Világ

„Életem nagy eseményeit úgy idézem fel, milyen meccsek voltak akkor” – így randizik egy pasi a foci-Eb alatt

Minden férfinak megvan a saját maga kis őrülete, amitől hirtelen nagyra nőtt gyermekké változik, a modellvasutaktól a videojátékokon, gördeszkázáson vagy a társasozáson át a vitorlázásig – a sor tetszőlegesen személyre szabva folytatható. Ezeket a nagyra nőtt gyerekeket kedvenc elfoglaltságának űzése közben a legjobb teljesen békén hagyni, hadd éljenek a saját kis álomvilágukban, míg vissza nem térnek felelősségteljes felnőttként a zord valóságba.

vous - 2016.06.10.
„Életem nagy eseményeit úgy idézem fel, milyen meccsek voltak akkor” – így randizik egy pasi a foci-Eb alatt

Nem én: Nincs kedved meginni egy fröccsöt valamikor? Kíváncsi vagyok rád.

Én: Hú, most kicsit komplikált, mert két hét múlva Volt fesztivál, pénteken meg kezdődik az Európa-bajnokság, szóval nem igazán érek rá randizni az elkövetkező egy hónapban, csak hétvégén délután három előtt, vagy hétköznap este nyolc és fél kilenc között.

Nem én: Akkor inkább hagyjuk.

Én: :((((((((((((((((((

Az én őrületem a futball. Gyermekkorom óta minden létező meccset megnézek, és hatalmas szurkoló vagyok, szóval most, az Európa-bajnokság közeledtével úgy érzem magam, mint egy kisgyerek egy kétévente megrendezett egy hónapos karácsony előtt. Bár már több mint öt éve elköltöztem otthonról, még most is minden meccs félidejében fel kell hívnom apukámat, hogy együtt elemezzük a látottakat, legyen az egy Haladás–Békéscsaba vagy a Bajnokok Ligája döntője. Életem és párkapcsolataim nagy eseményeire is úgy tudok csak visszaemlékezni, hogy milyen meccsek voltak akkoriban.

Az egyik exemmel egy Anglia–Egyesült Államok meccs után jöttem össze, amikor az angolok kapták azt a borzasztó potyagólt, onnan tudom, hogy ez 2010-ben volt. Hogy mikor érettségiztem, úgy tudom kilogikázni, hogy a tízéves osztálytalálkozónkra a Bayern-Dortmund BL-döntő miatt nem mentem el, ami 2013-ban volt, vagy például egyszer szakítottak velem egy horvát–török meccs után, amikor a horvátok tizenegyesekkel estek ki, szóval azzal a lánnyal nyilván 2008-ban jártunk.

Számomra a futball nem élet-halál kérdése, hanem egy kicsit fontosabb.

Hogyan egyeztessük össze a randizást az Eb-vel?

Az egyik legnehezebben összehangolható dilemma azonban minden alkalommal az, hogy hogyan folytassa az ember a párkapcsolati életét, illetve hogyan kezdjen randizni, amikor randevúpartnerét feltehetőleg nem igazán érdekli az aktuális futballesemény háromóránként kezdődő minden egyes mérkőzése. Még a legtürelmesebb futballszerető férfi is elkövet bizonyos hibákat egy randevú közben, ha nem elég felkészült.

Az egyik lányismerősömet például legalább fél órája fűzte egy ismeretlen fiú két éve egy fesztivál közben, nem messze a kivetítőtől, ahol éppen zajlott a délutáni mérkőzés. Egyre jobban haladt a srác, mikor hirtelen ez egyik néző a kivetítő előtt hangosan felkiáltott, hogy „szabadrúgás!”, erre hősünk olyan iramban kezdett a kivetítő felé rohanni, hogy szó szerint félrelökte szegény meglepett lányt, akivel addig beszélgetett.

Ezután sokat gondolkoztunk azon, hogy érdekes lenne egy szociológiai kísérletet végezni a fesztiválon, melynek keretein belül random enyelgő szerelmespárok közelében elkiáltjuk magunkat, hogy „szabadrúgás” vagy „tizenegyes”, hogy más fiúk is eltiporják-e igyekezetükben ezekre a varázsigékre szegény, mit sem sejtő párjukat.

Ezen problémák elkerülése érdekében öt pontban összeszedtem azokat a tippeket, amikre a fiúknak oda kell figyelniük, ha nem akarják lemondani álmaik randevúját, hanem titokban össze akarják hangolni a romantikázást az esti meccsnézéssel.

Forrás:
iStock

1. A helyszín kiválasztása

A megfelelő helyszín megválasztása csakúgy, mint egy háborúban, fél siker. Előre fel kell térképezni a kiválasztott vendéglőt, az asztalok helyzetét, a kivetítő pozícióját. Eltervezni az ülésrendet úgy, hogy a képernyő számunkra jól látható helyen legyen, a partnerünk számára pedig teljesen láthatatlan, így beszélgetés közben művészien távolba meredő szemmel végig figyelhetjük enyhén párunk feje mellett, ahogy Böde lő kettőt az osztrákoknak.

2. A beszélgetés

Fontos, hogy partnerünk ne érezze elhanyagolva magát, ezért sajnos kénytelenek vagyunk időnként beszélni is. Ha nem éppen a bírót akarjuk szidni, jó, ha előre felkészülünk néhány beszélgetési panellel, amiket bármikor bevethetünk. Fontos, hogy a szemkontaktust az erős és hatásos mondatokhoz és bókokhoz olyan pillanatokra időzítsük, amikor épp áll a játék, mondjuk sérülés vagy ápolás miatt, kellemetlen lenne egy „nagyon csinos vagy ma estét” Dzsudzsák Balázsnak címezni, ahogy épp elfut a jobb szélen.

3. A logisztika

Nagyon nehéz jól beosztani az időt, hogy a másikkal is beszélgessünk, és közben meccset is nézzünk úgy, hogy szünetben még pisilni is ki kell menni, meg a pulttól rendszeresen megfelelő mennyiségű alkohol-utánpótlást hozni. Ezt lebukás nélkül kivitelezni szinte művészet, elengedhetetlen az, hogy a lány partner legyen ebben legalább valamilyen szinten.

Az egyik régi vidéki haverom mindig azt mondta, hogy elég nehéz megállapítani, amikor egy kapcsolat elkezdődik, hogy mikortól számítanak a kósza randik járásnak, ezért azt a titkos szabályt hozta, hogy egy kapcsolat onnan számít járásnak, ha ő bemegy a törzshelyére, leül a törzsasztalához, közben a lány saját magától kimegy a pulthoz, és megrendeli neki a kedvenc italát. Innen lehet tudni, hogy már járnak. Természetesen ha a lány valamiért ismeri a TITKOS SZABÁLYT, úgy az egész érvénytelen. Ez esetben soha nem lehet megállapítani, hogy járnak-e már, vagy nem.

4. A gól

Bármennyire is felkészültünk és jól halad a randevú, bármelyik pillanatban bekövetkezhet egy váratlan gól, ami akár a mondat közepén is a teljes figyelmünket követeli. Ilyenkor egyetlen esélyünk van, be kell vetni a csodafegyvert, az „én már olyan sokat beszéltem, inkább most már mesélj te is valamit” fordulatot. Szerintem Radnóti is úgy randizhatott Gyarmati Fannival, hogy „Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó – én már olyan sokat beszéltem, inkább most már mesélj te is valamit.”

5. A fegyelmezettség

Bármi történik is a meccsen, próbáljátok visszafogni magatokat. Ahogy a régi mondás tartja: úriember nem siet, nem fizet, és semmin nem lepődik meg. Ha már végleg nem bírjátok magatokban tartani, utolsó mentsvárként kéredzkedjetek ki a mosdóba ünnepelni vagy dühöngeni. Ahogy jólesik.

A legrosszabb szcenárió

Amennyiben az ember azt hinné, hogy az a legjobb, ha őszinte és felnőttként megbeszélvén a dolgokat közösen meg lehet nézni egy randevú kereteiben a meccset, valójában ez a legnagyobb hiba, amit csak el lehet követni.

Ősszel megbeszéltem egy randevút egy lánnyal, lefixáltuk az időpontot, és csak két nappal a találkozó előtt jöttem rá, hogy aznap lesz a sorsdöntő Norvégia–Magyarország labdarúgó-válogatott mérkőzés, a pótselejtező az idei foci Eb-re. Szépen elmagyaráztam a randevúpartneremnek, hogy sajnos ezt a találkozót most át kell tennünk más időpontra, ecseteltem neki, hogy ez nekem most mennyire fontos, hogy az elmúlt húsz évben nem volt olyan válogatott meccs, amit ne néztem volna meg, és ezt a legfontosabbat most egyszerűen nem hagyatom ki. Ő megértette, de sajnos már nem tudtunk más időpontot találni, ezért abban a kompromisszumos megoldásban egyeztünk meg, hogy átjön hozzám, és együtt nézzük meg a mérkőzést.

Találkoztunk, egy üveg bor mellett szépen beszélgetni kezdtünk, majd mikor már egész jól haladtak a dolgok, hirtelen az órámra mutattam, hogy vége a bájcsevejnek, kezdődik a meccs. Bevonultunk a televízió elé, romantikusan átkaroltam a vállát, és bekapcsoltuk a televíziót.

Ebben az idilli hangulatban üldögéltünk körülbelül a negyedik percig, amikor egy norvég helyzet után majdnem üvöltve kiöntöttem a kezemben tartott pohár boromat, innentől nagyjából a huszadik percig kiabáltam a televízióval, amikor váratlanul belőttük az első gólt. Itt felpattantam, és nem ültem már vissza a kanapéra többet, hanem a meccs végéig ugráltam, ordibáltam, tomboltam, négyszer kaptam majdnem infarktust, de végül diadalmasan megvolt, megnyertük a meccset. A legrosszabb pillanatom így utólag visszagondolva az lehetett, amikor szegény elhanyagolt randevúpartnerem a félidőben azt gondolta, hogy most eljött az ő ideje, és kacérkodva odahívott magához a kanapéra.

Mire én csak annyit tudtam mondani, hogy „bocs, bébi, most fel kell hívnom apukámat”.

Nem volt szex.

:((((((

Ajánlott cikkek