Emlékeztek még azokra az éjszakákra, amikor a szüleitek lekapcsolták a villanyt, és azok a játékok, amiktől napközben elválaszthatatlanok voltatok, hirtelen félelmetes szörnyekké változtak? Most, hogy vetettünk egy közelebbi pillantást a '90-es évek játékaira, úgy gondoljuk, talán nem is véletlen, hogy annyit féltünk a sötétben!
Visszapillantva gyerekkorunk népszerűbb játékaira, annyira már nem is tűnik érthetetlennek, hogy miért kezdtünk intenzív rettegésbe minden egyes alkalommal, amint a szüleink lekapcsolták a szobánkban a villanyt. Úgy tűnik ugyanis, hogy a '90-es években gyártott szépségápolással vagy divattal kapcsolatos játékok között kifejezetten sok ijesztő darab akadt, ezeket pedig előszeretettel hordták nekünk karácsonyra a szorgos nagymamák és nagypapák.
Persze imádtuk a Barbie babákat és az unikornisos fésűket, mert ezekkel felfegyverkezve úgy érezhettük, hogy tanulunk valamit a nőiességről, de mikor eljött az éjszaka, még a legtökéletesebben sminkelt baba mosolya is gonosszá torzult, ráadásul reggel mindig máshonnan kerültek elő a játékaink, mint ahol hagytuk őket.
Az ijesztő mennyiségű műanyagtól eltekintve, amit akkoriban a játékaink tartalmaztak, tényleg volt bennük valami félelmetes. Nézzétek meg az alábbi videókat, és talán ti is kiszúrjátok, hogy tudattalanul miért féltünk tőlük annyira gyerekkorunkban.
1. Sweet Secrets fésű
Látjátok, hogy mi történik ebben a reklámban? Szegény babának le kell szerelni a testét ahhoz, hogy játszani tudjunk vele, vagy ékszerként tudjuk használni. Ez azért kicsit egészségtelen.
2. Én kicsi pónim
Az ártatlan, gyermeki szem talán nem lát semmi kivetnivalót ebben a reklámban, de felnőtt fejjel kissé furcsának tűnik, hogy miért kell a pónik különböző testnyílásaiban rejtegetni a gyerekek ékszereit.
3. Barbie gyilkos mosollyal
Ez a baba talán nem volt annyira népszerű Magyarországon, de nem is bánom, mivel engem felettébb nyugtalanít a mosolya. Vagy csak én vagyok paranoiás?!
4. Kristályba zárt Barbie
Lehet, hogy nekem volt sanyarú a gyerekkorom, de erre a babára sem emlékszem. Viszont a gondolat, hogy hógömbbe zárva tartsuk, és csak akkor vegyük elő, ha meg akarjuk mutatni rajta fodrásztehetségünket, majd újra visszazárjuk a börtönébe, vegyes érzelmekkel tölt el.
5. És a végére: a klasszikus Barbie
Minden kislánynak volt Barbie-ja, akár a nővérétől örökölte, akár újonnan kapta, de volt egy része az életének, amikor kézen fogva járt vele és öltöztette, fésülgette. Eddig rendben is van, de mikor az éjszaka közepén felébredtünk, nem volt ijesztőbb látvány, mint a pislogást nem ismerő kék szempár, ami megállás nélül meredt ránk a sötétből.