Tibi atya vagy Oravecz Nóra „gyűlöli a nőket”? – beszéljünk a hétköznapi szexizmusról

Tibi atya vagy Oravecz Nóra „gyűlöli a nőket”? – beszéljünk a hétköznapi szexizmusról

Ó, jaj, annyi módja lehetett volna annak, hogy Oravecz Nóra tevékenységét kritizálja Humbákfalva fiktív plébánosa! De nem, Tibi atya mégis azt az utat választotta, hogy leszbikus pornófilmek sztárjaként ábrázolja a bestsellergyárost, most pedig hetykén tagadja, hogy nőgyűlöletről volna szó. Sőt: állítja, hogy maga Oravecz az, akiről ez inkább elmondható.

Tibi atya szerint nem ő a nőgyűlölő, hanem a nőket félrevezető Nóra

A Oravecz Nóra kontra Tibi atya háború, amiről mi is írtunk jelenleg ott tart, hogy az idézetek koronázatlan királynője visszatért a Facebookra és buzgón törli az őt kritizálók hozzászólásait, az iszákos fiktív pap pedig újabb blogposztban mondja meg a – szerinte – frankót:

Legutóbb ellőtte a nagy kommunikációs tüzérgránátokat, miszerint ő az én nőgyűlöletem áldozata, azonban a kommentekben világosan elmagyarázták több százan, miért nem érdemes maszatolnia ezzel, ugyanis nőgyűlöletről szó sincs – épp az övét érte súlyos kritika.

– fogalmaz, majd okulásul egy atya-párti kommentet is megoszt Nóra oldaláról:

Akik téged követnek, azt hiszik, ELHITETED velük, hogy valamiféle magasabb rendű eszmét követnek, pedig nem, a nagy nullát, a tartalom nélküli kétperces orgazmust követik valójában.

– ezt egy Sz. András nevű kommentelő írta.

Lefordítjuk: a leggyakoribb kritika Oravecz munkásságával kapcsolatban az, hogy hülyének nézi az őt követő fiatal lányokat és nőket, és egy könnyed, rózsaszín álmot hitet el velük, ahelyett, hogy az önismereti út mélységeit is feltárná előttük.

Szóval, ha jól értjük, Tibi atya interpretációja szerint nem az a nőgyűlölet, hogy egy szerzőt műdildóval szolgasorba kényszerített pornós lotyóként festünk meg, hanem inkább az, ha könnyed látszatmegoldásokat kínálunk a ránk fogékony nőközönségnek, manipulálva és „szellemi nyomorba” döntve ezzel őket.

A hétköznapi szexizmus ezer arca... ti észreveszitek őket?

Forrás:
Facebook/ Oravecz Nóra, Facebook/ Tibi Atya

Hogy mi az igazság? Ó, hát a „nőgyűlölet” talán kissé túl erős kommunikációs patron, hétköznapi szexizmusról viszont nyugodtan beszélgethetünk egy kicsit, merthogy – a Tibi atya–Oravecz tengelyen túl is – van belőle bőven, ti is találkozhattok vele napi szinten.

A szexizmus a szótári definíció szerint a nemek közötti hátrányos megkülönböztetést jelenti. Olyan megnyilvánulások összessége, amikor pl. az erőt, aktivitást, racionalitást, autonómiát hagyományosan férfias tulajdonságokként jelenítik meg, míg az ellentéteik – gyengeség, passzivitás, érzékenység, függőség, hisztéria – hagyományosan nőkre jellemzőek. Ebből egyértelműen látszik, hogy a férfinemhez sokkal pozitívabb tulajdonságokat társítunk, a nőket érintő negatív asszociációk pedig nem ritkán valóban a nőgyűlölet irányába mutatnak.

Íme, néhány totál ártatlannak tűnő ösztönös reakció és félmondat, amit talán észre sem veszünk, ám ettől még szexistának számít:

  • amikor női mellekkel adnak el a kocsitól a farmergatyán át a sörig mindenféle terméket, de közben a szoptatós anyát kiutasítják az étteremből, mert „mutogatja magát”
  • amikor magyarázkodni kell, hogy „nő létedre” érdekelnek a videojátékok, a programozás, a foci és az autók
  • amikor szó nélkül tűrjük a férfikollégák nőgyalázó vicceit a főnököt kielégítő buta szőkeségről, és akkor sem merünk szólni senkinek, ha egy srác a liftben durván a fenekünkre csap
  • amikor egy munkahelyen a nőtől elvárják, hogy szexin öltözzön, pl. magas sarkút vagy szoknyát viseljen
  • amikor az ember lánya úgy érzi, csak akkor mondhat nemet egy pasinak ismerkedéskor, ha azt is hozzáteszi, hogy van barátja
  • amikor hasonló mondatok hangzanak el: „nő létedre elég jól megállod a helyedet”, „ez aztán becsületes férfimunka volt, hajrá”
  • amikor a melóhelyen neked kell kávét főzni és mosogatni, mert a srácok nem hajlandók erre, és ha tech-supportosként felveszed a telefont, minden ügyfél azt hiszi, te vagy a titkárnő
  • amikor mindenki azzal nyaggat, mikor mész már férjhez, mikor jön az első/második stb. baba, pedig sosem beszéltél arról, hogy erre vágynál
  • amikor az étteremben fizetés után a pincér a férfinak adja vissza a nő bankkártyáját, mivel feltételezi, hogy úgyis a férfi tartja el a nőt, hiába a nő fizetett
  • amikor az elromlott kilincshez kihívott lakatos szánakozva megkérdezi: „hol vannak a férfiak?”, és nem fogad el pénzt (true story)
  • amikor popsztárok, politikusok, sztárpszichológusok és megmondóemberek beszélnek arról nagy mellénnyel, hogy hol a nő helye, de a férfival kapcsolatban ilyesmiről – pláne az apaság vonatkozásában – soha szó nem esik.

...a példákat még sorolhatnánk.

Aztán persze itt van az ún. jóindulatú szexizmus is. Egy részük jelentéktelen apróságnak tűnik, de elég tisztességesen összeadódnak, és a végén ki sem látszunk belőlük.

  • amikor a nőket „a szebbik nemként” emlegetik – hé, ha szerelmes vagy a pasidba, eszméletlenül szépnek látod, nem?
  • a nők jobban szeretik a rendet, sőt: rendmániásak (hogyne, szívesebben takarítanak, mint pihennek a kanapén, hogyne)
  • a női szüzesség misztifikálása, mint erény (jaj, már, ugyan ki lesz a szextől jobb vagy rosszabb ember?)
  • amikor azt mondják, hogy azért van kevés nő a politikában, mert nem bírják a közélet zord klímáját, hiszen a nő sokkal finomabb, érzékenyebb lény szerintük a férfinál
  • amikor a végletekig idealizálják az anyákat – pl. anyák napján – mint önfeláldozó mártírokat, ahelyett, hogy inkább segítenék őket férfioldalról
  • amikor feltételezik, hogy a gyerekekhez csak a nők értenek (hé, egy kisfiú, aki babával játszik talán nem készülhet az apaságra?)
  • amikor előadják, hogy a nőt királynőként kényeztetni kell a kapcsolatban, holott ő is tud vigyázni magára plusz a párja is megérdemli a gyengédséget, figyelmességet...


...és persze még sok egyéb kisebb-nagyobb dolog.

Na, és akkor most mégis mi a helyzet, Tibi atya vagy Oravecz Nóra a nőgyűlölő, de legalábbis szexista, esetleg mindkettejük, vagy egyikük sem? Azt most döntsétek el ti magatok...