Takács Nóra meg sem áll a félmaratonig
„Sajnos még mindig nincs egy bevált rendszerem, pedig nagyon jó lenne. A munka és a forgatások miatt egyik napom sem ugyanolyan, így mindig akkor megyek futni, amikor épp van egy kis szabadidőm. Ennek az életmódnak köszönhetően nincsen egy heti fix alkalom, amikor eljutok futni, vannak kisebb-nagyobb szünetek a futós napok között.
Mennyit futok?
Általában annyit futok, amennyi épp jólesik. Most kezdtem el ráérezni a futás ízére, így nem akarom elrontani azzal, hogy olyan célokat tűzök ki, amit esetleg nem tudok tartani. A saját kis edzéstervemre esküszöm, ami a véletlenszerűségre épül. Ha jólesik, futok. Ha tudok, tíz kilométert, ha épp nem, akkor csak ötöt, és ez így van jól. Mondhatni: a futás igazodik hozzám és nem én a futáshoz.
Mi motivál?
Jelenleg tizenöt kilométernél járok, így nem titkolom, nagyon motiváló a félmaraton gondolata. Idén elsősorban a BEFiTRUN-t szeretném lefutni, ami egy 21 kilométeres táv, másnap pedig az IRONGIRL futáson is szeretnék együtt kocogni a Jónő-társaimmal. Hihetetlen motiváló a két verseny gondolata együtt, ráadásul végre beköszöntött a tavaszi, már-már nyárias idő, amikor egy hosszú nap után szuperül tud esni néhány kör futás a ház körül.”
#irongirlleszek
Miután Takács Nóra tavaly bebizonyította, hogy néhány hét alatt fel lehet készülni egy futóversenyre, úgy döntöttünk néhány VOUS-lánnyal, hogy idén mi is lefutjuk az IRONGIRL-t, amire nevezni itt tudtok.
Az IRONMAN 70.3 Budapest Triathlon Club csapata pedig szuper edzéstervet állított össze nekünk. Az első négy hétre vonatkozó edzéstervet ide kattintva érhetitek el. Ne felejtsétek! Vannak Jónő-futások is, a következő időpontja 2016. május 26. Ott találkozunk!
Eszter, a VOUS főszerkesztője gőzerővel készül
„Már többször is álmodtam a futással és az edzésekkel, de az első Jónő-futás lesz a fizikai felkészülés kezdete” – mondtam ezt március végén és így is lett. Az első Jónő-futás után Kropkó Péter tanácsaival felvértezve vágtam neki az edzésnek úgy, hogy valójában soha nem sportoltam, a gimis emlékeim szerint a futást 200 méter sprint fölött kifejezetten utáltam.
Az első önálló edzés után nagyon keményen megtapasztaltam, hogy a felkészüléshez sokkal nagyobb tudatosság kell, mint ahogy azt valaha gondoltam. El tudjátok képzelni, milyen fizikai állapotban voltam márciusban, amikor egy stresszes munkanap után, amikor ebédelni sem volt időm, ráadásul nem is aludtam már jó ideje eleget, elmentem 14 percet mozogni, majd két napig lázzal feküdtem otthon. Nem izomlázzal, igazi lázzal. Utánaolvastam, és a kimerült, túledzett szervezet képes így reagálni a hirtelen terhelésre. Akkor úgy döntöttem, ha újra lesz merszem visszavenni a szögre akasztott, vadiúj futócipőmet, akkor sokkal okosabban állok neki a dolognak.
Most hol tartok?
Lassan, de biztosan haladok előre, a cél, hogy májusban stabilan lefussam az 5 kilométert 35 perc alatt.
A legnagyobb parám
Mivel én hajnalban edzek és eddig elég hűvös is volt, eléggé félek, hogy mi lesz velem esetleg 40 fokban és fényes nappal. De a tervek szerint a júliusom arról fog szólni, hogy akklimatizálódjak az esetleges versenykörülményekhez.”
Motivációs grafika – így változhat meg a testetek a rendszeres futástól
„Ahányfélék vagyunk, annyiféle módon reagál a testünk a rendszeres mozgásra. Sokan szeretnék azt hinni, a futástól – a legegyszerűbbnek gondolt sporttól – majd villámgyorsan lefogynak, de ahogy a futás nem is olyan egyszerű, mint ahogyan gondoljuk, úgy a fogyás sem garantált. Ám nem kell azonnal szögre akasztani az újonnan vásárolt futócipőt. Okosan felépítve a mozgásprogramot látványos eredményt érhettek el.” S mit is takar pontosan a látványos eredmény? ITT megnézhetitek!
Szerkesztőnk, Nóri, ha törik, ha szakad, lefutja az IRONGIRL-t
„A VOUS-lányokkal márciusban döntöttünk úgy, hogy lefutjuk az IRONGIRL-t és be kell vallanom, az egész véletlenül történt – legalábbis a részemről. Látva Takács Nórát, anyukám már tavaly óta rágta a fülemet, hogy bizony jó lenne megpróbálni a versenyt és lefutni az akkor még 10 kilométeres távot. A sok irigykedés és áhítozás után abban maradtunk: idén visszatérünk rá. Vissza is tértünk rá, és mivel mindkettőnknek a versenyre esik a születésnapja, úgy döntöttünk: na jó, megpróbáljuk!
Mi motivál?
Gondoljatok bele, nem lenne szuper érzés a születésnapotokat és egy új életévet azzal kezdeni, hogy megcsináltok valami olyat, ami egészen távol áll tőletek? Szerintem már a gondolat is izgalmas! A futás és a sportok úgy általában kimaradtak az életemből, de úgy tűnik, eljött az a pont, hogy felnőtt fejjel beláttam: a futás jó. (Bár pár hónapja nem gondoltam volna, hogy valaha ezt a mondatot leírom.) A tudattal, miszerint jó dolog a futás, máris könnyebb útnak indulni. Mellesleg anyukám, aki közelít az ötödik X-hez, úgy fut, mint egy húszéves, így az ő példája is ott lebeg a szemem előtt.
Hogyan készülök?
Hetente legalább kétszer, de jó esetben háromszor járok futni. Nincsen bevett időpont vagy nap, Nórához hasonlóan akkor megyek, amikor jólesik, de leginkább munka után jutok el, amit nem is bánok. Egy hosszú, stresszes nap után hihetetlenül jó betenni a zenét a fülembe és egy fél órára kizárni a világot, még ha ez együtt is jár azzal, hogy a következő fél órában alig kapok levegőt. Jelenleg 4,5 kilométernél járok, így már látom az alagút végén a fényt, azaz a 6 kilométert, amit a versenyen is teljesíteni kell. Most már biztos: ha törik, ha szakad, mi ott leszünk és lefutjuk!”
Junior hírszerkesztőnk, Nina edzés helyett a szerencsére bízza a dolgot
„Szégyellem bevallani, de eddig mindössze háromszor voltam edzeni. Tudom, nagyon kevés, a VOUS-lányoktól is állandóan azt hallgatom, hogy egy csoda lesz, ha beérek a célba. Őszintén szólva, még nem sokat fejlődtem. De ígérem, mostantól rákapcsolok. Szurkoljatok!”
