Személyi edzőt ajánlottak, aki bármi áron lefogyaszt a nagy napra

„Egy személyi edzőt ajánlottak, aki bármi áron lefogyaszt a nagy napra” – de kötelező fogyni az esküvőig?

Vannak ezek a mendemondák, hogy a menyasszonyok esküvő előtt drasztikus fogyókúrába kezdenek, hogy a nagy napra nádszál kisasszonnyá változzanak, azaz vékonyabbak legyenek, mint addig valaha. Na hát én efelé most elég rosszul haladok.

Pedig az elején legyintettem, hogy csak nem, ilyet nem csinálnak a nők, aztán két ékes bizonyítékot találtam rá. Miközben feltúrtam a netet esküvős téma ügyben, beleszaladtam egy ötvössel készített interjúba, és a világháló feketén-fehéren elém köpte a szavakat:

„A gyűrű méretét illetően azt tapasztalom, hogy az esküvő előtt eszeveszett diétába kezd mindenki, így javaslom, hogy olyankor vásároljunk gyűrűt, amikor átlagos testsúlyunk van.”

Micsoda?!

Ami azért vicces, mert én is épp ott tartok, hogy ki kéne választanom a gyűrűm méretét, ám ez korántsem egyszerű. A vizsgaidőszak elején még 52-es méretben egyeztünk meg – de az a méret most szűk lett rám.

Elég rossz szembesülni azzal, hogy stresszevő lettem, így a 16. vizsgaidőszakomra, de az jobban aggaszt, hogy fogalmam sincs, mi a számomra hétköznapi, átlagos testsúly. Mégis mihez mérjem magam?

Körülbelül annyira stresszel a méret kiválasztása – mert ugye így a meleg közeledtével arra is gondolni kellene, hogy bedagadnak az ujjak –, hogy ott tartok, inkább csomózok magamnak egy gyűrűt drótból, annak legalább szükség szerint állítható a mérete.

Vagy az sem lenne rossz ötlet, ha a násznép kaparós sorsjegyeiből nyert pénzből havonta szereznék egy cuki műanyag gyűrűt a Tesco érmés ékszeres zsákbamacskáiból.

A másik, amitől elhervadt minden lelkesedésem, az volt, hogy a net a képembe nyomott egy hirdetést, de nem ám akármilyet! Konkrétan egy személyi edzőt ajánlottak, aki – kapaszkodjatok meg – lefogyaszt az esküvőre. Bármi áron.

Megérett a világ a pusztulásra.

Forrás:
iStock

Diétázni fogok-e?

Nem. Legalábbis abban a klasszikus értelemben véve nem, hogy vékonyabb legyek, mint valaha – csak azért, hogy a fotókon jól nézzek ki. Ha őszinte akarok lenni, amikor visszanézem a fotóimat azokból az időkből, mikor vékony voltam, vegyes érzések keringenek bennem. Egyrészt az, hogy annak ellenére, hogy mennyivel vékonyabb voltam, tele voltam szorongással, és még akkor is találtam kivetnivalót azon, hogyan nézek ki, pedig komoly melóm volt abban, hogy úgy nézzek ki, ahogy. Mindennap edzettem, és nem ettem túlzottan egészségesen sem.

Nem akkor voltam a legkiegyensúlyozottabb, mikor a legvékonyabb voltam, sőt! A belső harmónia valahonnan máshonnan jön.

Akkoriban, ha fotókon néztem magam, rögtön a véznább karom tűnt a szemembe, meg a többi kevésbé tetszetős dolog, ami minden nőnél más. Talán valahol az is állhatott az eszement fogyókúrám hátterében, hogy ha vékonyabb vagyok, a kezemet nem veszik észre annyira. Ma már azért ezen sikerült túllépnem, meg is mutattam nektek a takargatnivalóimat a többi VOUS-lánnyal együtt.

Mozgás!

Igen, ha lemegy a vizsgaidőszak, és kevesebb lesz a stressz, több időm lesz, akkor többet fogok mozogni, és végre nem azért fogom enni a csokit, hogy nyugodtabb legyek, hanem mert éppen jólesik.

Végre lesz időm összedobni egy egészséges kaját, nasit, lesz energiám odafigyelni arra, hogy egész nap egy szinten legyen a vércukorszintem, és ne törjön rám hirtelen éktelen farkaséhség.

A cél mindössze annyi, hogy érezzem jól magam a bőrömben, és férjek bele a már meglévő ruhámba. Ha pedig úgy jön ki, akkor fogyhatok is.

A fotókon, amiket visszanézek majd, én nem a derekamat fogom nézni. Nem a karom, nem azt, hogy mennyire nézek ki úgy, mint a menyasszonyi ruhákat viselő modellek.

Mert, tudjátok, én azt vettem észre, hogy a duci menyasszonyok ragyognak a fotókon. A jól megválasztott menyasszonyi ruha – legyen akár színes, akár fehér vagy akár fekete – minden nőnek elképesztően jól áll, ez íratlan szabály.

De ami még fontosabb:

A mosoly, a szemek ragyogása, a mögöttes tartalom az, ami igazán széppé tesz minden menyasszonyt. Én ezt fogom keresni a fotóinkon.