Élő próbababák tűntek fel a napokban a Háda-üzletek kirakatában. Vannak, akik szerint ez egy zseniális marketingfogás, míg mások szerint nettó nőalázás, a modellek tárgyiasítása. De mi is vajon ez az egész?
Egy kis történelem: régen is próbálkoztak élő próbabákkal az üzletek
Akármiről is legyen szó, a jelenség egyáltalán nem új keletű: a „próbaba” angolul a mai napig „mannequin”, ami egyúttal manökent, vagyis élő, hús-vér modellt is jelenthet. Az első „élő próbababák”, vagyis rivaldafénybe helyezett modellek az haute couture-ban mozgó Charles Worth nevéhez fűződtek az 1860-as években: konkrétan Charles felesége, Marie volt az, aki férje alkotásait saját testén az üzlethelyiségük kirakatában bemutatta, később pedig – a kirakatból kilépve – Mr. Worthé lett a világ első modellügynöksége is.
1916-ban aztán több amerikai üzletház is próbálkozott azzal, hogy élő embert helyezzen el a kirakatban, de ezek a próbálkozások sorra megbuktak. Nem csupán azért, mert egész nap a kirakatban álldogálni embert próbáló feladat, hanem azért is, mert a ruhák azért egy bábun sosem ráncolódnak úgy, mint egy emberen, hanem mindig tökéletesen állnak. Később, 1920 és 1940 között a „mannequin” szó egyaránt utalhatott kirakati próbababára és hús-vér emberre is, de a nagy presztízsű divatcégek továbbra is a próbababákat preferálták. Nekik a ruha számított, nem a női test – mondhatnánk.
Az élő próbababa
Az élő próbababa egy 2012-es angol dokumentumfilm, amely egy ritka genetikai betegségben szenvedő fiatal lányról, Louise Wedderburnről szó, akinek ízületei lassan teljesen megmerevednek. A lánynak az minden álma, hogy a divatvilágban találjon munkát. Louise élete azt is megmutatja, hogy mi történik, amikor a londoni Fashion Week keretében a divatőrültek egy élő próbababával is találkozhatnak… Dermesztő, elgondolkodtató sors.
Óránként 25–100 dollárt is kereshet a kirakatban feszengő modell
Napjainkban ez élő próbababák újra divatba jöttek, több modellügynökség is foglalkozik azzal, hogy élő kirakati elemeket közvetít ki. A választható lehetőségek között szerepel, hogy a modell csak áll a kirakatban, és bizonyos időközönként pózt vált, de igény szerint akár beszélget is a reménybeli vásárlóval: elárul pár dolgot a termékről, esetleg megpróbálja rábeszélni a delikvenst a vásárlásra.
Az ügynökségek szerint ez egy izgalmas, eredeti marketinghúzás: olyasmi, amire a járókelők azonnal felkapják a fejüket, és később is szívesen emlékeznek vissza arra, hogy az általuk választott ruhát először egy hús-vér figurán pillantották meg a kirakatban. Utánanéztük, és az Egyesült Államokban ezzel a melóval – az adott ügynökség presztízsétől függően – óránként 25–100 dollárt (7000–28.000 Ft) is lehet keresni. A hazai számokról nincs információnk, hiszen nálunk (még?) nincs igazán piaca a műfajnak.
Nálunk sem a Háda az első, de Moszkvához képest a fasorban sem vagyunk
Ezzel együtt itthon sem a Háda az első üzletlánc, ahol élő emberek bámulnak az arcunkba a kirakatból. A NUBU-nak 2015 elején már volt egy hasonló kampánya, amelyet egy külön erre specializálódó, jobbára balett-táncosokból, statisztákból és modellekből álló cég valósított meg. A rendező, Tóth Zs. Nóra akkor a Borsnak arról számolt be, hogy főként üzletek megnyitójára, reklámkampányokhoz hívják őket. A megrendelő által megadott arculat szerint öltöznek ilyenkor fel, és amolyan hoszteszként kommunikálnak is a vásárlókkal.
Ez még talán nevezhető érdekes, esetleg – szőrmentén – művészi marketingfogásnak is, de az orosz csízió ennél egy fokkal vadabb, és már – minden kétséget kizáróan – felveti a nő szextárggyá degradálásának problémáját. Egy moszkvai női fehérneműboltban ugyanis élő modellek mutatják be, hogyan is fest a férfivásárló által kiszemelt ajándék.
Az úriemberek itt nemcsak gyönyörködhetnek az élő próbababákban, de segíthetnek akár a melltartó ki- és bekapcsolásakor is, sőt… akár a tangát is megigazíthatják. A tulajdonosok esküsznek, hogy több ennél nem történhet, ezzel együtt a vállalkozás persze roppantmód sikeres, számos kuncsaft pedig kimondottan az eleven próbababák miatt tér vissza újra és újra…
És mi mit gondolunk? Fene tudja, megvalósítás kérdése az egész. Nem annyira az dönt, hogy kigyúrt testű srácok is figyelnek-e az üveg mögött a nők oldalán, hanem inkább az, hogy mennyre eredeti, humoros, figyelemkeltő vagy éppen művészi a produkció. A moszkvai forgatókönyv viszont az a kategória, amire ezen a szinten nincs magyarázat…