Kicsekkolás a „Mama hotelből” – Pán Péter-szindrómától a kapunyitási krízisig

Kicsekkolás a „Mama hotelből” – Pán Péter-szindrómától a kapunyitási krízisig

Új típusú kihívásokkal kell szembenézniük az Y generáció tagjainak, ami meghatározza a felnőtté válás folyamatát. A kapunyitási krízis nem számít szokatlan jelenségnek a korosztály tagjainak körében, és nem ritkák a szorongásos tünetek sem, ám a pszichológiai tanácsadás sokat segíthet az útkeresésben.

A mai 18−25 éves korosztály tagjai sajátos problémákkal és kihívásokkal néznek szembe. Jelszavuk az átmenetiség: pszichológiailag nem írhatóak le sem a serdülőkor, sem a felnőttkor jellemzőivel. A 21. századi posztmodern társadalmakban eleve problémás a két életszakaszt elválasztó küszöb pontos behatárolása, hiszen egyre kevesebben járják be a hagyományos iskola-munka-házasság-gyerek életutat.

Kitolódott a szülői fészek elhagyásának ideje, és ha valaki nem is lakik már a „Mama hotelben”, szülei a különköltözést követően is támogatják a lakásszerzésben, fogyasztási cikkek vásárlásában vagy a rezsi kifizetésében. Összecsúszik a tanulás és a munka időszaka és gyakori a tanulmányi évek kitolása az egész életen át tartó tanulás jegyében – biztosan ti is ismertek olyanokat, akik már a második vagy akár harmadik egyetem padjait koptatják.

A Pán Péter-szindróma

Szellemes hasonlattal Pán Péter-szindróma néven kezdtek hivatkozni a jelenségre, amikor életkorukat tekintve felnőttnek számító emberek nem nőnek fel igazán, így például kerülik az önálló élettel járó felelősséget.

Bár a Pán Péter-szindróma távol áll a komoly diagnosztikus kategóriáktól, és szakszerű definíció helyett inkább a média és a populáris pszichológia által felkapott fogalom, az erős bizonytalanságérzéssel és identitáskereséssel járó életkezdési vagy kapunyitási krízis nagyon is valós. Polla Adrienn, tanácsadó pszichológus a következőképp látja a problémát:

Sok a választási lehetőség, és nehéz az elköteleződés. Az ilyen klienseknek olyan érzésük van, mintha számos dologról le kellene mondaniuk.

Tapasztalatai szerint a hozzá forduló huszonévesek körülbelül negyede küzd ezzel a problémával, és a krízis fő jele az szokott lenni, hogy ugyan tanulnak valamilyen felsőoktatási intézményben, fogalmuk sincs, jó irányba tartanak-e az életükben. Mindez ráadásul kiegészül saját identitásuk folyamatos megkérdőjelezésével, illetve a kortársakkal történő állandó összehasonlítással és a folyamatos teljesítménykényszerrel.

Polla Adrienn úgy véli, az Y generációnak új mintákat kell felépítenie egy új rendszerű társadalomban, mivel a szülőkéi már nem használhatóak. Persze az előző korosztálynak is megvoltak a maga feladatai: nekik a rendszerváltás talaján születő változásokkal kellett szembenézniük.

Mi ilyenkor a teendő?

Forrás:
iStock

A kapunyitási krízis sok esetben igényelhet segítséget. A legalapvetőbb támogatást a financiális kérdésekben, állás- és lakáskereséssel kapcsolatos tanácsadás és a szakmai gyakorlatok nyújtják, és különösen fontos szerepet játszhatnak az egyetemek és főiskolák életvezetési tanácsadói, valamint kortárs segítői. Hasznosak lehetnek az önsegítő csoportok is, ahol a résztvevők hasonló tapasztalataikat és érzéseiket oszthatják meg egymással, ezáltal feloldva az elszigeteltség érzését – arról nem is beszélve, hogy a kapcsolatépítés akár a munkaerőpiaci elhelyezkedést is elősegítheti.

Ugyanakkor több külföldi kutatás is bizonyítja, hogy a korosztályt a hangulatzavarok megnövekedett rizikója fenyegeti. A kapunyitási krízis szorongással, reménytelenség és bizonytalanság érzésével járhat – egy amerikai kutatás eredményei szerint például négyből egy személy tapasztal depressziós epizódot 18–25 éves kora között.

Fontos azonban különbséget tenni a helyzetspecifikus és az időben elnyúló, általános szorongás között. Természetes, ha időnként aggodalmat és feszültséget éreztek egy-egy komoly teljesítményhelyzetben, például vizsgán vagy állásinterjún. Az egészséges mértékű izgalom akár még javíthat is a produkciótokon – ez a facilitáló szorongás.

Ám ha legalább fél éven keresztül elhúzódik az erős, intenzív aggodalomérzet vagy olyan mértékű a szorongásotok, hogy úgy érzitek, képtelenek vagytok kontrollálni és megbénítja a mindennapokban a feladataitok végrehajtását, érdemes pszichológus szakember segítségét kérni.