyon ment! Az első időben, mikor megnyitottam, 250 hamburgereket adtam el naponta. Igazán azt se tudták az emberek, mi az a hamburger, akkor még nem volt McDonald's se, magunknak kellett kitapasztalni mindent. Én onnan tudtam, hogy elmentem az első hamburgereshez, hogy megnézzem, mi is az - és bevallom őszintén, hogy nem nagyon ízlett.

Aztán rájöttem, hogy miért nem: akkor még nem volt gyakorlatunk és tapasztalatunk benne. Túlsütötték a grillben a húst, a megvágott puffancsokat kint hagyták nagy ládákban a napon – akkor azok megszáradtak. Akkor erre megmikrózták a puffancsot, akkor éppen puha volt, de később megint megkeményedett – voltak ilyen dolgok. Nem hibáztatok én senkit, ehhez tapasztalat kellett, az meg nem volt.”

Versenytárselemzés – ne foglalkozz mással!

„Soha senkinél nem teszteltem le a hamburgert, miután megnyitottam. Én találtam ki, akkor '83-ban a 13 + 1-féle hamburgert, előtte csak sima volt, meg sajtos. Soha nem voltam kíváncsi arra, hogy más hogy csinálja, mert mindenki jót csinált biztos. Miért ne csinált volna, hisz az volt az érdeke!”

Kereslet és kínálat – építs a célközönség konkrét igényeire

Az ajtón egy plakát fogadja a vendégeket, amin az áll: sétálós fociburger, s mint mindennek Marika néni kávézójában, ennek is megvan a maga története:

„Jaj, Marika néni, fájlaljuk, hogy harminc-akárhány éve tetszik itt dolgozni, és még nem tetszett kitalálni a Ferencvárosnak egy hamburgert – mondta nekem az egyik vendég. Én meg mondtam, hogy jó, amikor árváltozás lesz, majd kitalálok nekik egy hamburgert. Igen ám, csak, bevallom őszintén, elfeledkeztem róla, mikor árváltozás volt, csak az volt eszemben, hogy jön a nyár, és valami sétálós hamburger kellene.

Úgyhogy kitaláltam, levágom a tetejét a puffancsnak, kiszedem a közepét, és teszek bele sajtot, hogy megerősítsem az alját, és így akkor meg tud állni az a hamburger. Bele a hús, a sült krumpliból még pár szemet beleteszek, zöldségeket, és ezt lehet úgy enni, mint a gíroszt – na, és ez a legújabb hamburger most.

Ennek kitaláltam egy lányos változatát, amit viszont Gombfocinak hívnak – az olyan lányos, olyan egészen kicsike hamburger –, annak is kiszedem a közepét, teszek bele csirkét, majonézt meg zöldséget. Na, most ez az, ami a legújabb. Ó, már nagyon sokan eszik, nem is gondoltam volna, mert különösebben nincs reklámja, csak ez a nagyon jó kis plakát az ajtón.”

Közösség nélkül nincs sikeres vállalkozás, titok nélkül nincs közösség

„Én soha nem támaszkodom, az nagyon érdekes lenne, ha engem úgy látnának a  képeken, hogy támaszkodom”
„Én soha nem támaszkodom, az nagyon érdekes lenne, ha engem úgy látnának a képeken, hogy támaszkodom”
Forrás:
Molnár Anikó

Az a legenda járja, hogy van egy bizonyos jelszó, amit ha tudunk, kedvezményt kapunk Marika néninél. Most akkor van jelszó? Dehogy van. De mégis. De eleinte volt. Ez csak egy vicc, nem esett le? Ezt nem tudjuk meg, ez a titok megmarad Marika néni és a vendégei között. De nem csak ez az egy rejtély van Marika néni kávézójában:

„Van egy különleges teareceptem. Bizony 33 éve így főzöm, és azért nem árulom csak el, mert félek, hogy teaházat nyitsz velem szemben – mondja nevetve. - A titoktól finomabb a tea. Ez olyan különleges dolog, szokták mondani, hogy mindig a számban van az íze a teának.”

Fogyasztói elégedettség és sharing economy Marika néni módra

A pult fölött lógó tábla a következőket hirdeti: ha nem ízlik a hamburger, nem kell kifizetni.

„Ez már 33 éve így van, 33 évvel ezelőtt lett kiírva. Pontosan azért, mert amikor az első hamburgeremet megettem, nem ízlett. Abban az időben visszavinni nem lehetett, nem is tudom, mit mondtak volna akkor rám, ha ’83-ban visszaviszem.

Háziszabály No. 2: Mivel ez egy családi vállalkozás, az árainkat úgy tudjuk alacsonyan tartani, hogy nincs alkalmazottunk. Ezért segítség, ha a használt edényeket elviszed az edénytartóig, illetve ha magadnak csapolsz teát vagy turmixot.

Ezek az egyetemisták amúgy mind visszajárnak. Nagyon kedvesek, segítőkészek, mindig megeszik a hamburgert, a tányért oda rakják nekem a mosogató közepébe, a villákat be a helyükre. Ezt maguktól is megteszik, nem kell már kiírni ezt, mindenki olyan segítőkész. Nekem is jólesik, tudod, nem kell kijönnöm, összeszednem, hanem ők odarakják, tudják, hogy ezzel segítenek nekem.”

A fiatalember a szomszéd asztalnál

Forrás:
Molnár Anikó

„’83-ban, amikor kezdtem, egy bódéban árultam, a fiatalember még abból az időből járt – mutat rá a szomszéd asztalnál ülő vendégre, majd hangosan eltűnődik: – Mennyire jó nekem, hogy amit szeretek csinálni, azért még pénzt is kapok.

Na, most mondd meg, milyen voltam akkoriban?” – kérdezett át a szomszéd asztalhoz.

„Gyors és teljesen szolgálatkész volt Marika néni, ha nem volt elég pénz nálunk, akkor sem volt probléma. Egy ázsiai bölcs mondta, nem tudom pontosan a nevét: az ember akkor fejezi be a munkáját, amikor megtalálja a hivatását!”

A FLOW-élmény

„Aki valamit szívesen csinál, kétszer annyi energiával csinálja. Jó reggelt, Gábor!” – köszön oda Marika néni, félbeszakítva a gondolatot, az épp friss puffancsokkal érkező szállítónak. Mindennap 8:30-kor érkezik a friss áru. Ő pedig reggel 8-tól már készíti elő az aznapi burgereket, amiket egészen este 9-ig megállás nélkül süt, majd takarít és zár.

„Van, hogy azt mondják nekem, hogy Marika néni, de hát már nem tetszik fiatalnak lenni. Erre szoktam azt mondani, hogy ne akard már, hogy otthon üljek és várjam a halált. A gyerekeknek mindig szoktam mondani, hogy arra figyeljél – tudom, hogy nem könnyű mostanában, hogy meg is találjam a munkahelyem és szeressem is –, hogy...

...ha szerettek valamit csinálni, azt a világért ott ne hagyjátok! Azt száz év múlva is szeretni fogjátok csinálni, meg hát mindent lehet úgy csinálni, ahogy senki nem csinálja. Na, megyek, kifizetem a péket.

A TITOK

Forrás:
Molnár Anikó

„Én ötször költöztem. Na, hogy mostan ez miből adódik, hogy én ötször költöztem, és a vendégek ötször utánam jöttek, igazán nem lehet tudni.

Volt aki azt mondta, 'hát, Marika néni, jó volt ez a hamburger, de ettem már ehhez hasonló jót, de én egyébként sem a hamburger miatt járok ide, hanem maga miatt'. Akkor el voltam kicsit keseredve, hogy 33 éve azon vagyok, hogy még valamit és még jobbat csináljak, erre a végén még kiderül, hogy nem is a hamburgerem miatt jönnek az emberek, hanem miattam. Nagyon vicces jelenet volt, de hát tulajdonképpen kicsit elkeserítő is.

Én azt mondom, az a fontos, hogy jól s jót csináljál, és az magát reklámozza.