Amennyire imádjuk a szoknyát, pont annyira sokszor bosszankodunk is miatta, hiszen ez az a ruhadarab, ami a legtöbbször eléri, hogy zavarba jöjjünk, és elpiruljunk. Nemhiába igazán pikáns darab ez, nemcsak a szó jó, néha a kellemetlen értelmében is. Nézzük csak, miért pironkodunk a leggyakrabban emiatt a villantós darab miatt.
Alásétál a szél
Komolyan. A pimasz. Besurran, tesz egy kört, megcsikiz, és ilyenkor tök úgy érzitek, mintha valaki „ott” nyúlkálna, és ez az összes szoknyafazonra érvényes. Összerezzentek, és körbenéztek, hogy megbizonyosodjatok róla, semmi ilyesmiről nincs szó, és hogy a szoknyátok is rajtatok van. Fixen.
Nem vagytok biztosak abban, meddig hajolhattok előre
Szörnyen frusztráló érzés, főleg, amikor muszáj előrehajolnotok, hogy elérjetek valamit, és közben megfeledkeztek a kritikus nyújtózkodási távolságról. Csak utána villan az eszetekbe, hogy vajon mennyit látott belőletek a környezet.
A metrómumus
Tudjátok, az a láthatatlan mumus, aki felétek suhan a metrón. A szél, ami lufit csinál a szoknyátokból, ezáltal gyönyörű belátást engedve a felfelé mozgólépcsőzőknek. Emiatt persze folyton a szoknyátokat fogjátok, amitől úgy néztek ki, mintha nagyon kéne pisilnetek.
„Nem furcsa hordani?”
A kérdés, amit mindig megkaptok azoktól a nőktől, akik nem szoktak szoknyát hordani, mert úgy érzik, nincs rajtuk semmi, és ez frusztrálja őket. Nos, mi pont ezt élvezzük. És nem, a miniszoknya nem közönséges, mi tudjuk, hogyan kell ízlésesen hordani, sőt, annak is megvan a módja, hogyan hozzuk ki ruhákkal az előnytelen lábak legjobb oldalát.
Átlátszik
A szoknya próbája is a hordás, szóval nem tudhatjátok biztosan, hogy melyik mennyire sejteti a testeteket. A gyanakvás akkor indul el bennetek, mikor túlságosan sokan kezdik nézni az alsó feleteket… Ilyenkor jut eszetekbe: lehet, hogy nem kellett volna ma testszínű bugyit venni?