wanderlust interjú montazs

Utazás, szabadság, önismeret – interjú a Wanderlust bloggerével

Komjáti Viktória már nem számolja, hány országban volt, de megjárta stoppal Izlandot, Marokkót, Grúziát, és beköszöntött már pár nyugat- és dél-európai országba is. Utazós blogja azért annyiban különlegesebb kicsit a többinél, hogy lelke van. Az ember nemcsak azt kapja az olvasott sorokkal, hogy milyen szép a világ, hanem azt is, hogy milyen hatással van az emberre.

El tudom képzelni, ahogyan hazaér élete első stoppos utazásáról a kollégiumi szobájába, lerázza a táskáját a válláról, lerohan a büfébe farkaséhesen, és fogalma sincs, milyen pénzzel lehet éppen fizetni, milyen nap van, vagy épp milyen napszak. És aztán egy szendvics fölött mesélni kezd. Megállás nélkül.

És azóta is mesél a Wanderlust.hu oldalán a párjával együtt. A név kötelez, a wanderlust ugyanis mehetnéket, vándorlási kedvet jelent. Az utazások helyett azonban inkább az életről faggattam őt, a mehetnékről, arról, hogy ennyi kilométer után hogyan látja a világot egy lány, aki hallássérült, ám mégis bátran hátára vette puttonyát.

Ha valakitől, tőle meg lehet tanulni, hogy a korlátok igenis átléphetőek, és a világ tényleg csak rátok vár.

Wm. Paul Young: Éva
Wm. Paul Young: Éva
Forrás:
Alexandra

Egy utazás nem olcsó mulatság. A boldogság és a pénz összefügg egymással szerinted?

Amiből a kérdésed kiindul, egy olyan dogma, ami ma már kezd eltűnni a köztudatból. Igenis lehet olcsón utazni, sőt, akár ingyen is. Erről szólnak a hátizsákos utazók egyre szaporodó blogjai. Ha a pénz és a boldogság összefüggne, minden gazdag ember boldog lenne, és innentől kezdve a boldogság keresése nem lenne más, mint üzleti kísérletezés.

Talán megfordítva kicsit igazabb: lehet összefüggés a szegénység és a boldogtalanság között, de nem közvetlenül a pénz hiánya okozza a bajt, hanem az, hogy sajnos a tehetősebb emberek könnyebben hozzájutnak az oktatás, kultúra, egészség kiváltságaihoz, amelyek révén több és hatékonyabb eszközzel kereshetik a boldogságukat, valósíthatják meg önmagukat.

A pénz értéke egyénenként és egyetlen személy esetében, időben is lehet különböző. Az a fiatal, aki élete legnagyobb kalandja előtt áll, például egy hátizsákos-stoppos utazás tervezésekor, kevésbé kötődik a pénzhez, mint mondjuk 10 év múlva ugyanez az ember, gyerekvállalás előtt. A pénz hihetetlenül boldoggá tehet valakit, aki olyasmire használja, ami minőségileg befolyásolja az életét – és persze ez utóbbi fogalom is relatív.

Forrás:
Facebook/WANDERLUST.hu

Nagyon sokat írsz az önismeretről a blogodon, arról, hogy az utazás milyen hatással van a személyiségedre. Hogyan változtál az utazásaid alatt?

A tudatosságra való törekvés, és az önismeret folyamatos fejlesztése fontos része az életemnek. Az első hátizsákos utazásaim ébresztettek rá arra, hogy nem is olyan vagyok, mint amilyennek korábban hittem magam. Rájöttem, hogy lehetek más is, mint amilyennek nevelt a családom és a társadalom.

Utazás közben annyi tervezhetetlen dolog történt velem, olyan sok színes személyiséggel találkoztam, és annyi új élmény ért, hogy ki tudott nyílni az énemnek az a része, amit sokkal jobban kedveltem a korábbinál, és ezeket az önismereti tapasztalatokat magammal tudtam hozni a hétköznapi életembe, illetve munkámba is. Például, hogy spontán, rugalmas, kihívásokat kedvelő ember vagyok. Nehezen tűröm a monotonitást és a kreativitás hiányát.

Egy fél élet is eltelhet, mire valaki megtalálja az egyéniségét átszövő legjellemzőbb tulajdonságokat, sokan pedig egyszerűen félreismerik magukat, mert olyanok maradnak, amilyennek a körülményei nevelték. Az ilyen félreismerés komoly szorongásokhoz, lelki, kapcsolati problémákhoz vezethet. Rájöttem arra, hogy az önismeret fejlődésének vannak katalizátorai, ilyen számomra az utazás, de járok önfejlesztő csoportokba is.

Úgy tűnik, neked Izland egy nagy fordulópont volt az életedben. Miért döntöttetek úgy, hogy egy ponton elváltok a pároddal és egyedül mész tovább?

Mindig is szerettem volna kipróbálni, milyen teljesen egyedül utazni. Éppen az utazás önismereti hatásai miatt. Afféle zarándoklatnak fogtam fel, úgy éreztem, szükségem van arra, hogy napokig gyalogoljak az emberektől távoli helyeken, magamra hagyatkozva. El akartam csendesedni – mint aki meditálni készül –, és szerettem volna érezni az egyedüllét kitettségét. Mint amikor az ember kiül egy sziklára egy mély völgy vagy szakadék felett, és elmereng a lét értelmén.

A párom is szerette volna ugyanezt kipróbálni, ezért úgy alakítottuk az utazásunkat, hogy ő is utazzon egyedül, én is, és legyen néhány hét, amikor együtt is lehetünk az úton. Mivel egy egészen rendkívüli országban, a világ talán leggyönyörűbb vidékein jártunk, ez az élmény nagyon erős volt. Valóra vált egy álmom, és időközben rengeteg bennem lévő kérdésre is választ kaptam.

600

Utazzatok!

Olcsó jegyeket Viktória szerint az Utazómajomnál és a mindenkiutazhat.hu oldalán érdemes vadászni. Hasznos infókat a Wanderlust blogon kívül a backpacker.hu, sargaruhaslany.hu, hobbimazutazas.hu és a hortobagyirantottvombat.hu utazós blogokon találtok. Hátha bennetek is feltámad a fránya mehetnék…

Legutóbb egy „klasszikus nyaraláson” voltatok Ausztriában, egy szervezett nyaraláson. Ez olyan egyszerűnek hangzik, de kihívás lehetett, hogy a spontán kirándulások után egy klasszikus utazásba vágtatok bele. Hogy élted meg? Gondolom, ebben benne van a családra való készülődés, meg az, hogy lesz majd egyszer egy gyerek, ami azért kötöttség…

Számunkra, akik imádunk spontán módon, szabadon utazni, komoly kihívás volt, hogy tartsuk magunkat a terveinkhez. Mi így léptünk ki a komfortzónánkból. Kettőnk közül én vagyok az, aki inkább szeretek emberektől távoli helyeken, a természetben túrázni, nehezen viselem a zsibongást, turistákat, tömeget. Szerencsére Ausztriában sikerült középutat találnunk. Olyan helyeken járhattunk, ahol még ugyan nem szakadtunk ki teljesen a civilizációból, tehát volt lehetőségünk beülni egy étterembe, remekül felszerelt kempingekben aludni, ugyanakkor gyönyörű útvonalakon túrázni a hegyek között, ahol nem tolongó turisták, hanem hozzánk hasonló túrázók vannak. Láttuk azt is, hogy milyen sokan utaznak így családdal, és láthatóan nem olyan körülményes, mint ahogyan képzeltük. Mi ugyanis később szeretnénk majd gyerekkel is utazni, és ez most bátorított minket arra, hogy ne féljünk ettől.

Mit tanácsolsz azoknak, akik folyton utazós blogokat olvasnak, de nem bírnak elindulni? Hová menjenek először? Hogyan készüljenek fel rá?

Utazós blogokat olvasni jó. Inspirálódásra, ötletek és bátorság gyűjtésére kiváló. Én is blogolvasással kezdtem. Imádtam virtuálisan követni a világban erre-arra barangoló utazókat, akik a legkülönfélébb módokon lépnek ki a saját és a társadalom korlátai közül, hogy megvalósítsák az álmaikat.

Az utazós blogok olvasásának az a „káros” mellékhatása, hogy amíg ilyeneket olvasol, nem fogsz nyugodni, míg a saját bakancslistádról ki nem húzol te is egy-két tételt. Általában a legelső lépés a legnehezebb, és az első utazáson szerzett bátorság, tapasztalat már hozza magával a következő kalandokat.

Annak, aki régóta érlelgeti a gondolatot, hogy nekivágjon egy nagy utazásnak, de valamiért egy láthatatlan korlát mindig visszafogja, azt javaslom, ne gondolkodjon végletekben.

Nem baj az, ha kis lépésekkel indulunk el. Hatalmas élményt tud jelenteni egyetlen ausztriai hétvége is, ha valami szokatlant csempészel bele az útba, például egyedül indulsz el hátizsákkal, vagy keresel magad mellé egy útitársat és stoppal vágsz neki. Ez alatt az út alatt ki fog derülni, hogy mennyire passzol a személyiségedhez ez a műfaj, és ha nagyon, az megadja a löketet a következő, nagyobb lépésekhez. Fontos, hogy hagyj teret a spontaneitásnak, de mindig legyen B terved, a biztonság kedvéért. És persze, élvezd.