„No pictures! I said, NO PICTURES!” – ezt mondogatja a kétéves North West az őt körülvevő paparazzóknak egy, a YouTube-on található videó tanúsága szerint. Babarózsaszín balerinaszoknya, balettcipő, és egy több ezer dolláros Balmain zakó van rajta, miközben a dadusa kezét fogva épp a táncórájára tipeg. Ez mindössze 50 másodperc a kislány egy átlagos napjából. Vajon ez irigylésre méltó helyzet vagy átok?
A sztárcsemeték a tutiba születnek. Vagy legalábbis kívülről úgy tűnik. De vajon tényleg olyan jó dolguk lehet, mint ahogy azt gondoljuk? A több ezer dolláros gyerekruhák, az abszurdabbnál abszurdabb születésnapi ajándékok és az állandó figyelem vajon tényleg irigylésre méltó helyzet?
A magánélet az mi?
Kezdjük a legkézenfekvőbb problémánál: a privát szféra hiányánál. Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy néha már attól kínosan éreztem magam egy társaságban, ha anyukám a gyerekkoromról mesélt másoknak, ne adj’ Isten még fényképeket is mutogatott rólam… Az ilyen esetekben azt érzem, hogy hiába van szó vicces és/vagy aranyos történetekről, anya a privát szférámba enged be olyanokat, akiket én magam nem szeretnék oda engedni.
Elképzelni sem tudom, ehhez képest milyen lehet úgy felnőni, hogy az ember minden mozdulata a nyilvánosság előtt történik. North West számára például az élet egyik legtermészetesebb dolga, hogy fotósok hada követi őt mindenhová – ebbe született bele, honnan is tudhatná, hogy nem ez az átlagos. A kislány a „no pictures” attitűdöt az anyatejjel szívta magába – ezt látta „otthon”, hát ezt tanulja el.
Szidhatnánk a lesifotósokat, akik követik őt – de a legnagyobb veszélyt ebben az esetben inkább maga a család jelenti. North West beleszületett egy reality – a Keeping Up With The Kardashians – kellős közepébe. Szülei nem kérdezték meg tőle, szeretne-e kamerák kereszttüzében felnőni – de ha megkérdezték volna, sem tudna érdemi választ adni a kérdésre.
A Kardashian család milliódolláros bizniszt épített saját magára. Ahogy Kendall és Kylie Jenner is a világ szeme előtt nőtt fel, úgy biztos, hogy a család újabb generációjával is ez fog történni. A show mellett pedig a közösségi média szinte minden egyes platformja tele van a gyerekekről készült felvételekkel, amiket saját édesanyjuk és édesapjuk tesz közzé állandó jelleggel.
Minden sztárcsemetére igaz, hogy számukra a magánélet gyakorlatilag nem létező fogalom. Ahhoz pedig nem kell pszichológusnak lenni, hogy sejtsük: a privát szféra nem luxus, hanem alapvető szükséglet.
Realitás
Hangzatos szalagcímeket generál, ha egy híresség gyereke valamilyen abszurd értékű ajándékot kap – márpedig ez szinte mindennapos. Hogy miért kell Suri Cruise-nak egy másfél millió dolláros lakást ajándékba kapnia, vagy hogy miért is van szüksége a kétéves Blue Ivynak egy arab telivér lóra – sosem fogom megérteni.
Persze semmi közöm ahhoz, hogy ki miként neveli a gyerekét – valószínűleg én is a legjobbat akarnám a saját gyerekemnek, ha már anyuka lennék. De ha luxuskörülmények közé is születik egy gyerek, szerintem vétek úgy nevelni, hogy azt higgye, az az alap.
A féktelen pénzköltés és a soha ki nem ürülő családi kassza elég hamar arrogáns szörnyeteget csinál ezekből a fiatalokból. Aki számára az egész világ egy nagy játszótér, az könnyen elveszíti a realitásérzékét…
Jó példa is akad persze: David és Victoria Beckham a fiát, Brooklynt egy londoni kávéházba küldte dolgozni, hogy az érezze a pénz valódi értékét.
Brooklyn nagyjából 3 fontos órabérért (kb 1200 Ft) dolgozott – hogy megtapasztalja, hogy is élnek mások, illetve hogy rájöjjön: az a vagyon, amellyel a családja rendelkezik, közel sem természetes és magától értetődő.
Persze nincs azzal baj, ha valaki olyan szerencsés, hogy mérhetetlen gazdagságba születik – azzal viszont igen, ha dicsekszik vele, és lenézi azokat, akiknek mindez nem adatott meg.
A dolognak pedig hátulütője is lehet: nem lehet könnyű feldolgozni, ha az ember egy bizonyos kor fölött még mindig a szülei által felhalmozott vagyonból él, mert ő maga ugyanazt az összeget önállóan már nem tudja előteremteni…
bb (@brooklynbeckham) által közzétett fénykép, 2016. Ápr 15., 14:01 PDT
Nyitott és zárt ajtók
Ha az ember szülei világhírűek, a lehetőségek tárháza feltehetőleg végtelen. Rengeteg olyan ajtó nyílik ki automatikusan, ami más földi halandók számára örökre zárva marad. Egy híres szülő gyereke számára a karrier nem kihívás – vagy legalábbis ezt gondolnánk: az lesz belőle, ami lenni szeretne –, hiszen ehhez minden segítséget megkap anyagiak és kapcsolati tőke formájában.
Csakhogy amennyivel könnyebb helyzetben vannak, annyival nagyobb is rajtuk a nyomás. Szerintem minden gyerek vágya, hogy büszkék legyenek rá a szülei – ez viszont világhírű, mérhetetlenül sikeres szülők esetén óriási terhet jelenthet.
Ráadásul az is problémás lehet, ha a szóban forgó gyerek a szüleiétől radikálisan eltérő pályát képzel el magának. Azt például nehezen tudom elképzelni, hogy a reality királynőiként emlegetett Kardashianek mellett a kis North Westet komolyan venné mondjuk a művészközeg, ha úgy döntene, író akar lenni. (Hogy mennyi az esély arra, hogy így döntsön, azt inkább ne is boncolgassuk…)
Híres szülő gyermekének lenni kiváltság – és egyben bélyeg. Ahány ajtót kinyit apa-anya neve, talán ugyanannyit be is zár.
