Viszlát pesszimizmus

Viszlát, pesszimizmus! Hazai sikerek, amik miatt van okunk az optimizmusra

„Hajlamosak vagyunk előbb meghallani a rosszat, mint a jót” – egy sztereotípia azok közül, amivel a társadalomkutatók előszeretettel jellemeznek minket. A panasz témájú napunk alkalmából összegyűjtöttünk olyan alkotókat, akik nem álltak meg az első nehézségnél panaszkodni, hanem sikerre vitték elképzeléseiket.

Ez a cikk nem egy újabb brit kutatásról fog szólni, ami a pesszimizmusra való hajlamunkat igazolni kívánná – éppen ellenkezőleg. Olyan hazai példákat mutatunk nektek, akiknek a tehetségéből és kitartásából mi is erőt meríthetünk, amikor nem hat már a leszarom tabletta. Olyan inspiráló kezdeményezéseket és alkotókat mutatunk be most, akik nemcsak megkérdőjelezik a magyarokat illető sztereotípiákat, hanem energiájukkal kilendíthetnek minket a hétköznapi szürke pesszimizmusunkból. Íme!

Nagyon zene

Már előre rettegtek Taylor Swift újabb szakítós dalától? Meguntátok a hazai rádiók zenei kínálatát és valami igazán dögös zenére szeretnétek csapatni? Nyugi, a zenei utánpótlás már úton van! Hallgassatok egy kis Fran Palermót, akik elrepítenek titeket a dzsungelrock világába. Bármennyire is viszontagságos az út egy fiatal zenekar számára Henri Gonzalezék nem adták fel, nemrég újra összeálltak és egész nyáron nyomják a Razzle Dazzle turnét.

De nem csak ők vannak megáldva tehetséggel, ott van még a Blahalouisiana, akik időutazásra visznek minket a '60-as, '70-es évekbe, a Margaret Island, akik folkos-romantikus dallamokkal lopták be magukat a szívünkbe, vagy a Bermuda, akik a vállalható magyar nyelvű popzenét szeretnék meghonosítani itthon.

A zenei ízlés tágítására a Spotifyon, podcaston kívül érdemes még a Balcony Tv hazai YouTube-csatornájáról szemezgetni – akik teljesen más perspektívába helyezik a zenei élményt. Utóbbi épp a szó szoros értelemben, ugyanis a főváros különböző erkélyeiről jelentkeznek be az előadóak budapesti bio-díszlettel a hátuk mögött.

Divatból jeles

USE Unused, Abodi Dóra, Nanushka – néhány hazai márka, melyek nemzetközi hírnévre tettek szert. Sikerükkel és kitartásukkal bebizonyították, hogy a tehetség képes utat törni magának, s érdemes belevágni abba, amit szívvel-lélekkel csinálsz.

A divat azonban más értelemben is kortalan. Bódis Boglárka, az Elysian márka alapítója felnőtt fejjel vágott neki az iskolának, egy kisfiú teljes állásban dolgozó édesanyjaként. A VOUS-nak egy korábban adott interjújában a következőképp emlékezett vissza erre az időszakra:

Ha felnőtt fejjel rúgsz fel magad mögött mindent, akkor már nem elég, hogy csak úgy átmenj egy-egy vizsgán – a legjobbat akarod kihozni magadból. Számomra nagyobb volt a tét, mint a körülöttem ülő tizenévesek számára...

...a maximumra törekedtem, és amikor megnyertem a Triumph Inspiration Awardot, akkor úgy éreztem, mintha vállon veregetett volna a sors: kaptam egy visszajelzést arról, hogy jól döntöttem és érdemes volt ebbe belevágnom.”

Lakatos Balázsnak, az YKRA márka alapítójának sem indult zökkenőmentesen a tervezői karrierje. Volt már szórakozóhely ruhatárosa, üzletvezető egy kis ajándékboltban, dolgozott már értékesítési asszisztensként is – több rövid ideig tartó átmeneti munkája is volt, amiben elmondása szerint nem igazán talált magára. Hosszú útkeresés után végül megalapított az YKRA-t, egyedi hátizsákjaival pedig visszacsempészett nekünk egy darabot a '70-es évek életérzéséből.

Forrás:
Hámori Zsófia

A nosztalgia nem csak az YKRA darabjaiban jelenik meg. Tavaly nyáron a Google keresési listám négy szóval volt tele: lángos, póló, ruha, balcsi. Nem azért, mert hétvégi nyaralást terveztem, hanem mert a DVA Butik és a Balcsi Original ruhái pörögtek akkoriban a neten. Egyszerű, friss és humoros kollekciójuknak hála a balatoni nyár életérzést magával vihette mindenki a hétköznapokba.

Forrás:
Vous

10 + 1 divattervező a Fashion Weekről

A hazai divatvilág sikerét talán ez is mutatja, hogy a lista még nem ért itt véget. Inspiráló magyar tervezők mutatkozhattak be tavaly a Mercedes-Benz Fashion Week Central Europe névre keresztelt divateseményen, amit természetesen a VOUS-lányok is figyelemmel követtek. Ha szeretnél még több tehetséges hazai alkotónak a munkáival megismerkedni, kattints ide.

Oscar előtt és után

Ha valami, ami tényleg bizonyította, hogy van okunk optimizmusra, akkor az Nemes Jeles László sikere volt. Ha ránk tör a pesszimizmus, nemcsak a kritikákat nagyítjuk fel, hanem arra is hajlamosak vagyunk, hogy megfeledkezzünk arról, hogy korábban is ért el egy szakma sikereket. Nemes-Jelesék előtt is voltak kiugró alkotások, amiktől hangos volt a hazai sajtó. Alig négy éve volt, amikor egy emberként örültünk annak, hogy Fliegauf Benedek Csak a szél című alkotását Ezüst Medve díjjal jutalmazták a Berlinálén.

Nem is olyan rég történt, hogy Zomborácz Virág Utóélet című vígjátékával, Reisz Gábor pedig a Van valami furcsa és megymarázhatatlan című diplomafilmjével robbant be a magyar mozikba. Ők sem maradtak szakmai elismerés nélkül, míg előbbi az olasz bergamói filmfesztivál első díját, utóbbi a torinói filmfesztiválon a zsűri különdíját hozhatta el. Emlékszünk még arra, hogy mekkora Liza és a rókatündér-lázban égtünk? Na, igen.

A tehetség nem csak a nagyjátékfilmes rendezők esetében tört utat. Ott van Cseke Eszter és S. Takács András dokumentumfilmes páros, akik az On the Spotból már a 7-ik évadon vannak túl. Az elmúlt évadok során elvitték a nézőket elzárt törzsi közösségekbe, felkutatták egykori diktátorok leszármazottait, legutóbbi évadukban pedig a szülés misztériumát tárták fel.

A szakmában azonban ők sem vannak egyedül, nemrég egy sikeres közösségi kampánynak köszönhetően újabb epizódot készíthetett el a Menjek/Maradjak-sorozat alkotói. Korábban New Yorkban és Londonban élő külföldi magyarok portréin keresztül tárták fel az utóbbi évek egyik központi témáját; mi a jobb, menni vagy maradni? A sorozat legújabb részének – A holland epizódnak – pedig a napokban, június 9-én lesz a premierje.

Tiszta szívvel

Sokszor vakfoltunk van az emberségre, mégis körülvesz minket. Többek közt erre is ébresztett rá minket a VOUS szerzője, Nagy Szandi, aki nemrégiben saját életéből merítve megosztotta velünk személyes történetét; milyen úgy felnőni, ha az ember édesanyja a nevelőszülősködést választja hivatásnak. Kitartásból nemcsak Szandi anyukája diplomázott jelesre, hanem Puha Andi szülei is. Andi nyílt és őszinte hangvételével betekintést enged az olvasóknak legbensőbb gondolataiba, s feltárja azon törekvéseit, hogy miként lehet hallássérültként teljes életet élni. Ez a fajta bátorság és sebezhetőség az, amit érdemes eltanulni tőlük.

Ha az utóbbi évek sikeres társadalmi összefogásait nézzük, akadnak még olyan példák, amik azt mutatják, hogy emberségből nincs hiány. Nem is olyan rég a Preziben jártunk, akik a wellness-szállók helyett a bagi romatelepre szervezik minden évben a csapatépítőjüket. A BAGázs közhasznú szervezettel összefogva segítik a helyiek életét, adományok helyett ablakot cserélnek, jelenlétükkel pedig inspirálni próbálják az ott élőket arra, hogy változtassanak élethelyzetükön.

A segítő szándék felbukkanhat bárhol és bármilyen formában, erre a legjobb példa a Tetovált Állatmentők. A zord név azonban érző szívet takar. Céljuk, hogy menedéket nyújtsanak a bántalmazott, szerencsétlen sorsú állatoknak. De miért hívják őket Tetovált Állatmentőknek? Parády Gergely, az állatmentők elnöke szerette volna feltornászni a 95–5%-os női arányt a férfiak javára, elmondása szerint ugyanis a nőkön hajlamosak átnézni az állattartók. Az ismerősei között, akik beléptek a szervezetbe a közös pont a tetoválás volt, a média emiatt pedig csak Tetovált Állatmentőkként kezdte el őket emlegetni. A szervezetbe való belépéshez azonban nem előfeltétel a tetoválás, bárkit szívesen látnak. A tetoválás miatt gyakran radikálisoknak nézték őket, de nem vették magukra, kitartóan végezték munkájukat és legyőzték az előítéleteket.

Forrás:
Hámori Zsófia

Nem csak a nonprofit szektorban találhatunk példaértékű kezdeményezéseket, Till Attila Tiszta szívvel című filmjében leszámol a mozgássérültekkel szembeni sztereotípiákkal és nem segítségre szoruló, hanem életigenlő, belevaló srácokként emeli be őket a köztudatba. A film egyik mozgássérült szereplője, Fenyvesi Zoltán nemcsak a vásznon, hanem az életben is ilyen. 23 évesen háta mögött egy New York maratonnal és egy filmszereppel pedig még motiváltabb. Elmondása szerint bár nem volt egyszerű számára az út, de leküzdötte azokat az előítéleteket, amikbe a társadalom be akarta skatulyázni. Ha valakitől érdemes elsajátítani egy gondolatot, akkor az mindenképp Zolié:

"Miért büntet engem az élet?' címmel azért én is drámáztam egy picit. Aztán rájöttem, hogy ezt a lehető leghamarabb el kell engednem. Ha magamat sajnálom, az élet elmegy mellettem. (…) Elhatároztam, hogy megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni belőle.