2014-ben Sarah Thistlethwaite-tel egyszerre két csoda is történt: egyrészt veszélyeztetett terhesként anyák napján hozta világra két egészséges gyermekét, másrészt az egypetéjű ikrek egymás kezét fogva születtek. Nem sok anyának lehet része ilyen látványban, de vajon az ikerpár most is annyira közel áll egymáshoz, mint születésük pillanatában?
Jenna és Jillian Thistlethwaite kézenfogva érkezett a világra, így születésük pillanata nemcsak a szülők, de még a kórházi személyzet számára is meghatározó élmény volt. A lányok egypetéjű ikrek, ilyenkor pedig fokozottan fennáll a veszélye annak, hogy valamelyik poronty nyaka köré tekeredik a köldökzsinór a terhesség alatt, éppen ezért egészen a 24. hétig csak 50% esélye van annak, hogy mindkét magzat életben marad és egészségesen születik. Talán ez magyarázza azt a szoros köteléket, amit az egypetéjű ikrek esetében később is láthatunk – legalábbis ha szerencsések.
Két évvel a lányok születése után a People magazin tudni szerette volna, mi van az ikerpárral, és kiderült, hogy remekül vannak. Úgy néz ki, Jillian a merészebb, míg Jenna visszahúzódóbb, de ami ennél is nagyobb örömmel töltött el mindenkit: az ikrek ma is elválaszthatatlanok.
Néha, amikor a férjem elmegy vásárolni, előfordul, hogy elviszi az egyiküket, a másik pedig otthon marad velem. Ilyenkor az ikrek nagyon gyorsan kiborulnak és egymást követelik. Hihetetlenül közel állnak egymáshoz, olyanok, mint két borsó egy hüvelyben.
– meséli anyukájuk, Sarah. Mivel a gyerekek még csak kétévesek, a kedvenc teendőik listáján első helyen a játszás és az evés áll, de ez így is van jól. Persze azért velük is előfordul, hogy összevesznek valamin: például a ruháikon. Semmi kétség: az ikrek máris vérbeli csajszik.
A lányok egyelőre nagyon hasonlóak. Ugyanazokat az ételeket szeretik, mindketten imádnak úszni és kint játszani a kertben. Még a kedvenc játékaik is megegyeznek, ezért még akkor is, ha sikerül mindenből két egyformát venni, gyakran van veszekedés.
Ettől függetlenül Jillian és Jenna nagyon jó testvérek. Habár még alig láttak valamennyit a világból, ösztönösen vigyáznak egymásra: például gyakori, hogy felvidítják egymást, ha valamelyikük szomorú. Anyjuk elmondása szerint egymás közelsége máris lenyugtatja őket.
Az „iker-kártyát” azonban már ilyen fiatalon is nagyszerűen kijátsszák: ha valamelyikük rosszalkodott, egyből a másikra keni, mert tudják, hogy a szülők milyen gyakran összekeverik őket, ezért végül felhagynak a büntetéssel.
Hát nem imádnivalóak?
