Egyéb kategória

Egyszerű szituációk, amiket rendszeresen túlgondolunk

Vannak azok a helyzetek, tudjátok, amiket néha addig tudunk csűrni-csavarni, ameddig túl nem gondoljuk őket, méghozzá annyira, hogy már rég nincs is köze az eredeti szituációnak a végeredményhez, ami végül megszületik a fejünkben. Erre különösen azok hajlamosak, akik gyakran szoronganak, minden velük történt dolgot hosszasan kielemeznek, és általában jellemző rájuk, hogy mindent túlgondolnak – nekik ezek a szituációk valóságos rémálmok. Ezek közül gyűjtöttem most össze nektek párat!
vous - 2016.06.04.
Egyszerű szituációk, amiket rendszeresen túlgondolunk

1. Ha elutasítanak, megkérdőjelezzük, mennyit érünk

Azok az emberek, akik mindent túlgondolnak, rettenetesen nehezen élik meg az elutasítást. Akkor is, ha csak egyszer fordult elő és akkor is, ha nem is párkapcsolatban vagy férfi-női viszonylatban esik meg, hanem csak egy egyszerű baráti moziról van szó. Fájó emlékként őrizgetik magukban – és persze túlgondolják a dolgot. Először is végigpörgetik az eseményeket a fejükben újra meg újra meg újra, ameddig „rá nem jönnek”, hol szúrták el. Aztán levonják a következtetést: nem elég jók a másik számára.

Azért az idézőjel, mert ilyenkor legtöbbször az az igazság, hogy egyáltalán nem hibáztunk. A másik csak nem ért rá, vagy nehéz napja volt, vagy megbántották és valaki máson próbálta levezetni a feszültséget – nem szép dolog, de attól még gyakori. Hagyjatok fel az önmarcangolással, és ne keressetek ott is hibát önmagatokban, ahol nincs.

Forrás:
Giphy

2. Ha új társaságba kerülünk

Ha hirtelen belecsöppenünk egy összeszokott társaságba, ahol már kialakultak a szokások és a normák, bizony nem könnyű rögtön alkalmazkodni. Ilyenkor pedig előfordulhat, hogy negatív visszajelzést kapunk, ami fokozottan rosszulesik, ha nem egy embertől, hanem egy egész csapattól érkezik. A túlagyalók ilyenkor olyan kérdéseket tesznek fel maguknak, minthogy „Tudnak valamit rólam, ami nem tetszik nekik?” vagy „Nem vettem észre, mégis megbántottam őket valamivel?”. A valóság közben az, hogy legtöbb esetben maguk sem vették észre, hogy egyáltalán negatív visszajelzést adtak, vagy ha igen, számukra nem volt nagy dolog, csak nektek az.

3. Ha valaki máshogy kezd beszélni hozzánk

Azok az emberek, akik hajlamosak mindent túlagyalni, még a legapróbb viselkedésbeli változásokat is észreveszik a másikon. Így eshet, hogy megsértődünk, ha a másik mondjuk más hangot üt meg velünk szemben, aztán az egész estét szorongással töltjük, hogy vajon mit árthattunk neki, miért mérges. Ez legtöbbször valójában csak túlérzékenységünknek köszönhető paranoia. Az illető valószínűleg csak fáradt, vagy rossz napja volt – ha pedig tényleg problémája van velünk, majd elmondja, hiszen senkitől nem várhatjuk el, hogy utalásokból fejtse meg a rossz viszony okát.

Forrás:
Giphy

4. Amikor elkezdenek elmaradni az emojik a beszélgetésben

Ha valakivel gyakran folytatunk cseten beszélgetést, megismerjük és hozzászokunk a másik stílusához. Ezt a stílust általában gazdagítják a különböző emojik, amik érzelmeiket fejezik ki. Ha már vagy jó tíz perce tart a beszélgetés, és még egy szmájlit sem küldött a másik, máris pánikba esünk: hiszen nyilvánvaló, hogy hatalmas a baj. Pedig az is lehet, hogy a másik csak telefonál, és nem éri át egy kézzel a : és a ) közti távolságot.

5. Amikor a közösségi oldalak rémálommá válnak

Korábban állandóan lájkolta a képeinket és posztjainkat, de már egy ideje elmarad: amikor pedig megnézzük, már nem az ismerősünk. Micsoda?! Mit tettünk, hogy idáig fajultak a dolgok? Semmit. Lehet, hogy az illető törölte magát, vagy véletlenül rossz gombot nyomott. Gondoljatok arra, hogy azok az emberek, akik a hirtelen harag hevében törölnek, vagy abbahagyják a követéseteket, általában valamilyen formában jelzik is ezt, hogy tudjátok, itt most tényleg vége a barátságnak. Hiszen minden színpadiasság hiába, ha ti ezt hetekig nem veszitek észre.

Forrás:
Giphy

6. Az apró hibák éjszakánként is kísértenek

Ha reggel eltörtünk egy bögrét, aztán egész nap azon stresszelünk, hogy mit fog szólni a párunk, amikor hazaér, a gondolat annyi ideig foglalkoztatja az agyunkat, hogy lehet, hogy éjjel még álom formájában is visszatér. Nem számít, mennyire kicsi vagy jelentéktelen hibáról van szó, nem hagy minket nyugodni: az agyunk folyamatosan emlékeztet minket arra, hogy megléptük őket.

7. Szinte minden helyzetben a lehető legrosszabbra gondolunk

Ha valaki közli, hogy beszélni szeretne velünk, már a szívinfarktus kerülget. Persze ez általában olyankor van így, ha számunkra fontos személyről van szó, mondjuk egy barátról, családtagról vagy a szerelmünkről. Ameddig meg nem történik a beszélgetés, folyamatosan végigpörgetjük a szituációt, ami ránk vár, és rosszabbnál rosszabb bejelentések között vacillálunk. Aztán mikor eljön a pillanat, kiderül, hogy csak elfogyott a tej.

Egy szó mint száz, mielőtt komoly károkat okoznátok magatokban az állandó túlagyalással és szorongással, próbáljátok meg objektívebben szemlélni a szituációkat, és hagyjatok fel a folyamatos önmarcangolással!

Ajánlott cikkek