Júniusban ünnepelünk: 1 éves a VOUS! Ebből az alkalomból meglepetés-interjúsorozattal készültünk, amelyben végre mi, VOUS-lányok is elárulunk magunkról ezt-azt. A karácsonyi ajándékozások mintájára mindannyiunk neve felkerült egy cetlire, és mindannyian húztunk valakit, akivel kicsit elbeszélgettünk.
Külsősként keveset találkozom a VOUS-lányokkal. Még kevesebbet Fekete Anna Eszterrel – akit húztam –, így jó alkalom volt bemenni a szerkesztőségbe, ahol Annát egy elvarázsolt tetőtéri kis zugban találtam meg. Nem is tudtam, hogy ilyen helyiségek is vannak az épületben. Interjúkészítésben nem vagyok gyakorlott – ez lesz életem második interjúja –, nehézség azonban nem volt, mivel Anna remek beszélgetőtárs volt: közvetlen és fiatalsága ellenére meglepett, mennyire tudatosan áll az élethez, példát lehet venni róla, ahogyan képes a nehézségekből előnyt kovácsolni. Maximalista, aki a munka mellett nyelvvizsgára készül, KRESZ-tanfolyamra jár, azt mondja, tipikus Halak, aki korábban mindent a lelkére vett. Bohókás, szeret álmodozni, mindig minden akart lenni. Ez a kívánság újságíróként tulajdonképpen valóra is vált.
Van olyan mondat, amely szinte „bevésődött”, nyomott hagyott és vissza-visszatérő momentum az életedben?
Apukám mondta egyszer: „Kislányom, a te hátadon fát lehet vágni”, amiből én azt hallottam ki, hogy akkor egy életen át velem bárki bármit megtehet majd és be kell vallanom, nem tetszett a gondolat. Akkor elhatároztam, hogy ez nem így lesz.
Mi segít át a nehéz pillanatokon?
Nagyon sokat pánikolok, de mindez szerencsére nem látszik az arcomon. Kivéve, ha olyan ember társaságában vagyok, aki előtt nem viselek semmilyen álarcot. Ha az álarcom leteszem, ott elszabadul a pokol. Félelem, kishitűség, sírdogálás és komplexusok – biztos tudod, mire gondolok. Ilyenkor jön a „jaj, én ezt nem tudom megcsinálni, nem értem és sose lesz kész” és társai. Van egy ember az életemben, aki ilyenkor pátyolgatás helyett a helyére teszi a világomat. Tőle hallottam először, hogy nem lesz baj, úgyis megoldod!
Olvastam néhány cikkedet, és azt látom, hogy nagyon gazdagon, őszintén és élvezetesen írva tartod fenn az olvasó figyelmét. Hogyan kezdtél el írni a VOUS-ra?
Közösségi kommunikátorként dolgoztam egy másik csapatban itt a házon belül. Körülöttem már mindenki írt cikket a VOUS-ra, de én sokáig nem mertem. Talán azért, mert ez az újságírás egy ilyen dédelgetett álom volt számomra, és féltem, hogy ha nem sikerül, egy lufi kipukkad, és új álmot kell keresnem. Ami nem olyan egyszerű.
Egy ügyes beszólás indított el a főszerkesztő ajtaja felé, ami így szólt: „Ugyan, lépjünk már túl ezen a problémán, úgysem fogsz ebbe belekezdeni” – szerintem megunták a szenvedésemet. Viszont a következő pillanatban már a főszerkesztőnk, Eszter ajtaján kopogtattam, hogy nagyon félek és nagyon szeretnék írni. Eszter nevetett és megkérdezte, miért kellett ennyit várni rám.
Anna VOUS-élményei
2016 januárja óta a csapat tagja
Kedvenc cikke a „Ha valaki dögösnek lát, lásson annak a farmeromban is!” címet viselte
Eddigi legnehezebb feladatáról így beszélt: „Volt egy cikk, aminek a témáját én magam találtam ki, azt hittem, gyerekjáték lesz megírni, de nem volt az. Végül megküzdöttem vele, viszont miután megjelent nehéz percek következtek.”
Eddigi legjobb VOUS-élménye az volt, hogy dolgozhatott néhány hétig a VOUS hírcsapatában, ami nagyon érdekes és tanulságos időszak volt számára.
Mi volt az, ami legutóbb kimozdított a komfortzónádból?
Az elmúlt egy évben mást sem csináltam, mint kiléptem a komfortzónámból. Egy párizsi utazással kezdődött, majd elköltöztem otthonról, kipróbáltam a wakeboardozást, snowboardozást. És itt remélem, még közel sincs vége.
Egyszerre tűnsz nekem határozottnak és sebezhetőnek is. Jellemző rád a kettősség?
Amennyire szeretem a szabályokat, annyira jól meg is vagyok nélkülük. Említettem, hogy tipikus Halak vagyok, mégis jelenleg a „nagyon Halakból” nagyon nem tudom, mi lettem. Valahol a lelkem mélyén szétszórt lehetek, és bohókás, de ezt betettem egy is dobozba és próbálok rendes lenni. Aztán ha mégis borulnak a terveim, elfelejtek valamit, nevetek és megoldom. Hiszen amilyen spontán jön egy probléma, olyan spontán jön a megoldás is.
