Kutyával élni egy életmód. Elkötelezettség, egy édes élet, amit megkoronáz a hideg orrocska, izgő-mozgó tekintet, némi nyelvcsapás és sok-sok boldogság. Kutyásnak lenni olyan dolog és élmény, amit a kutyátlanok nem érthetnek.
Nekem ugyan nincs kutyám, de annál több ismerősöm van, akik négylábú kedvencükkel tengetik a hétköznapjaikat. Vannak, akik ajándékba kapták, mások menhelyről hoztak el árvát. Ráadásul a szerkesztőségben is örömködtünk, mikor szereztünk magunknak Uberrel pár kutyapercet. Most az ismerőseimet kérdeztem meg arról, hogy melyek azok a dolgok, amelyeket csak azok érthetnek, akik egy lihegő szőrgombóccal élnek nap mint nap.
Folyton emlékeztetnek, hogy mennyire rossz bírók lennétek
Nem.Lehet.Ellenállni.Azoknak.A.Bociszemeknek. Mindegy, hogy széttépték a kedvenc cipőtöket, vagy lehányták a kanapét. A bünti, amit kiróttok rájuk, benneteket jobban megvisel, mint őket.
A bepisilés megbocsátható dolog
Ugyanis van az a kutya, aki mikor hazaértek, örömében összepisili magát.
Karácsony, szülinap = ajándék a kutyának
Nagyobb gondot fordítotok rá, mint az összes családtagéra összesen, hiszen a türelmetlen farokcsóválásból rajta látjátok a legjobban, mennyire izgul és várja, hogy mit fog kapni.
Kakiszacsi mindenhol
A kabátzsebetekben, a farzsebetekben, a táskátokban…
Inkább egy kutyás lógás a többiekkel, mint egy buli
Lehet bármilyen reggel, szakadt szerelésben a kutyásokkal beszélni a kutyákról MEGUNHATATLAN.
Amikor arra kérnek, hogy mutassatok egy képet magatokról…
5 percig görgettek, míg a kutyás képek után találtok egyet, amin csak ti vagytok.
Ha kicsit tovább elvagytok a megszokottnál, idegesek lesztek
Bepisil? Bekakil? Magányos? Nyüszög? Szomorú?
Meséljetek, ti mit tennétek hozzá még?
