Egyéb kategória

Energiabombák, hisztigépek, rosszcsontok – ilyenek voltak a VOUS-lányok 1 évesen

Nagy az ünneplés a VOUS háza táján: egyéves lett az oldal! Ha lelkes olvasóink vagytok, akkor megtudhattatok ezt-azt rólunk, fiatalkori képeket is mutattunk már, ám életünk legelső születésnapjáról még nem meséltünk nektek – eddig!

vous - 2016.06.16.
Energiabombák, hisztigépek, rosszcsontok – ilyenek voltak a VOUS-lányok 1 évesen

Egy év. Így kimondva (vagy leírva) nem tűnik soknak, hiszen egy év csak egy kis szeletke abból a nagy tortából, amit életnek hívunk. Pedig egy év alatt mennyi fontos dolog tud történni! Gondoljatok csak bele: egy éve indult az oldal, mára pedig már megszámolni is nehéz azt a sok cikket, történetet, fotót vagy videót, amivel próbáltuk feldobni a mindennapjaitokat.

Azonban egy év nemcsak egy női portál életében nagy mérföldkő, hanem az emberekében is. Valamiért mindig is imádtam a régi fényképeket, és a babás fotókért is teljesen odavagyok, így a VOUS első szülinapja alkalmából nem is volt kérdés, mit szeretnék nektek megmutatni: arra kértem a lányokat, hogy küldjék el az első születésnapjukon készült fotókat, néhány mondat kíséretében. Az „anya, milyen voltam?” kérdésre érdekes válaszokat kaptunk.

Lilla

Forrás:
Sellei Lilla

Szerzőnk, Lilla ma már két gyönyörű gyermek boldog anyukája, egyszer azonban ő is volt pici. Hogy miben változott? Anyukája szerint semmiben!

„Egyéves korodban sem voltál más, mint előtte: egy örökmozgó, életvidám, nyitott, csepp emberke voltál, 7,7 kg-os energiabomba. Normális főtt kaját nem ettél. Az étkezésed nem volt igazán normális. Egyik nap két banán egymás után, a következő nap az első falat kifordult a szádból. A húslevest szeretted nagyon. Furulyázni szerettél. Sok felnőtt vett körül, nyitott voltál. Nem voltál szégyenlős. Jártál, futottál. A szülinapod. Hát, nem volt tematikája. Csináltam egy tortát. Csokisat. Azóta is az a kedvenc.”

Nóri

engelnori_27596943012_o

Forrás:
Engel Nóri

A divatimádó Nóri gyermekkoráról már sok dolgot elárult a szülinapi interjúsorozatban, arról azonban még nem volt szó, hogy élete első évében milyen baba volt.

„Áldott jó baba voltál egyévesen, ahova leraktunk, te ott maradtál. Képes voltál bármivel eljátszani, akár órákon keresztül. Mára ez változott, nem vagy az az egy helyben ülős ember, sőt, mindened a nyüzsgés, pörgés. Egyvalami van, ami szerencsére nem változott: a kaja iránti szereteted. Akkor és most sem veted meg a finom falatokat, egy jó sütire, finom ebédre bármikor kapható vagy, csak szerencsére az alakod ma már jobban elbírja, mint anno. Igazi kis vasgyúró voltál!”

Bogi

Junior szerzőnkkel, Bogival Nórihoz hasonlóan nem volt sok gondja az anyukájának, hiszen ő is jó, nyugodt baba volt. Valószínűleg a dédszülei is nagyon imádták a kis csöppséget, hiszen óriási szeretettel tartják az első szülinapját ünneplő babát a kezükben, de Bogi elárulta, hogy sajnos ez azon kevés fotók egyike, amiken még ők is szerepelnek. De evezzünk inkább vidámabb vizekre, és hallgassuk meg, mit mondott anyukája Bogi első életévéről!

„Te 1 évesen nyugis baba voltál, már járni is tudtál – érdekes, hogy mászni csak utána tanultál meg –, nem úgy, mint a többi baba, akinél ez fordítva volt. Már beszéltél is, érthetően. Veled könnyű volt bárhova menni, szerettél ismerkedni, nem féltél az idegenektől. Ami megmaradt, hogy kedveskedsz, ha valamit el szeretnél érni, ez már akkor is így volt.”

Enci

Forrás:
Nagy Enikő

Másik junior szerzőnk, Enci már nem volt olyan jó kislány, mint a többiek, okozott némi fejtörést a szüleinek, anyukája például ezt mondta az egyéves Enciről:

„Már egyéves korod előtt tudtál járni, és olyan eleven voltál, hogy a fejedet is betörted, és még a szád is szétcsattant egyszer. Mindig nagyapád létráján csimpaszkodtál az első pár fokon, rám meg ilyenkor mindig a szívbaj jött. Aludni szinte sosem akartál. Egyébként szépen eljátszottál magadban, egyik kedvenc elfoglaltságod az volt, hogy előszeretettel lepakoltál mindent a szekrényekről. Nagyapád egyszer úgy megetetett szalonnával (picikával – ahogy te mondtad), hogy megijedtünk, hogy rosszul leszel. Nem lettél. Akkor szeretted meg a szalonnát.”

Enci apukája is hozzátett azért egy-két gondolatot:

„Nagyon akaratos voltál, mindig azt kellett csinálni, amit te mondtál. Te voltál a főnök. Ez még most is így van, bár ma már nem minden van úgy, ahogy te akarod.”

Adi

Forrás:
Faragó Adrienn

A VOUS-lányok közül talán senki sem rajong úgy a gyógynövényekért, mint Adi, ám egyévesen még nyoma sem volt ennek a szenvedélynek. A pici lány figyelmét inkább a gyertya és a marcipán kötötte le.

„Az első éved legemlékezetesebb és egyben legviccesebb pillanata is egyértelműen a születésnapod volt. A mai napig megvan még az a videokazetta, mely őrzi a zsúr mozzanatait. Igazából a háromnegyed része csak arról szól, hogy szeretnéd megfogni az égő gyertyát. Hiába intünk óva ettől, mint minden gyereknek, neked is az kellett volna, amit szabad. Többpercnyi 'vitatkozás' után végül jobbnak láttuk elfújni a lángot. Nem tudom, hogy bosszúból vagy gyermeki ösztönből, de ezután megmarkoltad a tortán lévő marcipánt, odébb raktad, majd a kés helyett inkább az öklöddel szelted fel az emeletes tortád felső szintjét. Mondanom sem kell, hogy a lakás minden pontja ragadt a csokitól.”

Eszter

Forrás:
Mengyán Eszter

Főszerkesztőnk, Eszter ma már a VOUS anyukája főállásban. Ő is megpróbált utánajárni, milyen volt gyerekként, amikor még nem a szerkesztőség ügyes-bajos dolgait irányította. A Facebook chaten írt rá az anyukájára.

Eszter: Anyuuuu, nekem van egyéves kori képem? Valahol van nekem, ugye? És milyen voltam 1 évesen?

Eszter anyukája: Holnap keresek képet… most alszom 🙂 Amúgy nyugi, tök cuki voltál.

Dorina

És végül íme, én is felfedem az egyéves szülinapomon készült fotómat, amin anyukámmal „pózolunk”.

Forrás:
Simon Dorina

Anya elmondása szerint már 10 hónaposan járni kezdtem, így nem volt könnyű velem az élet, hiszen nehéz volt megállítani. De nem csak ezért voltam nehéz eset: rengeteget sírtam, részben azért, mert nagyon hasfájós baba voltam, másrészt sokat hisztiztem. Anyukám legkellemesebb emléke ebből az időszakból az, hogy imádtam a meséket, mindenhova vittem utána a mesekönyvet, hogy olvasson nekem. Igen, mindenhova. Még a vécére is utánamentem. Állítólag már nem volt olyan mese, amit ne tudtam volna szóról szóra, így néha azzal próbálkozott, hogy kicsit átírta a történetet – sikertelenül, hiszen egyből rájöttem.

Kérdezzétek meg ti is a szüleiteket az első szülinapotokról. Ti milyenek voltatok?

Ajánlott cikkek