aerial loop viola

Kívülről nézve légies és könnyed, de valójában kőkemény izommunka – kipróbáltuk az aerial hoopot

Boksz, gerincjóga, felnőttbalett, rúdtánc – edzésformák, amiket már kipróbáltunk, hogy beszámolhassunk nektek a tapasztalatainkról, de a listának közel sincs vége! Folytatjuk a VOUS minisorozatát, amelyben ezúttal egy aerial hoop órán vett részt a szerkesztőség egy szerencsés tagja, azaz én.

Az aerial hoop a légtorna egyik vállfaja, amely során egy mennyezetről lelógó, bevont vaskarikán kell különféle akrobatikus gyakorlatokat végrehajtani. A látványos elemek elég komoly erőnlétet és némi hajlékonyságot is igényelnek, hiszen valójában egy saját testsúlyos edzésről beszélünk. Ennek ellenére kezdőknek is ajánlják ezt az óratípust, nem kritérium a sportmúlt. Én is úgy vágtam bele, hogy évek óta nem sportolok aktívan (tudom, nekem is kijárna már egy olyan szégyenmenet, mint Cersei Lannisternek a Trónok harcában), de gyerekkoromban nagyjából 10 évig aerobikoztam versenyszerűen – tehát mindenki döntse el maga, mennyire lehetek vállalható kondiban. Kicsit azért segítek: semennyire.

Fotósunkkal, Annával az ARTPOLE STUDIO-ba látogattunk el, ahol Rózsa Csilla stúdióvezető tartott nekem egy magánfoglalkozást. Elmondta, hogy az óráikra 8-9 éves lányok és negyvenes nők egyaránt járnak. Amikor Anna meglátta a plafonról függő karikákat, végtelenül boldog volt:

„Ezt nagyon jó lesz majd fényképezni!” – mondta földöntúli mosollyal. „Ja, meg végigszenvedni is...” – gondoltam én kényszeresen vigyorogva.

aerial loop viola

Rózsa Csilla balettművész, az ARTPOLE STUDIO vezetője

– a legendás televíziós személyiség, Rózsa György lánya

– a Magyar Táncművészeti Főiskola elvégzése után a düsseldorfi opera híres balettegyüttesének lett tagja

– főszerepet táncolt a Diótörőben, a Carmen balettváltozatában, Düsseldorfban fellépett a Hattyúk tavában, a Csipkerózsikában, és más balettelőadásokon

– a stúdió vezetése mellett balettet és olykor rúdtáncot vagy légtornát is oktat

Az ARTPOLE STUDIO weboldalát itt találhatjátok.

Vannak olyan sportágak, amikhez szinte mindegy, mit visel az ember – nos, az aerial hoop nem tartozik ezek közé. Bizonyos szettek nehezítik a szabad mozgást: egy laza póló az első fejjel lefelé végzett mozdulatnál a nyakatokba esne, ahogy egy bő szárú nadrág sem maradna a helyén. Szerencsére pontos útmutatást kaptam az óra előtt: vigyek magammal egyberészes tornadresszt, cicanadrágot és zoknit – ha pedig szükségét érzem, a dresszre felvehetek egy feszülős sportfelsőt.

Nőből vagyok – persze, hogy szükségét éreztem annak a testet takaró sportfelsőnek...

Nagyjából 10 perc bemelegítés után bele is csaptunk a közepébe, Csilla megmutatta, hogyan kell a földről feljutni a karikára – merthogy ennek megvan a maga technikája illetve mozdulatsora. Ezen a ponton Annával döbbenten egymásra néztünk, és le merném fogadni, hogy ugyanazt gondoltuk: úristen!

Forrás:
Kerepeczki Anna

Forrás:
Kerepeczki Anna

Azt hiszem, kisebb túlzás nélkül mondhatom: számomra ez volt az óra legnehezebb része.

Ami egy profinak 10 másodpercébe tellett, abban nekem bruttó 5 percem volt, amiből legalább 60 másodpercet azzal töltöttem, hogy megpróbáltam értelmezni a látottakat.

Nem szoktam feladni dolgokat, de az első kudarcba fulladt próbálkozásom után kissé elbizonytalanodtam, hogy menni fog-e ez nekem valaha.

Ez a sport gyönyörűen néz ki képeken, de tudjátok, mit nem adnak vissza ezek a fotók? Azt, hogy a karika mozog. Nemcsak úgy áll a levegőben, hanem előre-hátra himbálózik, és közben körbe-körbe is forog.

Forrás:
Kerepeczki Anna

Elsőre olyan érzésem volt, miközben néztem magam a tükörben, mintha csak parodizálnám a látottakat – pedig a testem minden egyes megnyilvánulását halálosan komolyan gondolta.

Hatodszorra futottam neki, mire végre összejött a dolog – ettől aztán úgy éreztem: ha én ide felküzdöttem magam, akkor jöhet bármi, az már menni fog. Ekkor Csilla bemutatott egy olyan pózt, amitől azonnal újra kellett definiálnom azt a bármit: jöhet bármi olyan, aminek egy kezdő esetében létjogosultsága lehet, és azt igenis meg fogom csinálni.

A kezdőknek szánt első póz nem tűnt nehéznek, de azért nem ment elsőre: az egyensúly megtalálása elég nagy kihívás, és bizony igencsak megnehezíti a legegyszerűbb feladatot is. A második már nehéznek tűnt, de a kitartó próbálkozás meghozta a gyümölcsét: idővel az is összejött.

felnőtt balett Molnár Viola

Az első pár percben vért izzadtam – Kipróbáltam a felnőtt balettot

"A Pinterest hazudik. A balett nem az a habkönnyű, pasztellszínű álom, amire mindenki gondol. A balett komoly izommunka és rendületlen szorgalom eredménye. Valami olyasmi, ami nem hullik az öletekbe, de érdemes érte megdolgozni. Még akkor is, ha elmúltatok 18, 29, vagy épp 42."  - szól egy korábbi cikkem.

Ha kíváncsiak vagytok, hogy éreztem magam életem első felnőtt balett óráján, itt elolvashatjátok!

Bevallom, a harmadik variációnál már azt hittem, kimaxoltam a képességeimet, és ha még nehezebb feladatot kapok, azt már nem fogom tudni teljesíteni. Aztán Csilla útmutatásának hála, minden egyes újabb feladatnál megleptem saját magam. Szépen, lépésenként haladtunk az egyre komolyabb és egyre bonyolultabb pózok felé – az óra végére pedig olyan elemeket is meg tudtam csinálni, amire az óra elején még az lett volna a reakcióm: LOL.

Forrás:
Kerepeczki Anna

Forrás:
Kerepeczki Anna

Forrás:
Kerepeczki Anna

Félreértés ne essék: ez a sport nem könnyű. Gyönyörű kívülről nézve, hiszen légies, könnyed mozdulatokat láthattok – de kőkemény izommunka, egyensúlyérzék és erőnlét kell hozzá.

Viszont ha valaki rákap az ízére, akkor minden egyes újabb póz megvalósítása sikerélményt adhat neki.

Én az óra végére teljesen kifulladtam: bár nem kerültek elő súlyzók, és nem futottam le egy szigetkört, mégis azt éreztem, hogy mindenemet átmozgattuk. Hogy mennyire, azt pedig a legjobban talán az szemlélteti, hogy hiába csináltam meg egészen menő dolgokat azon a karikán, az óra végére olyan izomlázam lett, hogy Annát kellett megkérnem, csavarja le helyettem az ásványvizes üvegem kupakját...

Forrás:
Kerepeczki Anna
Forrás:
Kerepeczki Anna