Gór Nagy Mária botrány rasszizmus

Én sem vagyok előítéletes Gór Nagy Máriával szemben, de...

Én nem vagyok előítéletes, ha a 60+-os hazai celebekről van szó, de Gór Nagy Mária, gyerekek, na... ő aztán tényleg mindent megtestesít, ami miatt ezt a korosztályt és társadalmi közeget nem értjük. Rosszul hangzik mint kezdőmondat, ugye? Pedig maga Gór Nagy Mária is valami hasonlót mondott, amikor a TV2 reggeli műsorában a minap kijelentette: „Nem vagyok rasszista, de gyűlölöm az arabokat.” Akiket rögtön a terroristákkal is azonosított, ha már. Hadd szóljon!

Na szóval akkor: én sem vagyok ám se a korosztállyal, se a társadalmi csoporttal szemben előítéletes, amit Gór Nagy Mária képvisel, de kicsit már a bögyömben vannak, most bevallhatom. Aczél Endrék, Csapó Gáborok, Kiss Lászlók, Gyárfás Tamások, Havas Henrikek... sikeres, megérkezett emberek, akik kétségkívül sokat tettek le az asztalra, de közben valami mérhetetlen gőggel és jogosultságérzettel tekintenek saját státuszukra, és mindarra, ami ezzel jár. Relativizálják az erőszakot, az áldozatot hibáztatják, lenézik a rászorulókat, felülnek a kisebbségeket bűnbakká tevő propagandának, és közben mereven és vakon ragaszkodnak saját mutyizós-bratyizós, régi világban megrekedt, zárt világukhoz, amiben ők valakik, és ez bizonyos privilégiumokkal jár.  

Mi történt pontosan a műsorban?

Gór Nagy Mária rögtön azzal indítja beszámolóját a „rémálommá vált” törökországi nyaralásról, hogy leszbikusnak nézték... ami amellett, hogy teljesen irreleváns, panaszként („úgy nézek ki, nem?!”) igazán abszurd. Ha a barátnőmre, akivel utazom, azt hiszik, hogy a partnerem, nem megsértődni szoktam, hanem vállat rándítok.

Objektum doboz

Nem érdekel különösebben. Nincs jelentősége, nincs súlya, nem érzem magamat kevesebbnek attól, hogy nem ismerték fel a szexuális orientációmat, nem mindenki számára nyilvánvaló heteroszexualitásom. Talán azért, mert hiszem, hogy leszbikusként sem lennék sem jobb, sem rosszabb ember. Ahogy mások sem azok. Sőt abban is biztos vagyok, hogy a külsőm sem lenne más (szőrös lábam és szakállam sem volna), ahogy azt a színésznő – láthatóan – feltételezi. És ahogyan az életben ez nem számít, úgy egyszerűen nem téma egy szabadidős program, például egy nyaralás során sem.

Elza Jégvarázs

Leszbikus Disney-hercegnő?! – 5 tévhit, amiért sokan lázadnak ez ellen

„Olvasom több helyen is, hogy a CitizenGO nevű szervezet élénken tiltakozik a Give Elsa a Girlfriend kezdeményezés ellen, aminek célja, hogy leszbikus mesehős is feltűnjön a vásznon a Disney-hercegnők sorában. Ez szépen mutatja, mennyi még a sötét folt, és mennyi tévhit kapcsolódik mindahhoz, amit gyűjtőnéven csak 'másságnak' hívunk.”

A teljes cikket ide kattintva olvashatjátok!

Aztán ha ellopják az irataimat – esetleg én veszítem el őket –, az sem téma, hogy én ki vagyok. Tényleg nem. Pedig Zs kategóriás senkiként nekem is volt már szerencsém a hivatalban: egy ügyintéző az önkormányzatnál épp ismerte véletlenül a blogomat, amikor az iparűzési adóval kapcsolatban intéztem valamit, és pár perc lelkesedés után felajánlotta, hogy később, ügyfélfogadási időn kívül térjek vissza a papírokkal, hogy ne kelljen sorban állnom. Zavarban voltam. Igen, ez egy privilégium, amit a szerencsémnek köszönhetek. Gór Nagy Mária nyilván az életművének is, ezt nem vitatom (nem vagyunk egy kategória, ne értsétek félre), de... helló, egy ilyen kontextusban, amikor az ember kiszolgáltatottan áll a hatóságok előtt, egyszerűen akkor is bizarr volna saját nevem visszhangját hallgatni, ha történetesen Oscar-díjas rendező volnék. Mert a többi ember, aki átéli ezt a fajta kiszolgáltatottságot, nem az, és ebben a minőségemben az én státuszom is mellékessé válik.

Ez a felvezetés persze már önmagában véve megágyazott annak, ami ezután jött: „Nem vagyok rasszista, de gyűlölöm az arabokat.” Az arabokat, akik persze muszlimok, törvényszerűen. Mind. És ha már muszlimok, fanatikusak is („ez az iszlám... ez a fanatizmus...”): terrorista, aki „inkább felrobbantja magát”. Ez már csak ilyen dolog: arabok, iszlám, terrorizmus együtt járnak kéz a kézben.

Hogy az iszlám több mint másfél milliárd ember vallása – nem csak araboké –, az nyilván mellékes.

A két műsorvezető, Demcsák Zsuzsa és Szebeni István próbálta finomítani a képet, de Gór Nagy Mária még szükségesnek érezte megemlíteni, hogy ő aztán ismeri ezt a világot, mert a Várban – hol máshol? – lakik: látja, hogy élnek „ezek”, a sok feleséggel, akik a Hilton előtt cipelik férjeik után a csomagot. Ennyi előítéletet és tudatlan általánosítást ritkán hall az ember egy-egy negatív, az araboktól, az iszlámtól és a terrorizmustól minden bizonnyal egyébként független eset kapcsán.

Könnyű volna azt mondani, hogy Gór Nagy Mária csak sokkot kapott a kellemetlen élmény hatására, és a poszttraumás stressz mondatott vele ennyi bődületes butaságot, de valami azt súgja, hogy ezúttal nem csak az előítéletek munkálkodnak bennem, amikor azt mondom: elég volt ezekből a privilégiumaikból show-t csináló, önelégült életműdíjasokból, a tehetség és a siker senkit sem jogosít fel arra, hogy másként méressen meg, ha emberségről van szó. Már csak azért sem, mert az élet jóval árnyaltabb és színesebb annál, hogy általánosítások mögé bújva gyűlölködjünk a tévében, mielőtt az aktuális hakninkat vezetjük fel...