Egyéb kategória

A lehetetlenre vállalkoztam – kipróbáltam, meddig bírom panaszkodás nélkül

Mindig kíváncsian olvastam a VOUS-lányok #emberkísérleteiről szóló cikkeket, sőt a szerkesztőségben láthattam is, hogyan küzdenek meg a léböjtkúrával vagy a clean eating elnevezésű étrenddel. Egy ideje tervezem, hogy belevágok hasonló kihívásba, így most jött el az ideje, hogy bizonyítsak én is. Kipróbáltam, mennyi ideig bírom panaszkodás nélkül. Nem lesz hosszú beszámoló, ezt előrebocsátom…
vous - 2016.06.08.
A lehetetlenre vállalkoztam – kipróbáltam, meddig bírom panaszkodás nélkül

A külföldön élő magyarok sorozatunk interjúi során általában megkérdezem, melyek a legjellemzőbb tulajdonságai az adott ország lakosságának. Megtudtam, hogy a dél-koreaiak rendkívül szorgalmasak, az olaszok nyitottak és életvidámak, a francia pedig egy udvarias nemzet. De vajon mit mondana egy külföldi rólunk, magyarokról, hasonló helyzetben? Azt biztos, hogy szeretünk panaszkodni.

Valamit tisztáznunk kell az elején. Hirtelen felindulásból találtam ki, hogy belevágok. Nem, nem gondoltam végig, mire vállalkozok. Ha van ember, aki jól hozza a tipikus magyar mentalitást, minden pesszimizmusával, aggodalmaskodásával, panaszkodásával együtt, na, az én vagyok.

Kezdődhet a kihívás!

Azt nem árulom el előre, meddig tartott a kísérletem, de számomra mindenképp tanulságos volt.

Mikor máskor akarjak megszabadulni a panaszkodástól, mint a vizsgaidőszak kellős közepén, amikor pusztán a létezés milliónyi okot ad arra, hogy sajnáltassam magam? Hogy könnyítsek a helyzetemen, a kevés szabadnapjaim egyikére időzítettem a kezdést, így talán kevesebb okom lesz panaszkodni, gondoltam.

Már dél is elmúlt, mire elindultam otthonról. Mivel addig nem sok lehetőségem lett volna a panaszkodásra, örömmel nyugtáztam, hogy már a nap fele eltelt és minden flottul halad. Oké, itt az ideje emberek közé menni.

Másfél perce tartózkodtam az utcán, amikor is az orrom előtt ment el a troli. Panaszaim nagy részét előszeretettel címzem a különböző közlekedési társaságoknak, mintha ők tehetnének róla, hogy mindig rosszkor érkezem a megállóba.

Semmi gond, még nincs kinek panaszkodni, meghagyom a siető nyugdíjasoknak a BKV átkozását, én ennél jobb vagyok!

Emelt fővel sétálok a körúton, amikor szembe jön egy srác Proud of Myself feliratú pólóban.

„Szentséges ég, ez a póló miért nem rajtam van???” – teszem fel a kérdést magamban. Halló, emberek, fél napja nem panaszkodtam, minimum egy szolid tapsot, ha kérhetem.

Jó, jó, addig tényleg könnyű, amíg nem áll mellettem a barátnőm, akivel ha panaszkodásról és zsörtölődésről van szó, verhetetlen párost alkotunk – de hozzáteszem, mindeközben rendkívül jól szórakozunk.

Mikor elmeséltem neki, mi a challenge lényege, elsőre rávágta: alig várom, hogy amiatt panaszkodj, hogy nem panaszkodhatsz!

KÖSZI, ilyen egy igazi barát!

Forrás:
iStock

#gameover

Másnap tanulós napom volt, ilyenkor befészkelem magam a könyvtárba, elvileg nem szól hozzám senki. Működött a dolog, egészen addig, amíg nem kellett kimennem kávét venni a Kálvin térre.

Nem hiszitek el, mi történt! Egy galamb nekiszállt az ARCOMNAK!

Game over. Feladtam. Ezt már muszáj volt elpanaszolnom valakinek…

De miért jó panaszkodni?

Ha már így leszerepeltem, megkértem Lucát, a VOUS viselkedéselemzőjét, segítsen tisztán látni, miért is jó nekünk, ha folyton a rossz dolgokkal hozakodunk elő.

„A panaszkodássál instant együttérzést váltunk ki másokból – rögtön jön a ‘jaj, te szegény, úgy sajnálom!’. Aki panaszkodik, megelégszik azzal, hogy sajnálják, így kedvére szenvedhet. Emellett felszínes csevegő téma, nem kell valódi, intim kapcsolatot felépíteni, megismerési vággyal, kíváncsisággal fordulni a másik felé, de mégis beszélgetünk, elütjük az időnket. Persze ennyi erővel beszélhetnénk a sikereinkről is, amikre büszkék vagyunk, mint mondjuk az amerikaiak. Mi inkább panaszkodunk, mert nem akarunk nagyképűnek tűnni, beilleszkedünk a tömegbe, hisz félünk, hogy irigységet váltunk ki másokból és kitaszít a közösség.”

21 panaszmentes nap

„A panaszkodás hangoskodó negatív gondolkodás. Zajos. Bántja a fület, bántja a lelket is. De lehet ezt másként is csinálni! Újabb Facebook-kihívás vár rátok: 21 nap panaszkodás nélkül. Kezdődhet a játék?” – egy évvel ezelőtt panaszmentes kihívásra invitáltunk benneteket. Bár azóta közel 365 nap telt el, a kihívást akár ma is elkezdhetitek. Tegyétek próbára magatokat!

Jöhet a leszokás!

Nehezen tudom elképzelni, hogy egy panaszkodásra hajlamos embert csak úgy le lehetne szoktatni erről a rossz szokásról, de feltettem a kérdést Lucának: mit tehetünk, hogy javuljon a helyzet?

„Vegyünk vizet a szánkba. Viccet félretéve, próbáljuk meg tudatosítani, hogy miről és hogyan beszélünk. Ha panaszkodáson kapjuk magunkat, gondoljuk végig, nem tudnánk-e inkább a dolog pozitív oldalát nézni, pozitív dolgokról beszélni. De az se rossz módszer, ha mások iránt érdeklődünk ahelyett, hogy a saját problémáinkra fókuszálnánk.”

Sajnos arra kellett rájönnöm, hogy lehetetlen küldetésre vállalkoztam. Ha jóindulatú vagyok, azt mondom, másfél napig bírtam. Lehet, most legyintetek, hogy gyenge vagyok, de ajánlom, hogy próbáljátok ki ti is. Hátha ti tovább bírjátok.

Ajánlott cikkek