sátor

Sátrazás pró és kontra – Ne legyetek borsószem hercegkisasszonyok!

Ha közeledik a nyár, akkor kicsit mindig abba az időbe ugrom vissza, amikor Erdélyben töltöttem egy hetet, és egy sátorban aludtunk hárman. Ó, azok a szép idők! A sátrazás szépségei és átkai. Egy biztos: újra át kell élni az élményt, bármennyire is előtör az idő előrehaladtával belőletek a borsószem királykisasszony.

Hiszen tagadhatatlan, hogy a sátorozás nem pont egy kényelmes módja a kikapcsolódásnak, bár vannak már szuperkényelmes, forradalmi változatai is. Amikor Gyergyószentmiklós mellett sátoroztam a barátaimmal egy völgyben, akkor bizony megtapasztaltam az árnyoldalait is.

Forrás:
pexels

HELP! Itt egy nyolclábú!

Hiába, hogy Erdély nem Ausztrália, ahol félelmetesebbnél félelmetesebb dögök leselkednek rátok, a nyolclábúak itt is vígan élik az életüket. Eltekintve a méretbeli különbségektől, hiszen én a sokszorosa vagyok egy pici póknak, attól még igenis a hideg kiráz tőlük, és hiába a cipzár és a bombabiztos hálóréteg, egy-egy fenevaddal kénytelen voltam szembenézni, több alkalommal is. A rettegés pedig akkor ért a tetőfokára, mikor egy számomra hozzáférhetetlen résben lapult meg az ádáz dög, és esélyem se volt póktalanítani a sátort. Hüpp.

Fürdőszoba? Álom

Akkor én pont egy fesztiválon sátoroztam, és toi toi vécére jártam, és egy mobilzuhanyzóban fürödtem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig volt meleg víz, és akkor is hazudnék, ha azt mondanám, hogy számítottam a hidegre a cső alá állva. De hogy felébredtem tőle hajnali hatkor, az biztos.

Intim szféra? Ne vicceljünk!

Ha többen osztozkodtok egy sátornyi férőhelyen, akkor a privát szférának annyi. Jó, persze, magatokra húzhatjátok a bejáratot, de az ötöltözés, rendezkedés nem a kedvenc időtöltésetek ilyenkor, és nem igazán agyaltok azon sem, hogy mit vegyetek fel reggel.

Mindezek mellett azonban számos előnye van annak, ha sátorozásra adjátok a fejeteket. Reggel arra kelni, hogy a völgyben rózsaszín köd terjeng, és hogy a természet ébredezik, megfizethetetlen. És ha túlléptek a félelmeiteken, és képesek vagytok elengedni magatokat, olyan csodák részesei lehettek, amik nem mindennap adatnak meg, fővárosban meg főleg nem. Egyszer például szabad ég alatt aludtunk, és hatalmas kaszáspókok szaladgáltak rajtunk. Bármennyire is viszolyogtam tőlük, a csodálkozás hirtelen a torkomra fagyasztotta a sikolyt. Az volt az első lépésem afelé, hogy közelebbi barátságba kerüljek velük. 

Csodálatos dolog az is, mikor hajnalban érzitek a harmatot a füvön, és a hálózsákban ébredés is ad egy olyan szabadságérzetet, kalandot, mintha éppen valahol Európában pihentetek volna le az erdő szélén. Esténként a tűz köré ülve, az eget bámulva annyi hullócsillagot láthattok, mint még soha. Annyit kívánhattok, amennyit csak akartok. Piknikezhettek a szabad ég alatt. Kell ennél több?

A világ egyszerűen tágabbá válik, ha kiléptek a komfortzónátokból, és magatok mögött hagyjátok a borsószem királykisasszony éneteket.