Egyéb kategória

„Amikor a VOUS-lányokat fotózom, mindig látom a képeken, hogy jó vagy rossz napom volt” – Zsófi, a VOUS vezető fotósa mesél

Júniusban ünnepelünk: 1 éves a VOUS! Ebből az alkalomból meglepetés-interjúsorozattal készültünk, amelyben végre mi, VOUS-lányok is elárulunk magunkról ezt-azt. A karácsonyi ajándékozások mintájára mindannyiunk neve felkerült egy cetlire, és mindannyian húztunk valakit, akivel kicsit elbeszélgettünk.

vous - 2016.06.13.
„Amikor a VOUS-lányokat fotózom, mindig látom a képeken, hogy jó vagy rossz napom volt” – Zsófi, a VOUS vezető fotósa mesél

Elöljáróban néhány dolog Zsófiról, ami hirtelen eszembe jut, ha rá gondolok. Például az, hogy a szerkesztőség bármelyik szobájában is ülök, pontosan tudom, merre jár. Lendületesen lép, na. Dolgoztunk már korábban egy szerkesztőségben, ahonnan ő távozott előbb. Búcsúzáskor mindenki kapott tőle egy közös fotót, a kép hátulján egy üzenettel. Az idegbeteg jelzőre emlékszem.

Azóta persze én is, ő is sokat változtunk. Van, amiben viszont semmit. Az én idegbetegségemet hagyjuk, ő viszont szerencsére még mindig olyan őszintén tud lelkesedni és rajongani, ami nekem csak a négy fal között sikerül néhanapján. Ez a lelkesedés segített abban, hogy olyan képi világot álmodhattunk a VOUS-ra, amivel ti nap mint nap találkoztok.

Mikor derült ki számodra, hogy fotós szeretnél lenni?

15 éves koromban anyukám vett magának egy digitális fényképezőgépet, amit aztán sosem használt, engem viszont érdekelt. Nem a technikai oldala, hanem inkább az, hogy ugyanazt a jelenséget milyen sokféleképpen lehet vele megörökíteni. Egy macskás képem volt az első, amit szerettem. Persze ma már ezer helyen bele tudnék kötni, de ez ugyanígy van az egy évvel ezelőtt készült képeimmel is, és azt hiszem, addig jó, amíg ez így is marad.

Forrás:
Kerepeczki Anna

Én pontosan tudom, milyen út vezetett a VOUS-hoz, hiszen az elsők között voltál, akiket megkerestelek az új portállal kapcsolatban. Avassuk be azokat is, akik nem ismerik a karrierutadat!

Mialatt a diplomamunkámat írtam a BME-n, felvettek az egyik legnagyobb hazai női portálhoz, ott fotóriporterkedtem két évig. A vége már nagyon húzós volt, azt éreztem, hogy 26 évesen kezdek kiégni. Szerettem a munkámat, úgyhogy eljöttem, mielőtt szakmát (és nem csak állást) akartam volna váltani.

Ráálltam a privát megrendelésekre, de mellette hiányzott a csapatmunka, a szerkesztőség dinamikája, és kifejezetten az a fajta adrenalinlöket, amit egy portál tud adni. Nem keresgéltem, mert a privát megrendeléseim mellett nem éreztem, hogy beleférne, de tavaly tavasszal szerencsére érkezett egy hívás tőled.

Itt komolyabb beosztásban és olyan feltételek mellett dolgozhatok, amiket egyelőre jól sikerül összeegyeztetnem a magánprojektjeimmel, úgyhogy emiatt elég hálás vagyok.

Zsófi + VOUS = <3

Mióta vagy VOUS-lány?

A kezdetek óta!

Melyik volt a kedvenc anyagod?

Az én Párizsom

Mi a munkaköröd legnehezebb része?

Amikor olyan feladatot kell másra osztanom, amit tudom, hogy nem fog szeretni.

Mi a legjobb élményed itt a VOUS-nál?

A site indulása körüli sürgés-forgás, és amikor valamiért izgulok egy-egy anyag nézettsége miatt.

Mi volt a legfurcsább dolog, amit meg kellett tenned egy jó fotóért?

Egyszer volt alkalmam végigfotózni egy császármetszéses szülést. Babaportfólióhoz gyűjtöttem referenciaanyagot, és a szülésznő rokonom felhívott, hogy van egy pár, aki örülne, ha végigdokumentálnám a gyermekük születését. Akkor még nem tudtuk, hogy császár lesz, ezt a vajúdás során döntötte el az orvos.

Ez persze nem egy klasszikus életveszélyes-sziklára-mászom-a-jó-képért helyzet, de nagyon érdekes élmény volt a szülőszobán megismerni a párt, aki pár órával később az élete egyik legintimebb élményébe engedett bepillantást. Az pedig, hogy előbb láthattam meg a gyereket, mint a saját anyja, végképp nagyon különös érzés volt.

Forrás:
Kerepeczki Anna

Aki ismer, tudja, mennyire pörögsz, mennyire tudsz lelkesedni, de egyre gyakrabban látni ezt a megfontolt, elgondolkodó énedet is. Milyen most Hámori Zsófi?

Nem szeretek rögtön reagálni a dolgokra. Régen mindig mindent azonnal akartam és csináltam is. Vonzó tud lenni a szenvedélyes pörgés, de nincs mélysége. Őszintén lelkesedem sok mindenért, de most inkább leülök és megélem a pillanatot ahelyett, hogy például egyből elővenném a gépem, és eszetlenül lefotóznék mindent, ami körülvesz.

Miért lelkesedtél legutóbb extrém módon?

Nem is volt régen, hiszen még csak pár napja jöttem haza az egyik legizgalmasabb külföldi munkámról, Baliról. Annyira hihetetlen volt az egész sziget hangulata, hogy első éjszaka egyáltalán nem is tudtunk aludni a barátnőmmel, de erről bővebben mesélek az élménybeszámoló cikkemben.

Forrás:
Hámori Zsófia

Bár már dolgoztunk együtt korábban, számomra az elmúlt egy év alatt derült ki, hogy írni is nagyon jól tudsz, ezzel tisztában voltál azelőtt? Tervezel valami komolyabbat az írással?

Az egyetem alatt nagyon sokat kellett írnunk, persze a muszáj-írásaim elég rosszak lettek. Viszont amikor foglalkoztatott egy-egy aktualitás, és csak magamnak írtam róla egy szösszenetet, olyankor éreztem, hogy azok jól sikerültek.

Látva a VOUS szerzőinek produktivitását, mindig eszembe jut, hogy én nem tudnék kötelező jelleggel és adott időközönként cikkeket gyártani, ugyanakkor nagyon-nagyon el tud keseríteni, amikor egy anyagban a szöveg megöli a képet – és fordítva, ezért a hozzám közel álló saját anyagokat szeretem teljes egészében magam elkészíteni.

Egyszer majd, ha már nem pörgök ennyire, biztos szívesen foglalkoznék csak ilyen anyagok írásával és fotózásával. Van egy konkrét téma, amibe szívesen beleásnám magam sokkal mélyebben is, de úgy érzem, meg kell érnem ahhoz, hogy egy fokkal objektívebben tudjam megfogni. Amikor legutóbb foglalkoztam ezzel, nagyon megviselt érzelmileg.

A VOUS-lányok sokszor a cikkek modelljei is egyben. Mit tanultál meg a közös munka kapcsán?

Az egyik az az, hogy sokkal jobban oda kell figyelnem arra, hogy a kedvem hogyan hat a munkámra. Egy-egy cikk képezésénél vagy egy interjú fotózásánál kevésbé érződik, de amikor a VOUS-lányokat fotózom, olyankor mindig látom a képeken utólag, hogy éppen jó vagy rossz napom volt-e, félelmetes.

A másik, amit lépten-nyomon lehet hallani, de sajnos tényleg igaz: nagyon sok szép nő elégedetlen magával. Nem tudom, hogy népbetegség vagy divat lett-e az önbizalomhiány, de nagyon érdemes vele foglalkozni.

Egyáltalán nem tévhit az, hogy nincs vonzóbb egy egészséges önbizalommal rendelkező nőnél. Nincs az a darázsderék, pisze orr vagy tökéletes formájú mell, ami labdába tudna rúgni azzal a kisugárzással, ami egy olyan nőé, akinek van önbizalma.

„Húzós” interjú a VOUS-lányokkal

Kíváncsi vagy, kik a VOUS-lányok? Hogyan dolgozunk? Mit csinálunk akkor, amikor épp nem újságot írunk vagy szerkesztünk? Bemutattuk eddig hírszerkesztőnket, Sophie-t, junior szerzőnket, Encit, divatillusztrátorként dolgozó grafikusunkat, Fannyt. Olvashattatok interjút a szerkesztőség egyik fiú szerzőjével, Danival, junior hírszerkesztőnkkel, a mindig gyönyörű Ninával is. A legutóbb pedig szerkesztőnk, Engel Nóri válaszolt a kérdésekre.

Ajánlott cikkek