Akkoriban még nem létezett az a jelenség, hogy még a totyogni sem tudó gyereket is mini felnőtteknek öltöztetnek, így az éppen divatba jövő dolgok nagyjából a 15 éveseken kezdtek megjelenni. Igen ám, de én lábügyileg mindig pont ennyivel előrébb jártam, mivel irdatlan mértékben nőtt a lábam, és komolyan tartottam tőle, hogy sosem fog megállni a növekedése.
Ez a lábpara olyan szinteken mutatkozott meg, hogy anyukám, mikor a cipőboltban jártunk, a gyerekrészlegen már kanyarodott is ki velem az ajtón, mert az én méretemben nem volt semmi, ami meg jó lett volna, az „nem gyerekre való”. Szerencsére nekem tetszettek a felnőtteknek való cipők. A magas sarkak olyan menők voltak, és szimpatikus volt az az elképzelés, hogy nemcsak talphosszban nő a lábam, hanem lábszárhosszban is. Igen, erre alapult később a magassarkú-függőségem is, mert ugye, a magas sarok optikailag kisebbíti a lábat. Kit érdekelt, hogy nem egészséges?! Apropó, láttátok már az internet legszebb magas sarkúit?