A Gibson lányok címre hallgató, tollal és tintával rajzolt grafikák az 1890-es években kezdtek megjelenni. A híres grafikus és művész, Charles Dana Gibson mintegy húsz éven át készítette a különböző női portrékat, a képek pedig a 19-20. századi ideális, független és gyönyörű amerikai nőket hivatott különböző formákban megmutatni.
Habár a kezdeményezés lényege az volt, hogy a művész százféle formában mutassa meg a nőkben rejlő szépséget, bizonyos karakterisztikusságok szinte az összes alkotásra jellemzőek.
A Gibson lányok nyaka hosszú és kecses volt, a hajuk pedig mindig kontyba volt fogva a fejük tetején, mint ezeken a képeken
A Gibson lányok sorozat általában kétféle nőt ábrázolt: a fiatal és törékeny, illetve vonzó, erotikus hatást keltő lányokat. Utóbbiaknak a művész széles csípőt és dús kebleket rajzolt, de ügyelt arra, hogy ne hassanak vulgárisan, míg a törékenyebb nőket karcsúnak képzelte, de tekintetük tiszteletet sugárzott. Ebből a két típusból alakult ki végül a tipikus Gibson lány, aki magas volt és karcsú, mégis dús keblekkel, széles csípővel és kerek hátsóval rendelkezett. Testalkata egy túlméretezett S alakra emlékeztetett, amit a művész ki is emelt azzal, hogy szinte kivétel nélkül szép estélyi ruhában ábrázolta őket. Nyakuk vékony és hosszú volt, hajukat pedig mindig feltűzve viselték a fejük tetején.
Alkotásaival a művész a késő 19. és kora 20. századi ideális női szépségre akarta felhívni a figyelmet, vagyis arra, hogy amerikai szemmel milyen az ideális nő. A Gibson lányok azonban mai napig a szépséget, a finomságot és az ellenállhatatlan vonzalmat szimbolizálják – ők minden idők legnagyobb szexszimbólumai.
Ha kíváncsiak vagytok a többi fényképre, kattintsatok ide, ha pedig az eredeti grafikákat akarjátok látni, ide!
